Ismét jön a Big Picture, a televíziós piac meghatározó eseménye. Erre készülve beszélgettünk a meghatározó csatornák néhány vezetőjével, producerével, műsorvezetőjével. Mai megszólalónk Geszti Péter, a VIASAT 3 csatornán futó Adom a napom műsorvezetője.
Nagyon sok területen dolgoztál és dolgozol: színház, film, televízió, zene, reklám. Visszatekintve a pályádra, van benne valamiféle „vörös fonal”, amit az elejétől mostanáig követtél?
Mondhatjuk, hogy van ilyen: szeretek hatást gyakorolni az emberekre, és minden műfajban az önkifejezést keresem. A hatáskeltéshez nagyon sokféle eszköz kínálja magát, és én szeretek ezekkel játszani. Pályám elején jórészt az ösztönösség vezetett, és a dolgok nem tudása vitt rá, hogy merjek műfajok között váltani, ugrálni. Ennek a rendszerváltás adott különleges környezetet, amikor sokféle területen lett szükség újfajta tudásokra, ezért szinte mindenki kezdőnek számított, és merhettem én is kipróbálni magamat akár több szakmában.
„Régen akartam sokat szerepelni, de már kigyógyultam belőle” – mondtad nemrég egy interjúban. Most mégis képernyőre kerültél az Adom a napom című produkcióval. Mi motivált, hogy ezt vállaltad?
A felkérés. Mivel ki vagyok tiltva az állami médiából, a nagyobb kereskedelmi tévécsatornák felkéréseit pedig nem vállalhattam el, hiszen leginkább olyan műsorokba hívtak szerepelni, ahol celebeskedésekről lett volna szó, tudomásul vettem, hogy nem kell nekem szerepelnem. Ehhez aztán annyira jól hozzászoktam, hogy természetes állapotnak tekintettem, és remekül elvoltam tévés szereplés nélkül. Ezért volt meglepő, hogy aztán nemcsak hogy hívtak, hanem kifejezetten rám akartak építeni egy műsort. Igaz, a korábbi – Friderikusz Sándorral közösen készített – Geszti+ podcast után nem volt teljesen váratlan, hogy előbb-utóbb újra „felfedeznek”.
November elején jön a második évad. Kellett változtatni a műsoron, vagy bevált, amit eredetileg kitaláltatok?
Az eredeti formátum ötlete jól működik, ezért alapvető változást nem tervezünk, de Árva László producerrel és a szerkesztőkkel közösen sok kisebb részleten és munkafolyamaton igyekszünk fejleszteni. Ez a cross-platform műsor tele van rögtönzésekkel, hiszen minden vendégünk más és más mélységekbe engedi be a stábot, a nézőket és engem. Ha úgy tetszik, ez a spéci talkshow-nak nevezett műfaj tulajdonképpen „media dell’arte”. Élő volta miatt pedig a stúdióbeszélgetések is gyakran kanyarodnak másként, mint a tervezett adásmenetek, hiszen az őszinteségi faktor a legfontosabb bennük, és inkább mi megyünk utána a vendégeknek témában, bejátszásban, mintsem hogy megtörjük a spontaneitást a beszélgetésekben. A fixnek nevezhető formai részein azonban még tudunk és fogunk is faragni. Ahogy egyik kedvenc mondásom szól: mindig van feljebb!
