Az Európai Unió Tanácsának 2023-as spanyol elnöksége keretében érkezik Budapetre Benito Román 55 darab, 1975 és 1985 között készített fényképe, melyeken keresztül Spanyolország egyik legizgalmasabb évtizedét ismerhetik meg az érdeklődők. A csodálatos évtized, az élő alkotmány című tárlatot megtekintve egy olyan Spanyolországot járhatunk be, amelyben a mélyen átérzett hagyomány és a modernitás utáni vágyakozás egymás mellett létezett, és az Alkotmány kihirdetése által kiváltott lelkesedés is egyértelmű és általános volt. A kiállítás október 6. és november 30. között ingyenesen látogatható a Cervantes Intézetben.
Benito Román fényképei egy kétarcú Spanyolországot tükröznek, ahol a hagyományok mélysége a modernség utáni vágyakozással és az új Alkotmány kikiáltása okozta lelkesedéssel keveredett. A csodálatos évtized című kiállítás anyagát Chema Conesa, kurátor válogatta. Az 50 fénykép hiteles portrét rajzol ki egy olyan évtizedről, amelyben a spanyolok felfedezték az önmagukba vetett hitet. A politikai eszköz a törvények törvényének, az Alkotmánynak a kihirdetése volt, amely a kritikai hangok ellenére is hiteles egyesítője volt a harmóniára vágyó társadalomnak. Akkoriban Benito Román sajtófotósként elhatározta, hogy a mindennapi élet látszólag lényegtelen eseményeit mindennapi megörökíti, az azóta eltelt időben fotói a társadalompolitikai változás egyik legfontosabb képi lenyomatává váltak. Madrid vidékét egész Spanyolország tükreként mutatják be: összehozza a kunyhókat és a felhőkarcolókat, a szakszervezeti tagokat és a munkaadókat, a világiakat és a vallásosokat, a hősöket és a gazembereket, akiket az eltelt idő az akkor leküzdött ellentétek kedves szereplőivé változtatott.
Benito Román a 70-es években kezdte fotós pályafutását. A madridi Iparművészeti és Művészeti Mesterségek Iskolájában tanult fényképészetet. 1973-tól Beno néven a Triunfo és az Hermano Lobo magazinok munkatársaként fotómontázsokat készített. 1974-ben átmenetileg Párizsba költözött, és leszerződött a Sipa Press ügynökséggel. Ezt követően, 1976 és 1977 között az Opinión munkatársa volt, majd 1977-től 1978-ig riporterként dolgozott többek között a Gaceta Ilustrada, a Líbera, a Posible és a La Calle folyóiratnál. 1978 szeptemberében létrehozta az El Periódico de Madrid fotórovatát. Ezután szabadúszóként folytatta pályafutását a Cover y Contact ügynökségnél, valamint olyan folyóiratoknál és magazinoknál, mint az El País, az El Mundo, az Interviú, a Muy interesante, az Época, a Panorama, a Bauer, az Euromoney, a Newsweek és a Hueber Verlag. Emellett több kiadóknál is megfordult, mint például az Argos Vergara, a Salvat, a Santillana, a Planeta, a Plaza y Janés vagy az Espasa. Sokszorosan díjazott fotográfus.
