Így örömmel ült le Farkasházi Rékával ahhoz a különleges Tintanyúl társasjátékhoz, amely egyelőre még csak egyetlen számozott példányban készült. Fontos szerepe van, hiszen névadója lett annak a podcast-sorozatnak, amely Farkasházi Réka és a Tintanyúl YouTube-csatornáján indult el. A meghívott vendégekkel a játék rugalmasan alakítható szabályai szerint Réka mezőről mezőre halad, s közben szó esik gyermekkorról, játékokról, emlékekről, és a beszélgetés végén egy-egy közös produkció is felcsendül.
A legújabb epizódban tehát Geszti Péter a vendég, aki elárulja, hogy legjobban persze zenét szeret játszani, meg dalszövegírásosat, ahol olyan világot teremt, amilyet ő szeretne és azok a szabályok vannak, amelyeket ő alakít.
„Ha valódi játékokról beszélünk, akkor leginkább Scrabble-t szeretek játszani, meg focizni” – árulja el Péter, amin Réka komolyan meglepődik. – „Pedig igaz, minden hétfőn megyek focizni, szabadtéri foci, kispályán, öregfiú csapat és viszonylag kevés sérüléssel megússzuk.”
Geszti Péter azt is elárulja, hogy kiskorában több kedves barátja, osztálytársa is volt, akikkel együtt bringázták végig a gyerekkorukat, a környékbeli játszótéren dúltak a pingpong- vagy számháborúcsaták, játszottak szoborelfoglalósat, de van egy különlegesen kedves emléke is.
„A legviccesebb játék, amire emlékszem, az volt, hogy az iskolaudvarra behajoltak különböző platán- és tölgyfák” – idézi fel Péter. – „És ilyenkor ősszel elkezdenek hullani a levelek. És az volt a játék lényege, hogy ha lehullik egy levél azt kell kapni. De hát a levelek összevissza hullanak. Úgyhogy azt képzeld el, hogy mikor elindultak a levelek, húsz fiú elindult, lökdöstük egymást, hogy ki ér oda előbb. Imádtam ezt a játékot!”
Természetesen szó esik arról is, hogy miként változott meg az idillikus gyerekkor, amikor Pétert gyerekszínészként kezdték foglalkoztatni. Ez a véletlen karrier mi mindenre tanította meg akkor, melyek voltak a legkülönlegesebb élményei. Talán kevesen tudják, hogy Péter nem csak Lúdas Matyi, vagy Mézga Aladár magyar hangja volt, de színházban is játszott, kitűnő partnerekkel. És elárulja azt is, hogy egy másik, úgymond véletlen során hogyan kezdett el dalszövegeket írni, és mikor és hogyan vált tudatosabbá, de úgy hogy igaz legyen rá ez a Muhammad Alitól kölcsönzött mondás: „Lebegj úgy, mint egy pillangó és csípjél úgy, mint egy méh!”
A podcastban kiderül, hogy kinek a papírrepülője száll messzebb, sor kerül egy rögtönzött rímfaragásra is klasszikus gyerekmondókák újraalkotása során, és persze még sok téma kerül szóba.
