Mint ismeretes, nagyszerű teljesítménnyel, a döntőt gyakorlatilag végig kontrollálva győzött a Berecz Zsombor vezette magyar együttes a Star Sailors League Gold Cup elnevezésű versenyen, amely a vitorlázók csapat-világbajnokságának is tekinthető.
A végső helyezések a vasárnapi fináléban dőltek el, amelyben a magyar hajó szinte végig vezetett és az olaszokat, a hollandokat, valamint a spanyolokat megelőzve végzett az élen. Ezzel a magyar vitorlázás egyik legnagyobb sikerét aratta. „Mi a titok? Ha elhiszed, hogy győzni tudsz, akkor nyerni fogsz. Ilyen egyszerű” – idézte a magyar szövetség honlapja Berecz Zsombort, aki a közelmúltban exkluzív interjút adott Tóth Olivérnek, ami a Pannon Yacht magazin első számában jelent meg.
„A családunknak mindig szoros kötődése volt a vízhez, édesapám és a bátyám vitorlázott, a nővérem evezett. A szüleim 12 éves koromban írattak be egy nyári vitorlástáborba. Az első vízzel kapcsolatos emlékem korábbi: az otthonunk közelében volt egy patak, ahol a barátaimmal gátat építettünk, hogy könnyebben foghassunk halat. A horgászat, ahogy később a vitorlázás, szerelem volt első látásra. Egy ideje vadászom is. Mindhárom óriási szabadságérzést biztosít, ami mindig fontos volt” – meséli Berecz Zsombor, akinek élsportolóként számos külső elvárásnak kell megfelelnie.
Már a sportpályafutása elején áldozatokat kellett hoznia, a családja anyagi forrásait befektetnie. Emiatt voltak olyan edzőtáborok, ahol az autó hátsó ülésén aludt, mert apartmanra nem futotta. Azután, ahogy jöttek az eredmények, különösen az Európa- és világbajnokságokon elért helyezések, könnyebben talált szponzorokat. Az egész éves költségvetésének nagyjából a 40 százalékát állta az állam, a fennmaradó részt magának kellett összeszednie. „Mindez azért is volt nehéz, mert bár voltak emberek, akik hittek bennem, pontosan tudták, hogy a befektetésük anyagilag soha nem fog megtérülni. Másrészt tudható, hogy a sportiparban a golfpályákon kívül a vitorláskikötők azok a helyek, ahol az igazán nagy üzletek köttetnek. Nem is tudom, melyik a pontosabb megfogalmazás: ha azt mondom, csúnya világ ez a sport, vagy azt, csúnya sport ez a világ. Mindannyian olvasunk híreket, tudjuk, hogy vannak könnyebben megszerezhető pénzek, amelyekkel bemocskolhatod a neved. Szerencsére úgy alakult az életem, hogy a végső döntéseket magam hozhattam meg. Soha nem éltem a lehetőséggel, hogy elfogadjak egy magas összeget, amelynek azután egy bizonyos százalékát azonnal vissza kellett volna osztanom… Ha volt két út, igyekeztem az egyenest választani, még ha rögösebbnek is ígérkezett. Sokkal értékesebbnek gondolom az így elért eredményeket. A sport a legnagyobb életvezető” – teszi hozzá.
A gyerekkorát gyerekként megélt sportoló beszélt az olimpiai ezüst megszerzéséről Tokióban és a Nemzetközi Vitorlás Szövetség azon döntéséről is, amely szerint a 2024-es olimpia programjából kikerül a finn dingi, amely 1952 óta szerepelt az ötkarikás műsorban. „A tokiói olimpia előtt három évvel eldöntöttem, hogy az lesz az utolsó versenyem. Ahogy telt az idő, egyre jobban láttam, miből maradok ki, amikor a család helyett a sportra helyezem a hangsúlyt. A gyerekeimet csak egyszer láthatom felnőni, és úgy éreztem, ez többet ér bármilyen sportsikernél. Persze azt is tudtam, hogy Tokióra minden adott lesz ahhoz, hogy a legjobb formámat hozzam. Ha végül nem szerzem meg az ezüstérmet, akkor is befejeztem volna. Azt, hogy a finn dingi kikerült az olimpiai programból, azért sajnálom, mert sok, hozzám hasonló adottságokkal rendelkező fiataltól vették el a szereplés lehetőségét.”
Miután megnyerte az ezüstérmet, elgondolkodott azon, milyen célt tűzött ki magának a sportpályafutása elején. „Gyerekként az volt az álmom, hogy érmet vihessek haza a szüleimnek az olimpiáról. Sikerült? Igen. Attól nem lennék jobb ember, ha aranyat nyerek… Matematikailag egy ideig vezettem, ráadásul az éremfutamban az angol versenyző (Giles Scott – a szerk.) rosszul rajtolt, de azután javítani tudott, így ő állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Nem tudom, magyar betegség-e, hogy csak az aranynak tudunk maradéktalanul örülni. Ma már csak nevetek, amikor olyan megjegyzést kapok, hogy én vagyok a „majdnem olimpiai bajnok”… Gondolj bele! Huszonhárom évnyi szenvedés és lemondás árán jutottam fel a csúcsra.”
Az interjúban szóba kerül az élsportolók egészsége, Berecz Zsombor nőkhöz való viszonya és a család fontossága is.
Fotó: Robert Deaves
