A Márkamonitor 2013-ban indított Márkaépítés konferenciáinak utolsó három kiadását egy „neverending story” jegyében szerveztük meg: ez a véget nem érő változás. A konferencia előadásainak összefoglalói a Márkamonitor magazin 2024/1-2. (májusi) számában jelentek meg, ezeket most online is elérhetővé tesszük.
Hová tűnt a kreativitás az üzleti szektorból? – tette fel a kérdést Gajzágó György, a Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) alapító-igazgatója.
Ahhoz, hogy bármiről véleményt alkossunk, szükségünk van belső hivatkozásokra, amihez tapasztalatokat kell szereznünk, referencia emlékekre van szükségünk – ezek segítségével lehetünk képesek az elénk kerülő feladatokat megoldani, és valójában ez maga a kreativitás alapja is. Miért fontos ez üzleti szempontból? Azért, mert a művészeti szektor kreatív ugyan, de egyre inkább híján van azoknak az üzleti képességeknek, amelyekre szüksége lenne, az üzleti szektorból viszont a kreatív energiák hiányoznak. Pedig ezeknek egyensúlyban kellene lenniük. És szerencsére vannak is olyan vállalatok, amelyek a saját márkájukat mint kultúrcég pozicionálják, aminek az üzleti célokon túl abban is jelentős szerepe van, hogy az adott márka közelebb hozza a termékeit a fogyasztókhoz. A Coca-Cola, a Samsung vagy a Davidoff mind-mind olyan nemzetközileg is elismert szervezetek, amelyek tudatosan nyúlnak a művészethez mint eszközhöz.
Persze a világ változásával egyre nehezebb dolguk van maguknak a vállalatoknak is, hiszen például folyamatosan csökken az általános műveltségi szint, ahogy a generációváltás is számos kihívást jelent. A művészeti edukáció visszaszorulása Magyarországon is érzékelhető, a kormány a közelmúltban törölte a művészettörténet-oktatást az alaptantervből. Az üzleti iskolák pragmatikus szemlélet és skálázható kreditek alapján veszik fel a hallgatóikat, és kikoptak az önéletrajzokból az érzelmi intelligenciára vonatkozó passzusok is. A közösségi média elterjedésének hatására információs buborékban élünk, és akkor még a mesterséges intelligencia vagy az elvándorlás okozta nehézségekről nem is nagyon esett szó.
A művészeti nevelés hozzájárul az érzelmi intelligencia növekedéséhez, ami a döntéshozatali készségek fejlődését is támogatja. Az értékérzékenység a környezettudatos életszemlélet alapja, a kreatív gondolkodás pedig az innovációs erőforrások, míg a többirányú készségek elsajátítása a versenyképesség növekedéséhez járul hozzá. A kultúra és a művészet tehát stratégiai kérdés!
