Milyen tényezők határozzák meg a döntéshozatalunkat? Sokak meggyőződése, hogy az emberek igyekeznek racionális döntéseket hozni, csak nem mindig van meg hozzá a megfelelő információjuk. Több ember ezért racionálisabban dönt, „több szem többet lát” alapon. Az emberek mindig az érdekeik mentén döntenek, a csoportok meg még inkább. – Nos, a valóság nem feltétlenül igazolja az előbbi kijelentéseket. Elég, ha szétnézünk a szekrényünkben. Valóban szükségünk van az összes ruhára, amit ott látunk? De nem csak az egyén, a tömeg közös döntése is hasonlóan kétséges – van, hogy külön mind Jézust gondolnak, de együtt Barabást kiáltanak.

Mi alapján döntünk? Fontos a rendelkezésünkre álló idő, a becsült kockázat/nyereség, a döntéshez szükséges információs támogatás – de valójában legtöbb döntésünk „mellékutakon” történik, ahol az érzelmek gyakran felülírják a racionális döntéseket.

Hogyan születnek a döntéseink? Gyakran impulzív/intuitív módon, átgondolatlanul, néha túlgondoljuk, de azért hozunk jó döntéseket is. Ám utólag bármilyen döntést könnyű racionalizálni.

Azért hozunk gyakran intuitív döntéseket, mert az agyunkban rengeteg emlék, tapasztalat, korábban kialakított megoldási mód raktározódik el bizonyos helyzetekre. Ezeket a döntési paneleket heurisztikáknak hívjuk. Amikor nem rutinhelyzetben vagyunk, akkor kell igazi döntést hoznunk. Csak éppen sokszor nem tudjuk, rutinhelyzetben vagyunk vagy nem.

Mikor csúszhatnak be a hibák? Mindenekelőtt akkor, ha nem vesszük észre, hogy a világ megváltozott körülöttünk, vagy ha szándékosan kerüljük az új helyzeteket.

Ahhoz, hogy helyes következtetéseket vonjunk le például egy személy kapcsán, sok-sok tapasztalatra lenne szükségünk, ám a gyakorlatban már az első benyomáskor kialakul egy beállítódás, ami 3-4 tapasztalat után szinte megingathatatlanná válik.

Miközben a pozitív tapasztalatokat természetesnek tekintjük, a negatívak hosszú lenyomatokat hagynak a memóriánkban. Az elvárások, szubjektív visszajelzések sokszor jobban befolyásolják a döntéseket, mint az objektív tapasztalatok.

Van, hogy már az első benyomás alapján kialakul bennünk egy határozott beállítódás, ami polarizálódáshoz vezet. A túlzott elvárásokból viszont csalódás, majd alulértékelés következik.

Miért hisznek el az emberek teljesen irracionális dolgokat? Miért nem ellenőrzik kétséges esetben az információ validitását? A szelektív információkezelés (kognitív disszonancia) az emberi gondolkodás alaptulajdonsága. Az ember a hiedelmeivel és vágyaival egyező információkat veszi fel elsősorban a környezetéből. A többit szűri (bár nem tudatosan). Mindez mindnyájunkra, az emberi gondolkodásra általánosan jellemző tulajdonság. Vannak ugyan módszerek az emberek meggyőzésére, ám arra az érvelés nem alkalmas.

Márkaépítés 2022 – Neverending Branding konferencia

David Attenborough fogalmazta meg, hogy korábban a természet korlátai szabták meg, hogyan élünk, és itt az ideje, hogy újra így legyen. Napjaink másik meghatározó személyisége, Juval Noah Harari arról ír, hogy az emberiség történetének nagy fordulópontja az volt, amikor az ember a vadászó-gyűjtögető életmódról áttért a mezőgazdaságra, „a búza győzött” és átformálta az életünket.

Ám tízezer év evolúciós szempontból kevés, a testünk ma is a vadászó-gyűjtögető életmódra lenne inkább alkalmas. Ám keveset mozgunk, helytelenül táplálkozunk, elvesztettük a kapcsolatot a természettel, a növényekkel, az állatvilággal.

A középkor embere rengeteg nehézség miatt szenvedett, ám a jobbágy – bármennyit nélkülözött is – egy dologban jobban állt, mint mi: több szabad idővel rendelkezett, mivel sötétben nem lehetett dolgozni. Ezt az időt elvette tőlünk a villanyáram elterjedése. Hogyan él ma az emberek többsége? Elterjedt a fast food, mert már enni sincs időnk. A társas kapcsolatok nem tűntek el, de az idejük az éjszakára tolódott, hiszen nap közben nem is találkozunk a barátainkkal. Többnyire esti program a mozgás, a sport is, ha mozgunk egyáltalán. A vadászó-gyűjtögető testre rátelepedett egyfajta 21. századi mindset.

Az ember előtt két út áll, ha fenyegetettségről van szó: megpróbálja legyőzni a nehézségeket, vagy elfogadja őket és megpróbál velük együtt élni. Ha ez utóbbival működik, már nem akarok mindenáron győzni. Aki mindent kontrollálva akarja a szorongását csökkenteni, előbb-utóbb nehézségekbe ütközik, mert nem tudunk mindent kézben tartani, és a saját igényeinkre formálni.  Próbáljunk meg másképp megküzdeni a szorongással. Viseljük el, de függetlenítsük tőle a cselekedeteinket. Ne mindig győzni akarjunk, tanuljunk meg elfogadni is – lehet, hogy így hamarabb fogunk együttműködő partnereket találni. A természetet sem tudjuk teljesen az uralmunk alá hajtani, nem is szabad, látjuk mi lett belőle. Sokkal fontosabb, hogy elfogadjunk olyan korlátokat, amit a természet állít elénk, fogadjuk el, hogy sem magunkat sem másokat, sem a környezetünket nem tudjuk a végletekig terhelni, bármilyen fontos céljaink vannak is. Keressünk utat a természethez, a növényekhez, az állatokhoz – egyre több tudományos adat támasztja alá ennek testi-lelki egészségmegőrző hatását. Érdemes a japán példára figyelni – noha nagyon technokrata, munkamániás közösségek vannak Japánban, bizonyos határokat nem lépnek át, tiszteletben tartják a természetet és saját határaikat. Egészségesen táplálkoznak, mozognak, és figyelnek a pihenésre – ha máshol nem, a munkahelyen alszanak ebéd után 10-20 percet. Az eredmény? A japánok átlagéletkora a legmagasabb a világon, és nemcsak az átlagéletkorban rekorderek: Japánban a legmagasabb az utolsó 10 életév életminősége, vagyis az emberek nem csak sokáig élnek, hanem sokáig élnek szenvedést okozó, kínzó betegségek nélkül.

Sokat segít a félelmeink elfogadásában és az azoktól való függetlenedésben a mindfulness. Az éber figyelemnek vagy tudatos jelenlétnek is fordított gondolkodásmód lényege az együttélés a félelmeinkkel. Ha sikerül ezt a készséget elsajátítani, akkor a legreménytelenebb helyzetben is megőrizhetjük lelki egyensúlyunkat és cselekvőképességünket – így azután már a helyzet sem lesz annyire reménytelen. A természetbe teljesen visszatérni nem tudunk, de meg kell próbálnunk helyretenni a személyes kapcsolatunkat a természettel, igyekezzünk megismerni azokat a határokat, amelyeknek a túllépése a fenntarthatóság rovására menne – nemcsak a világ, hanem saját egészségünk fenntarthatóságának a rovására is.

Ne legyőzni akarjuk a vizet, gátak közé szorítva, hanem próbáljunk együtt élni vele, cserébe lesz ivóvizünk, halaink, még ha ezzel együtt jár a mocsár és a szúnyog is. Nem csak a gondolkodásunkat kell megváltoztatnunk, hanem az életünket kell elfogadóbbá tenni: legyünk elfogadóbbak a világgal és magunkkal szemben is. A versengés válsághelyzetekben átmenetileg sikeres lehet, de az igazi fejlődést, a fenntartható sikert az tudja hozni, ha együttműködünk másokkal. Ne győzni akarjunk, hanem fenntartani a működő világot, aminek a részei vagyunk.

Márkaépítés 2021 – Tudunk-e másképp élni?

A konferenciát Lakatos Zsófia nyitotta meg, aki elhozta nekünk Rómából László Ervin professzor úr videoüzenetét. A világhírű tudós, a Budapest Klub alapítója kifejtette, miért nem lehet visszatérni a régi életünkhöz.

Az emberiség története egyre gyorsuló változások sorozata. Az emberi életút biológiai szempontból szintén folyamatos változás. De mi a helyzet a pszichológiai oldallal? Ezt a kérdéskört dr. Purebl György világította meg.

Klímaváltozás, szűkös természeti erőforrások, Fenntartható Fejlődési Célok és CSR a legfrissebb nemzetközi és hazai felmérések tükrében, Feitel Balázs előadásában.

Vajon lecserélhető-e a “növekedni” kifejezés? Ha igen, akkor a fogyasztókra mennyiben számíthatunk ezen az úton? – tette fel a kérdést Kun Miklós.

A reklámozás során mind gyakrabban találkozunk a környezetvédelemmel kapcsolatos, ún. zöld állításokkal. Mi zöld, és mi az, ami csak zöldre festés? Mit tesz a GVH, ha valótlant állítunk? A „greenwashing” kérdéséről Fazekas Ildikó és Rigó Csaba Balázs tartott előadást.

Meg tud valósulni a körforgásos gazdaság egy FMCG vállalat működése során? A marketingkommunikációs ígéreteken túl, tudnak-e a mai márkák ténylegesen zöldülni? Az extrémen dráguló alapanyagárak mellett, végre el tudunk kezdeni értékként tekinteni a hulladékra, mint másodlagos nyersanyagra? Lengyel Krisztina bemutatta, hogy működik mindez az Unilever mindennapi gyakorlatában.

Egy világ van, és az digitális – jelentette ki Szabó Béla, majd ennek kapcsán feltette a kérdést: vajon féljünk vagy inkább megijedjünk?

Mit tanulhatunk a fenntartható márkák kommunikációjából? Hogyan tudják hitelesen megjeleníteni társadalmi, környezeti és gazdasági üzeneteiket a marketingkampányaikban? Papp-Váry Árpád és Lukács Rita példák segítségével mutatta be, hogy hogyan lehet érthetően kommunikálni a fenntarthatóságról úgy, hogy az építse a márkát.

Mit kell tennünk azért, hogy több nő kerüljön vezető beosztásba? És miért jó nekünk, ha több női vezető van? A kérdésről Horváth Krisztina, dr. Lantos Judit, Liptay Gabriella, Óhidi Zsuzsanna és Tóth Ágnes fejtette ki a gondolatait, Szalóky Tóth Judit kérdéseire válaszolva.

Három órányi kemény program után kicsit megpihentünk, és örültünk annak, hogy ismét személyesen találkozhatunk!

Holnap jövünk a délutáni program képes felidézésével, aztán kezdődik a szöveges beszámolók sora. Aki nem volt ott velünk, lapozza fel a programot, hogy tudja, milyen témákra számíthat a következő napokban.