A Márkamonitor május elején Koronavírus Krónika címmel kisinterjú-sorozatot indított. A legkülönbözőbb szektorokban dolgozó kollégákat kérdeztük arról, hogyan érintette a cégét és az iparágát a pandémia, és ő maga milyen tanulságokat vont le az elmúlt hetek mindent felforgató eseményeiből. A járványhelyzet azóta enyhült, fokozatosan megszűnnek a korlátozások, napról napra alakul az, amit új normalitásnak nevezünk. A kisinterjú-sorozat folytatódik, de mostantól Restart Krónika a címe.
Mai beszélgetőpartnerünk Bódis Gábor egyetemi oktató, a Hungary NEXT ország-márka-műhely alapítója.
A turizmus és a vendéglátás az elsők között omlott össze a vírus által legsúlyosabban érintett iparágak közül. Mit csinál ilyenkor egy turizmusra szakosodott tanácsadó, összeomlik az iparággal együtt?
Biztosan nem. Már csak azért sem, mert mindig szeretem olyan olvasatban megmutatni a mi szakmánkat, szektorunkat, hogy az nem egy iparág. Erre legalább a vírus hatásai rávilágítottak abban az értelemben mindenképp, hogy a turizmus társadalmi és környezeti kapcsolatrendszerének minősége definiálja az utazás motivációit és szolgáltatásait a jövőben egyre inkább, nem pedig az iparszerű tömeges „termelés”. Egy tanácsadóra ilyenkor még nagyobb szükség lehet: világos, hogyha van tudása, tapasztalata, képessége és attitűdje, akkor cselekednie kell. Amikor még csak szivárogtak a hírek arról, hogy Kínában a vírus miatt erős korlátozások léptek életbe, sejthető volt, hogyha a turizmus lényegét, a mozgást blokkolják, akkor egy nagymértékű változás jöhet. Már ekkor, elsőként kampányt indítottunk a NEXT-tel azzal a szöveggel, hogy „ha külső, küldőpiaci veszteségek érnek, használd fel az időt arra, hogy belső, elsősorban marketing folyamataidat és kommunikációs munkádat hozd rendbe, belső értékeidet mutasd meg”, stb.
Azután jött pár napra a szektort ért zuhanórepülés láttán a miniszerelnök március eleji megállapítása: a turizmusnak kampó. Sok kolléga zokon is vette ezt a kissé leértékelőnek értelmezhető, de mindenképp tömör látleletet, én viszont a rám jellemző módon, pozitív tartalmat adtam neki: KAMPÓ = Képesség A Marketing Programok Olajozására. A szakma jól fogadta ezt a fajta álláspontot, és biztos vagyok abban, hogy akinek nem merültek véglegesen ki a tartalékai egy-két héten belül, legalább a Google fiókját, közösségi oldalainak beállításait a mérhetőség szempontjából igyekezett ráncfelvarrni. Számos online fórum következett, és örülök, hogy többedmagammal erősíthettük a szakmát megszólalásaink, kommentjeink, vagy kampányaink által is. A fogságba eső utasoknak, vendégeknek is több fórumon adtunk tippeket és mutatjuk ma is, hogy hogyan találhatunk egymásra megint.
Egyetemi oktatóként hogyan érintett a pandémia? Okozott nehézséget a digitális oktatásra való átállás? Van, ami ebből hosszú távon is megmarad az oktatásban?
Minden sokkszerű változásból lehet, és érdemes is tanulni. Egy nap alatt állt át Magyarországon egyedüliként a Metropolitan Egyetem az online oktatásra. Az egész szervezet együtt mozgott, hogy a lehető legsimább lehessen az átállás, nagy köszönet minden kollégámnak és az egyetemistáknak is. Ami talán a siker receptje volt, hogy pillanatok alatt felállt egy team, aki még oktatóvideókkal is támogatta az átállást, illetve az a következetesség, ahogy ragaszkodott a vezetés egy alkalmazáshoz, jól összekötötte a meglévőket, és nem esett abba a hibába, hogy hetente adott ukázt valami új, de ki nem próbált szoftver használatára. Megtapasztaltuk, hogy mely adminisztrációs lépések hagyhatók el, hogyan lehet az online térben is szerethető módon oktatni, mit jelent a bevonás akkor is, ha a távolság meghatározó. Bizonyára egy jó pár dolog tovább vihető akkor is, ha visszaállunk a normális oktatásra. Teszteket ezentúl biztosan nem kell papír alapon javítani, és a nagy létszámú előadások egy részét is online meg tudjuk majd megtartani. A lényeg itt sem veszhet el azonban, ami a kooperatív tanulás közösségi sikerét jelenti.
A korlátozások feloldása kezd életet lehelni a turizmusba, kinyitnak a szállodák, éttermek. Az elmúlt évek fejlődő turizmusa növelte a szállodák kihasználtságát és az átlagos szobaárakat, de mi jöhet most? A kevés vendég, a kisebb kereslet elvileg lenyomja az árakat, de alacsonyabb árakkal hogy lehet talpra állni?
Felejtsük el az árakat egy percre. Ezt tanította a helyzet. Nem a marketing-mix második p-je a legfontosabb. A turizmus kapcsolatot jelent. Társadalmak találkozását és az értékek közösségét. Nem a belépőjegy ára, nem a szobaár, nem a parkolók száma, sőt a fejlesztési támogatások összege sem jelentik azokat a pontokat, ahogy a turizmusról ezután beszélnünk kell. A „mért”-turizmust (számokban kifejezett) hagyjuk hátra, és az értő-turizmusra (a narratívákra) összpontosítsunk. Az a szálláshely, vagy egyéb szolgáltató, de akár desztináció is, amelyeik „jövő-álló”, vagy inkább „jövő-képes” módon szólítja meg a vendégeit, nyerni fog. Amennyiben folyamatosan jelen van az online térben is, bevezeti a színpad mögé a potenciális vendéget, nyit a körülötte lévő szolgáltatók felé, a közösség szervező erejére, a helyiek tudására építve, felelősen gondolkodva és edukálva hív meg, kommunikálja az úgynevezett „recovery plan”-jét, már most erősen képes pozicionálni magát a versenyben, amiben ott lesz az ár is, de elsősorban az érték. Az a vendég, aki nem olcsón sokat, hanem tartalmasan szeretne nyaralni, fogyasztani, megérti, és honorálja ezt. A helyiekben, a helyi gazdaságokban, a helyi termelőkben, a hazaiakban is éppúgy gondolkodjunk tehát, és ne csak a kereskedelmi szálláshely adatokban. Más szempontjaink kell, hogy legyenek ezentúl a szegmentációra vonatkozóan is. Nem a külföldi—belföldi viszonyítás, még a gyermek—diák—felnőtt—nyugdíjas besorolás sem, hanem a viselkedés alapú, klasszikus—felfedező—trendi kategóriák lesznek mérvadók.
Ismét átjárhatóak a határok, megindul a vasúti és a légi forgalom. Belátható időn belül visszatérhetnek a külföldi vendégek? A hazai turisták el tudják tartani a turisztikai vállalkozásokat? Kik jöhetnek ki jól a jelenlegi helyzetből?
A külföldiek később jönnek, mert ők is fogékonyak az országaik belföldi turizmust támogató promócióikra. Magyarországon az eddigi volumeneket a belföld nem képes hozni, és a diszkrecionális jövedelem is alacsonyabb sok esetben. De nem is erre van szükség. Mutassuk meg a helyi közösségeknek is a turizmus által kínált lehetőségeket még jobban. Lesz rá igény. Az viszont tény, hogy már most verseny folyik a nagyvárosok között a rajtvonal-pozícióért. Most nagyon számít, hogy ki milyen üzenettel és lehetőségekkel jön elő, ami azt jelenti, hogy az a hely, szolgáltató, attrakció, akinek van úgynevezett „first stepping stone”-ja, magyarul egy jól értelmezhető meghívása, amely megoldást jelent a gyakorlatban is, jól fog kijönni a helyzetből. Ha egy kategóriában első tud lenni egy turisztikai szolgáltató, vagy akár város is, azzal mindenképp a jövőjét alapozza meg.
Magánemberként hogyan élted át az elmúlt heteket? Mi az, amit másként látsz, másként csinálsz, mint korábban?
Sűrű hetek, hónapok, tele naptár, és sok-sok beszélgetés, tanácsadás, kampány-terv, ötletek, pályázatok és projektmunkák vannak mögöttem, mögöttünk. Magánemberként azt hiszem, nagy változás nem történt, talán annyi, hogy minden percet jobban megbecsülök, a családot, a közös együttléteket, kint-léteket stb. Kénytelen voltam és vagyok a gép előtt ülni, és online intézni a dolgokat, ami annyira nem az én világom. De a turizmusról, a versenyképességről, a fenntarthatóságról, és általában a jövőjéről sokat beszélgetek, olvasok, publikálok, hiszen a legtöbb kérdés, napi több telefon, tucatnyi email és üzenet erre a témára vonatkozik.
