A távmunka különböző formái a pandémia alatt az egyik legmeghatározóbb munkavégzési formává váltak a hazai informatikusok körében, és többségük annyira megkedvelte a részleges vagy teljes home office-t vagy a digitális nomádként való munkát, hogy legfeljebb heti néhány napra térne vissza az irodába – derül ki a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) és az IVSZ megbízásából a GINOP-3.1.1 (Programozd a jövőd!) kiemelt projekt keretében készült kutatásból.
Míg a világjárványt megelőzően a válaszadók 62%-a kizárólag az irodában dolgozott, addig a pandémia idején ez az arány 13%-ra csökkent, míg a kizárólag otthonról dolgozók aránya csaknem ötszörösére (37%-ra) növekedett. Alacsony bázisról ugyan, de több mint háromszoros növekedési dinamikát mutat a digitális nomádként történő munkavégzés is: a pandémia előtti 1,7%-ról 5,8%-ra nőtt. Megnégyszereződött (28,5%-ra) a home office túlsúlyú hibrid munkavégzés is (amikor a munkavállalók alapvetően otthonról dolgoznak, de heti egy-két napot az irodában is eltöltenek). Tízből kilenc válaszadó számára munkakeresés esetén fontos, hogy a megpályázott munkakör végezhető legyen távmunkában is. Csaknem kétharmaduk pedig már legalább egyszer visszautasított olyan állásajánlatot, amely nem biztosította a távmunka lehetőségét.
Az ideális munkavégzési formára vonatkozó kérdésre szinte minden válaszadó (93%) említette a távmunka valamilyen formáját, és mindössze 3% szeretne kizárólag irodai környezetben dolgozni. Jelenleg is magas, de a lezárások idején tapasztalt 37%-os aránynál alacsonyabb a kizárólag otthonról dolgozni vágyók aránya (24%), ugyanakkor ötször annyian (csaknem a válaszadók harmada) szeretnének digitális nomádként dolgozni, mint ahány válaszadónak erre jelenleg lehetősége nyílik (és 17-szer többen, mint ahányan a pandémia előtt így dolgoztak).
Rugalmasságuk miatt is vonzóbbak lehetnek a külföldi munkáltatók
Az IVSZ által már évek óta a hazai digitális gazdaság fejlődésének egyik legfőbb hátráltató tényezőjeként azonosított informatikai szakemberhiány szempontjából különösen aggasztó, hogy személyes jövőjük tervezésekor sokkal magasabb arányban terveznek távmunkában vagy digitális nomádként külföldi munkáltatónak/megbízónak dolgozni, mint hazai munkáltatónak/megbízónak.
Ennek egyik magyarázata lehet, hogy több esetben is jelentős ellentmondás feszül a személyes vágyak és a hazai munkaerőpiaci trendekre vonatkozó várakozások között. Miközben például egy ideális világban a válaszadók mintegy harmada szeretne digitális nomádként dolgozni hazai munkáltatónak/megbízónak, viszont mindössze 18% tartja valószínűnek, hogy ez a forma Magyarországon a következő 10 évben széles körben elterjed.
Noha a leginkább vágyott foglalkoztatási forma esetében csak a válaszadók harmada választotta a digitális nomádként történő munkavégzést, ha az élethelyzetével, családi körülményeivel nem kellene számolniuk, akkor tízből kilencen dolgoznának ilyen formában. Egyelőre mégsem a távmunka lehetőségét, hanem a magasabb jövedelmet, a jobb életminőséget és karrierlehetőségeket nevezték meg a külföldi munkavállalás, illetve az itthonról külföldre történő munkavégzés mellett szóló érvként a legtöbben.
Ezzel éles kontrasztot mutat az e foglalkoztatási formák hazai elterjedésére vonatkozó várakozásuk: feleannyian gondolják, hogy a home office, és harmadannyian, hogy a digitális nomádként való munka a hazai munkaerőpiacon is elterjed a következő évtizedben, mint ahányan globális jelenségként azonosítják ezek várható elterjedését.
Komoly munkaerőhiányt okozhat itthon a virtuális kivándorlás
Az itthonról külföldre történő munkavégzést, vagyis a „virtuális kivándorlást” növelheti, ha a hazai munkáltatók nem mutatnak nagyobb rugalmasságot az atipikus foglalkoztatási formák elérhetővé tételét illetően. A tényleges vagy távmunkában történő külföldi munkavállalásról a válaszadó IT-szakemberek háromnegyede vélte úgy, hogy az a hazai informatikushiány további bővülésével fenyeget.
Pedig a válaszadó informatikusok többsége már jelenleg is jelentős problémaként azonosítja az IT szaktudással rendelkező hazai munkavállalók hiányát. Az informatikus mérnökökből és IT szakemberekből az IVSZ korábbi kutatása alapján két évben belül 26 ezer fős hiány mutatkozhat Magyarországon annak dacára, hogy az informatikusok hiányának mérséklését több kormányzati intézkedés és piaci kezdeményezés (pl. az ún. bootcamp képzések elindulása) is célozta.
A hazai munkáltatók is jól járhatnak a digitális nomádokkal
Az IVSZ szerint a digitális nomaditás terjedése egyben lehetőség is lehet a szakemberhiány részbeni csökkentéséhez, hiszen az atipikus formában dolgozó hazai informatikusok egyszerre több munkáltatónak is tudnak munkát végezni, másrészt ennek elterjedése révén a hazai munkáltatók számára is megnyílik a lehetőség külföldi munkavállalók alkalmazása előtt, ami ugyancsak segíthet a hiány mérséklésében. Az IVSZ a közelmúltban elkészítette az Összefogás a digitális Magyarországért című vitairatot, amely a digitális munkaerőhiány enyhítésére és a kkv-k fejlesztésére is tartalmaz konkrét javaslatokat.
A kutatásba bevont hazai informatikai szakemberek közül a legnagyobb arányban az egyetemi képzéseknek a piaci kereslethez való jobb illeszkedését látják az informatikushiányra való megoldásnak, több mint kétharmaduk pedig a programozás köznevelésben való elterjesztésében, az algoritmizáló gondolkodás oktatásában, illetve a szakképzésben az IT-szakmai képzések jelentős minőségi fejlesztésében lát lehetőséget.
A Digitális nomaditás munkaerőpiaci trendjei című kutatás zárótanulmánya erről a linkről tölthető le.
Fotó: Zan/unsplash.com
