Magyarország egyik legismertebb videós tartalomkészítője szerint a magyar társadalmat talán még az átlagnál is több negatív hatás éri egyrészt a közösségi média, másrészt a politika irányából.

„Alapvető dolgokban nem vagyunk képesek megegyezni, de lassan vitázni sem róluk. Az ország a működőképesség határán egyensúlyoz, ami kiválóan látszik a különböző statisztikákban. Mi mégis a narratívák szerint közelítünk a tények valóságtartalmához, pedig a vásárlóerő csökkenését, a gazdasági növekedés lassulását, a diákok kompetencia-eredményeit, a várható átlagéletkort vagy a daganatos betegségben elhunytak számát nehéz nem tényként kezelni. Nincs bennem belső késztetés, hogy különböző társadalmi kérdésekben állást foglaljak, de az igazságérzetem sokszor nem hagy nyugodni. Pontosan tudom, hogy a politikai jellegű kiszólásaimnak következményei vannak, amelyeket olykor el is szenvedek, de bizonyos kockázatokat vállalnom kell, mert nem bírnék folyamatosan csak tűrni” – mondja Magyarósi Csaba a Tóth Olivérnek adott interjújában, amely a Remind magazin oldalán jelen meg.

Azzal kapcsolatban, hogy vannak, akik szerint Magyarország húsz-harminc éves lemaradásban van mind kulturális, mind sok egyéb téren, és ez jellemző a közgondolkodásra és a médiafogyasztásra is, elmondta, hogy lehet, hogy éppen ellenkezőleg, inkább előreszaladtunk. „Azok a jelenségek, amelyek egy ideje a magyar társadalmat tépázzák, sok helyen felbukkannak a világban. Gondoljunk csak az egyre polarizáltabb Amerikai Egyesült Államokra vagy akár egyes európai országokra. Magyarország a rendszerváltáskor bekapcsolódott a demokratikus folyamatokba, begyújtotta a rakétáit, végigszáguldottunk a demokrácia összes kínján-baján, és ezzel a lendülettel távoztunk is belőle. Platón az Állam című művében az ideális állam modelljét próbálja megalkotni. Végigvezeti az olvasót, mi történik, ha egy zsarnok, ha az arisztokrácia, ha vallási vezetők vagy, ha a filozófusok vezetik az államot. Nevettem, amikor a demokráciáról azt írta, hogy az a lehetőségek legrosszabbika. Azután rájöttem, hogy nem minden esetben jó, ha a könnyen manipulálható nép kezébe adjuk a döntés jogát. Félreértés ne essék, ez nem egy demokrácia-ellenes kiállás! Ez épphogy a klasszikus demokrácia iránti szimpátiámról szól, amelyben a választott vezetők nem az emberek legalantasabb ösztöneire hatnak, a politikájukat nem kizárólag a hatalom megszerzése és megtartása határozza meg, és amelyben a nép sem nézi végig, ahogy a sorai között eluralkodik az aljasság.”

Az interjúban szó esik még a személyiségének változásairól, a szüleinek és a nagyszüleinek értékrendjéről, és annak hatásairól, a tartalom-előállítás demokratizálódásáról, és arról, miért hisz abban, hogy a jó minőségű, jó helyen és időben készülő tartalmakra mindig lesz igény.

A nagyinterjú az alábbi linken elérhető.

Fotó: Remind