Kettős Jérce, avagy foglalkozzunk-e a kínai belügyekkel?

Inspiráció

Valószínűleg rajtam kívül senkit nem érdekel, mégis elárulom, hogy mindig erős ellenszenvvel és legalább annyi szánalommal hallgattam az összeesküvés-elméletek híveit. Szívem szerint nem is hallgattam volna, de nem olyan világban élünk, ahol az ilyen csacsiságokat ki tudnánk zárni a látókörünkből.

 

Nem állítom, hogy a világ minden jelenségét értem, és képes vagyok mindenre hitelt érdemlő magyarázatot adni, de amit igazán fontosnak tartok, azzal kapcsolatban igyekszem tájékozódni, és lehetőség szerint eljutni valamiféle racionális magyarázatig. A konteókat szigorúan kizárva.

Bár néha eszembe jut egy régi barátom mondása: Sok embernek van üldözési mániája, de akad köztük, akit tényleg elkapnak.

A Portfolio.hu nem olyan weboldal, ahol villogó szemű, szenilis öregurak meg az élet iskolájában diplomázott futóbolondok terjesztik fáradhatatlanul a háttérhatalom véget nem érő ármánykodásáról szóló bugyuta meséiket. A cikkük, amibe most belefutottam, összefoglalja az Egyesült Államok külügyminisztériumának idén januárban kiadott jelentését arról a víruslaborról, amely a koronavírus-járvány epicentrumának számító vuhani nagybani piac mellett működik.

Aki látta a Fertőzés (Contagion) című filmet, az meglehetősen plasztikus képet kaphatott arról, milyen alapossággal igyekszik felderíteni a WHO egy vírusmutáció létrejöttének és elterjedésének körülményeit. Nem véletlen, hogy Soderbergh 2011-es munkája 2020-ban megint a legnézettebb filmek közé került. Mutatunk belőle egy kis emlékeztetőt.

 

Az amerikai jelentés nem állít olyasmit, hogy a vírust a laborban állították volna elő, vagy onnan szabadult volna ki, mindössze a laborral kapcsolatos kínai titkolózást és mellébeszélést kifogásolja. Azt állítja, a vuhani víruslabor dolgozói már 2019 őszén betegeskedtek a koronavírushoz hasonló tüneteket mutatva, ám a kínai hatóságok ezt letagadták, és nem engedik, hogy a nemzetközi szervezetek kihallgassák a laborban dolgozókat.

A jelentés beszámol arról is, hogy a laboratóriumban kísérletek folytak az RaTG13 nevű koronavírussal, amely 96,2%-os egyezést mutat a SarS-CoV-2-vel. Az RaTG13-hoz kapcsolódó kutatási munkák online anyagát Kína azóta eltávolította a netről, és ezzel kapcsolatban elzárkózik mindenfajta magyarázattól.

Dióhéjban ezek a jelentés főbb megállapításai, aki többet szeretne tudni, olvassa a Portfolió cikkét, vagy az eredeti amerikai jelentést.

Még egyszer: senki nem állítja, hogy a vírus a vuhani laborból szabadult volna el, azt meg főleg nem, hogy a kínaiak szándékosan szabadították volna a világra. Biztosan csak annyit tudunk, hogy a szóban forgó vuhani víruslabor körül megy a ködösítés és a titkolózás.

Azt viszont meg tudjuk mondani, miért marad bennünk ennyi kérdőjel. Nagyon egyszerű a megoldás: azért, mert Kínában nincs szabad sajtó, nincs kínai Bob Woodward és Carl Bernstein. Nem a kínai újságírók képességeivel van baj, hanem a rezsimmel. A rendszerrel, ahol nem a sajtó ellenőrzi a hatalmat, hanem a hatalom a sajtót. Ahol nem lehet kérdezni, nem lehet a hatóságok közleményeit megkérdőjelezni, nem lehet az eltitkolt tényeket felkutatni és nyilvánosságra hozni.

Egyrészt, persze, ami Kínában történik, az kínai belügy. Másrészt meg nem.

Kína magát a vírust megosztotta a világgal, most már megosztja velünk a megelőzést szolgáló oltóanyagot is, a modern nyugati vakcinákhoz képest négyszeres áron, épp csak azt az információt nem akarja megosztani, hogy pontosan hol, hogyan keletkezett és miként terjedt el a fertőzés. Talán az új típusú koronavírusról elsőként tudósító kínai orvos többet tudott volna mondani, de nem fog, mert elég hamar elhalálozott.

Egy ilyen eset mutatja meg a gyakorlatban, hogy a sajtószabadság nem valami elvont fogalom, nem a körúton belül élő értelmiség hobbija, hanem szó szerint élet-halál kérdése. Kínai belügy lenne, hogy a rezsim hogyan kezeli a vuhani víruslaborral kapcsolatos információkat? A mai állás szerint világszerte 130 millió fertőzött és a közel 3 millió halálos áldozat azt mutatja, hogy talán mégsem az.

 

Szakács László főszerkesztő

SOCIAL MEDIA