A Manchester City nem mulatni ment Párizsba, mégis akkora show kerekedett a találkozóból, mint amikor a Moulin Rouge táncosnői a fináléban eljárják a kánkánt. Persze az igazi finálé még messze van, de az angolok nagyot léptek az áhított serleg elnyerése irányába.
Pedig az első félidő egyértelműen a hazaiakról szólt. Őrült iramban kezdődött a találkozó, a vendégeknek már a 3. percben komoly helyzetük volt, de az első gólt mégis a PSG érte el: Di Maria remekül ívelt szögletét Marquinhos bólintotta a hálóba. A tempó ezután sem csökkent, mindkét kapu előtt alakultak ki ígéretes helyzetek, de a kapusok állták a sarat.
A második félidő ismét párizsi rohamokkal kezdődött. Az 56. percben Mbappé ördöngős cselei és beadása után a berepülő Verratti alig maradt le a labdáról. Nem lett kettő-nulla, lett viszont helyette hamarosan egyenlítés, egy egészen döbbenetes góllal. A Manchester karmestere, a világklasszis De Bruyne kifejezetten gyengén ívelte a kapu elé a labdát, egyik kékmezesnek sem volt esélye fejjel elérni. A védők, sőt Navas kapus sem mozdult rá, úgy tűnt, a labda simán elhagyja a játékteret. De nem így történt, egyet pattant az ötösön, majd puhán a hálóba hullott. Igazi demoralizáló gól volt, az egyébként kiválóan védő Navasnak még nagypapa korában is ez lesz a legrosszabb rémálma.
Az addig remekül futballozó párizsiak megzavarodtak, a City pedig vérszemet kapott, egyre nagyobb fölényben játszottak a kékek. A 71. percben szabadrúgáshoz jutottak kaputól mintegy 22 méterre. A legöregebb drukkerek sem láthattak ilyen sorfalat: 4 játékos állt a labda útjába, az ötödik mögöttük feküdt keresztbe, hogy a felugró sorfal alatt ne surranhasson egy esetleges lapos lövés, a sorfal előtt pedig három vendégjátékos pótsorfala helyezkedett el, akik csak a lövés pillanatában ugrottak szét. Maga a gól éppoly szürreális volt, mint a sorfal, Mahrez lövése két felugró védő között, derékmagasságban suhant a kapuba. Szegény Navas csak akkor láthatta meg a labdát, amikor már rezzent a háló.
A korábban nagy iramú, de sportszerű mérkőzés ekkor kezdett eldurvulni, Idrissa Gueye hátulról úgy szállt bele Gündogan Achillesébe, hogy annak igen csúnya serülés lehetett volna a vége. Jutalma azonnali piros lap, egy szava sem lehetett miatta. A PSG-nek innentől kezdve tíz emberrel kellett megpróbálnia a (majdnem) lehetetlent. De komolyabb helyzeteket már csak a vendégcsapat alakított ki, Navas kapusnak bravúrokat kellett bemutatnia, hogy a párizsi gárda ne behozhatatlan hátránnyal utazzon a jövő keddi visszavágóra.
A továbbjutás ezzel még nem dőlt el, de a Manchester City nagy lépést tett afelé, hogy története során először bejusson a legrangosabb európai kupa fináléjába. Guardiola mester is csak álmodik a döntőről, tíz éve volt benne része legutóbb, akkor a Barcelona mestereként győzött a másik manchesteri gárda, a United ellen 3:1 arányban.
A manchesteri futballisták szerdán este ritkábban mutattak olyan briliáns megoldásokat, mint a hazai művészek, Mbappé, Neymar, Di Maria, viszont csapatként úgy működtek, mint egy tökéletesen felépített gépezet, tizenegy terminátorral. Ami nem jelenti azt, hogy kevésbé képzettek lennének, ez megmutatkozott a legapróbb mozzanatokban is, Zincsenko például úgy vett le egy hosszú indítást, mint a legpengébb brazil csatárok – miközben ő egy ukrán balhátvéd. De olyan labdabiztosak voltak a legnehezebb helyzetekben is, úgy passzoltak, úgy építették fel a támadásaikat, hogy azt tanítani kellene. Az egyébként szintén csodálatos futballra képes PSG-nek a visszavágón minimum két gólt kell rúgnia, miközben egyet sem kap. De aki követte az elmúlt évek őrült BL-negyeddöntőit, az tudja, hogy bármi megtörténhet.
Folytatás a jövő héten kedden és szerdán este kilenckor.
