A háború természetesen komoly fenyegetés, a világháború még inkább, de a most következő néhány bekezdés arról szól, hogy az immár másfél éve tartó orosz-ukrán háború miatt kell-e számolnuk egy új világháború kitörésével. A Márkaépítés 2023 – Neverending Change konferencián napjaink talán legtekintélyesebb magyar biztonságpolitikai szakértője, Tálas Péter segített értelmezni az orosz agresszió kiváltó okait és lehetséges követezményeit, és arra is egyértelmű választ adott, vezethet-e világháborúhoz az orosz támadás.

A Márkaépítés 2023 – Neverending Change konferencia kiindulópontja az volt, hogy a Covid után nem alakult ki a sokak által remélt „new normal”, az átlátható, értelmezhető új világrend. Éppen ellenkezőleg, az Ukrajna elleni orosz agresszió szeizmikus változásokat indított el a világban, meg kellett szoknunk, hogy minden héten tapasztalunk valami újat, többnyire olyat, amit nem szerettünk volna megtapasztalni.

Így első előadónak Dr. Tálas Pétert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont – Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatóját kértük meg, hogy vázolja fel annak a világnak a biztonságpolitikai kereteit, amelyben ma élünk. Milyen új világrend alakul a szemünk előtt?

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban számos narratíva kering a világban. Dr. Tálas Péter megfogalmazása szerint ez egy poszthegemoniális konfliktus. Ennek főszereplői: a hegemón (Egyesült Államok), a status quo védők (az USA szövetségesei), a status quo megkérdőjelezői (Oroszország és szövetségesei). A poszthegemoniális rendben a hegemón nem tudja/akarja fenntartani a korábbi struktúrát, mert hatalmi képességei egy-egy szektorban (gazdaság, katonai, diplomáciai, soft power stb.) vagy területen (globálisan vagy regionálisan) megkérdőjeleződtek. A status quo megkérdőjelezői meg akarják változtatni a korábbi hatalmi rendet, mert magukat elég erősnek vagy a hegemónt elég gyengének érzik ehhez.

Az orosz-ukrán háború nem az első és nem is az utolsó poszthegemoniális konfliktus. A múltban ilyen volt Irán felemelkedése a Közel-Keleten, az USA és a Nyugat kiszorítása Szíriából, a tálibok visszatérése Afganisztánban, a jövőben ilyen lesz (lehet) Kína és az USA konfliktusa Tajvanért.

Vita van arról, vajon egy erős vagy egy gyenge Oroszország indította a háborút. Oroszországnak elfogytak a nem katonai jellegű (gazdasági, pénzügyi, diplomáciai stb.) érdekérvényesítési eszközei Ukrajnával szemben, s ez a többség szerint a gyengeség jele. Oroszország egy év alatt* sem tudta elérni egyetlen stratégiai célját sem Ukrajnával szemben, s ez az orosz haderő relatív gyengeségének a jele.

Nagyon fontos kiemelni, amit a szakértő hangsúlyozott az előadásában: az orosz-ukrán konfliktus nem világháború, s nem is fenyeget annak veszélyével, ugyanis a világ nem akar háborúzni.

Mi ennek a háborúnak a tétje a poszthegemoniális világrend szempontjából? A legfontosabb kérdések a következők:

Milyen gyorsan jutunk el a poszthegemonális világrendhez?
Visszatérünk-e a nagyhatalmi érdekszféra-politika és a háborús érdekérvényesítés korához?
Meg tudunk-e maradni a nagyhatalmi befolyási övezet politikánál, vagyis a nem katonai érdekérvényesítési eszközök használatánál?
Lesz-e meghatározó szerepe az Európai Uniónak a jövő világrendjében?
Milyen hatékony lesz az Oroszországgal szemben kialakított új európai biztonsági architektúra?

Abban biztosak lehetünk, hogy felgyorsul az orosz energiától való függőségünk felszámolása, a biztonság előtérbe kerül az európai politikai prioritások között, a NATO-n és az Európai Unión belül erősödik az egység (az EU-n belül akár egy mag-EU kialakításával), a NATO keleti szárnyán fekvő államok katonai képességei növekedni fognak.

Nincs visszatérési lehetőség a 2022. február 24. előtti, Oroszországgal fenntartott kapcsolatokhoz („no status quo ante”).