Gajzágó György, a Kortárs Műgyűjtő Akadémia alapítója a kortárs művészet és a márkaépítés kapcsolódási pontjaira helyezte a hangsúlyt prezentációjában.

Miként befolyásolta a Covid globálisan a vagyonosok fogyasztási szokásait? Miért fontos ezt tudni? Milyen új brandinglehetőségek és látens eszközök kerültek előtérbe a vásárlók emocionális megszólítása terén? Mi az, ami ebben a jelenleg folyamatosan változó helyzetben hathatósan azonosít és megkülönböztet? Létezik-e a brand és a piac kapcsolódásában közös nevező, és mi köze lehet mindezekhez a kultúrának és ezen belül a kortárs művészetnek? Izgalmas és sodró vizekre hajóztunk ki egy határozott és gyors kanyar erejéig, sok képet és számos jó példát felvillantva.

Az előadó az említett kérdések kapcsán röviden felvázolta az üzlet és a művészet kapcsolódásának klasszikus formáit és eseteit (Rotschild, Carnegie), és modern, illetve jelenkori példákkal is illusztrálta azokat a jó gyakorlatokat, amelyekkel a brand sikerrel és tartósan beágyazódott a lokális kultúrákba. Ez a hatékony procedúra igen szofisztikált, nagyon kreatív és tudatos stratégiát kíván, egyébként korántsem olyan bonyolult vagy költséges, és jobban skálázható, mint azt sokan képzelik.

Ezt a csúcsmarketingeszközt sajnálatosan kevesen alkalmazzák globálisan, pedig ezáltal jelentős sanszot hagynak ki a célcsoportok emocionális megszólítását, illetve a másoktól való megkülönböztetést illetően. Az ok: kevesen értenek hozzá, és senki se szeret hibázni – ezért aztán nagy többségében maradnak az unalomig ismert, kissé átszínezett klisék.

A Covid előresorolta ezt a megoldást, és alkalmat adott arra, hogy a márkastratégiánkat ennek megfelelően újragondoljuk. (Persze ehhez nyitottság kell, és egy „csipet” bátorság vagy bevállalás is, hogy elhagyjuk a mások által unalomig kitaposott ösvényt – amely a gyorsan változó, felbolydult világunkban lehet, hogy már nem is vezet sehova.)