Gárdos Péter: „A sokak által gyűlölt és megvetett Kádár-korszakban demokratikusabb volt a filmelfogadás rendszere”

Hírek Kiemelt

Az ismert filmrendező és író  barátságról, hűtlenségről, a mesék iránti rajongásáról, idejétmúlt, nagy romantikus hőskultuszról, és arról mesélt egy nagyinterjúban, mikor látta utoljára kiválónak a magyarokat.

 

„Abszurdnak tartom, hogy a sokak által gyűlölt és megvetett Kádár-korszakban demokratikusabb volt a filmelfogadás rendszere. Öt stúdió működött, amelyekhez forgatókönyvekkel lehetett pályázni. Természetesen akkor is voltak emberi játszmák, de abban az esetben, ha az egyik kapu bezárult, kopogtathattunk a másikon. Ráadásul hatodik kapuként ott állt a Magyar Televízió. Mindez versenyhelyzetet teremtett, ami mindenkinek jót tett. A Vajna-korszakban a műfaji filmekre helyezték a hangsúlyt, ami okozott némi problémát. Sokszor én magam sem tudtam konkrétan megnevezni, milyen típusú film rejtőzik a benyújtott forgatókönyveimben. Mostanra azonban egyetlen kapu maradt, ráadásul politikai komisszárt neveztek ki a szakma élére. A fő értékelési szempont az, ki mennyire lojális a hatalomhoz. Mindemellett főként olyan, úgynevezett történelmi filmeket támogatnak, amelyek kritikátlan, idejét múlt, avítt, nagy romantikus hőskultuszt támasztanak fel” – mondja Gárdos Péter a Tóth Olivérnek adott interjújában, amely az Art is Business magazin oldalán jelent meg, és amelyben szóba került a közelmúltban bemutatott Semmelweis-film is [Gárdos Péter Geszti Péterrel együtt szeretett volna filmet készíteni a legendás orvos életéről, azonban ez nem valósulhatott meg – a szerk.].

Gárdos Péter elmondta, hogy Semmelweis kiváló orvos, sőt zseni volt, másfelől nehezen elviselhető, zárkózott, bipoláris személyiség, aki ráadásul a kor tudományos elvárásainak nemigen felelt meg. „Életének második fele, a Magyarországon töltött másfél évtized a legérdekesebb és legproblematikusabb része a történetének. A róla elkészült filmről nem szívesen beszélek. Inkább csak a szándék, a választott koncepció okozza a gondot. Ugyanis Semmelweis sorsa bizonyos értelemben szimbolikus, azt példázza, hogy miképpen áll a magyar társadalom a tehetséghez, a mássághoz, a kiemelkedőhöz. Ezeket a kérdéseket mellőzni nem hiba, hanem bűn.”

Az interjúban szó esik még gyerekkori filmes emlékekről, Gárdos Péter legismertebb filmjeiről, árulásról, valamint az igazság folyamatos kereséséről, amely olykor veszélyes lehet.

 

A nagyinterjú az alábbi linken elérhető.

 

Fotó: Art is Business/Máté Péter

 

SOCIAL MEDIA