Farkas Vilmos, a Leo Burnett, a Saatchi & Saatchi, valamint a Publicis reklámügynökség kreatív igazgatója a Creative Mornings rendezvényén beszélt az elkötelezettségről.

A CreativeMorningsBudapest évek óta működő kreatív szellemi műhely, ahol már számtalan meghívott vendég osztotta meg inspiráló gondolatait a közönséggel. A havonta jelentkező rendezvény szakmai partnere és házigazdája a SMarthu. Legutóbbi közös előadásukon Farkas Vilmos kreatív igazgató beszélt arról, mit jelent számára az elkötelezettség, hogyan találhatjuk meg alkalmazottként vagy szabadúszóként, és hogyan hozhatjuk elő a csapatunkból is.

Vilmos úgy gondolja, nem az egy munkahelyen eltöltött idő az elkötelezettség – bár ő maga 16 éve van jelenlegi helyén. Szerinte az a fontos, hogy megtaláljuk azt a valamit – céget, koncepciót, küldetést vagy csapatot, de akár a pénzt is -, amiben annyira hiszünk, hogy rááldozzuk az időnket és az energiánkat.

Számára ez a valami az alkotás: az elmúlt 25 évben már alapított divatmárkát, hogy a barátaival olyan ruhákat hordhassanak, amilyeneket szeretnének; próbálkozott a zenéléssel; majd 2000-ben rátalált a reklám világára, amiben minden megvan, ami érdekli. Olyan területek iránt vonzódik ugyanis, ahol újat, érdekeset, kiemelkedőt, gondolatébresztőt, szemfelnyitót lehet alkotni. Itt is állandó a változás: cége két-három évente megújul, új kihívásokat támaszt, nem is beszélve a marketing 2010-12 körül kezdődött forradalmáról, ami zárójelbe tett minden korábbi tudást, és arra kényszerít, hogy minden nap újat tanuljunk.

Farkas Vilmos szerint az elköteleződésünk tárgyához ragaszkodnunk is kell, de a kitartásunkat állandó próbáknak veti alá az élet. Ezek közül a leggyakoribbak a következők:

pénzhiány – amikor egy ötlet az anyagiak miatt nem tud megvalósulni
tudatlanság
az elhivatottság teljes hiánya – az ilyen emberekkel együtt dolgozni rémálom, érdemes mielőbb megszabadulni tőlük
apátia, közöny – egy elkötelezett ember számára szinte elképzelhetetlen, hogy valakit semmi ne érdekeljen

Az előadó arra is adott tippeket, hogy próbatételek esetén mit tehetünk.

Soha ne adjuk fel!
Rendezzük fontossági sorrendbe a feladatinkat!
A prioritások alapján találjuk meg, miért érdemes harcolni! Erre sokan képtelenek, pedig nem lehet minden csatát megnyerni.
Ismerjük a határainkat! A feladatok többsége túlmutat az egyes ember képességein, és ez nem baj.
Mindig meg lehet próbálni másképpen. Gyakran a körülmények őrlik fel a törekvéseket, és ilyenkor érdemes változtatni a módszeren, a csapaton, vagy akár a helyen.

Ha csapatban dolgozunk, akkor fontos a társaink elköteleződésének fenntartása is. Vilmos szerint valakiben vagy van tűz, vagy nincsen. Akiből az alapvető motiváció is hiányzik, azzal képtelenség sikert aratni. Bármennyit is foglalkozunk vele, sosem fog megtérülni a befektetett energia. Ha viszont az alapbeállítottság pozitív, akkor már csak a környezet nyomhatja el. A legfontosabb a kiégés első jeleinek felismerése, és a csapat szellemi fittségének fenntartása.

Ahhoz, hogy ügynökségként a megbízó ügye iránt is elkötelezettek lehessünk, a reklámszakember szerint a közös munka idejére meg kell keresni a cégben vagy a kapcsolattartónkban meglévő elkötelezettséget, a közös keresztmetszeteket. Általában van átfedés aközött, amiben mi hiszünk, és amit az ügyfél gondol a saját munkájáról. Ha viszont nincsen, ha hiányzik a „kémia”, akkor a közös munkák ritkán lesz sikeres. A saját felfogásunk ideális esetben a munkáinkon is átsüt, de érdemes tudatosan is segíteni a megértést, például a prezentációnkban is világosan beszélni a számunkra fontos értékekről, a munkához való hozzáállásunkról.

A kiégés elkerülésére a kreatív szakmában nagyon jellemző, hogy a szakemberek egy része – akár szabadúszóvá válva – az ideje egy részében a szenvedélyének él, például filmet forgat vagy zenél. A személyes projektekben találja meg a feltöltődés lehetőségét, de emellett a munkáját is jól végzi, az egyéniségét is beleviszi. Hiszen csak akkor hívják vissza őket, ha igényesek a munkájukra – vallja a kreatív igazgató.