Az ismert pszichiáter szerint, ha az aktuális hatalom eldöntené, hogy konzekvensen, társadalmi osztályról osztályra, legalább nyolc éven keresztül tanítaná a fiatalokat arra, hogy nem szégyen hibázni, hogy nem az a lényeg, hogy valami sikerült vagy sem, hanem az, hogy azért a célért megtettek-e mindent, amit tudtak, maguk a politikai vezetők lennének bajban.

„A mentálhigiéné fejlesztésével a populáció befolyásolható képessége és befolyásolhatósága csökkenne, ami egyik hatalomnak sem érdeke.

Úgy tudom, a skandináv országokban van törekvés erre, egészen másképpen vannak szocializálva, és mindennek meg is van a pozitív hozadéka. Érdemes megnézni az élsportot. Azokban az országokban, ahol elfogadják, hogy lehet hibázni, azok elkövetése után gyorsan és jól reagálnak. A dánokban, a norvégokban, a svédekben van egyfajta természetes lazaság. Bennünk, magyarokban nincs. Ott van a dolce vita, az édes élet. Kiknek? Csak az olaszoknak? Nekik nincsenek gondjaik? Náluk nincs árvíz? Nincs munkanélküliség? Hogyne lenne! Mégis jobban érzik magukat a bőrükben, mint mi. Azért, mert bátrak, mernek lazák lenni” – mondja Dr. Csernus Imre a Tóth Olivérnek adott interjújában, amely a Remind magazin oldalán jelent meg, és amelyben szóba került az felelősségvállalás témája is.

„A magyar társadalomnak a felelősségvállalással van a legnagyobb gondja. A magyarok nagyon könnyen mutogatnak másokra, hibáztatják a körülményeiket, a politikai közeget, a rendszert és a többi, de azt csak kevesen teszik meg, hogy kimondják: az én felelősségem ebben az, hogy… Miért? Azért, mert félnek, hogy megbicsaklik a presztízsük a környezetük szemében. Ha megtennék, rájönnének arra, hogy minden, amit addig tettek, kapufa, nem vezet sehova, és igazuk lenne. Ezek az emberek többségükben szeretetéhesek és kényszeresen meg kívánnak felelni az elvárásoknak. Alig várják, hogy péntek délután legyen, hogy mehessenek inni, bulizni, piálni, drogozni, vagy csak a nyaralóikba. Menekülnek. A hétfői munkanaphoz közeledve viszont menetrendszerűen megérkezik a krízis is. Furcsa, hogy haladunk a 20. században, és számtalan pszichológiai szempontú felvilágosító iromány van, jelentősen fejlődött az emberek hozzáállása a mentális problémáik megértéséhez, és mégis, Magyarország az egymillió alkoholista országa.

Nem vagyok szociológus, a statisztika sohasem érdekelt, de az tény, hogy a mai magyar mentálhigiéné katasztrofális állapotban van, ami kihatással van a lelki és a testi egészségünkre is. Ennek megoldásához az államnak a segítségére is szükség lenne, már az általános iskolákban beiktathatnák a mentálhigiénés fejlesztést mint tananyagot, de nem látom a pozitív hozzáállást.”

Mint az az interjúból kiderült, azért kevésbé elfogadó a magyar az embertársaival szemben, mert mindenki olyan értékeket tud felajánlani a környezete felé, amelyet ő önmaga felé közvetít. „Ha magamhoz őszinte vagyok, akkor az ebből származó értékeket ajánlom a környezetemnek. Ha azt hazudom magamnak, hogy jól vagyok és elkezdek attól tartani, hogy lebukom, teljesen más arcot fogok felvenni, és azzal szemben, aki szembesít a valósággal, agresszívan lépek fel. A belső békétlenség fokozza a környezet felé történő rosszindulatúságot, az irigységet…”

Az interjúban szó esik még kimerevített családi pillanatokról, a belső csendről, amely a belső béke szimbóluma, a Viasat3-on futó, Bevállalja? című televíziós műsorról, amelynek köszönhetően Dr. Csernus Imre hihetetlen sebességgel vált ismertté mint a kiabálós orvos, valamint egy személyről, aki nagyon fontos ember volt az életében.

A nagyinterjú az alábbi linken elérhető.

Fotó: Remind