A Média 2.0 blog A gasztronómia és a kommunikáció találkozik című meetupján Bart Dániel, a Folyékony Kenyér blog szerzője és a Főzdefeszt szervezője a kézműves sörök forradalmáról, a helyek és az italok márkaépítéséről beszélt.
Bart Dániel bevezetésképp röviden összefoglalta az amerikai kézműves sör (craft beer) forradalom történetét. A Szesztilalom után a századelő 3000 sörfőzdéjéből csupán néhány maradt meg, és azok is szembesültek a gazdasági válság, valamint a megváltozott fogyasztói szokások hatásával. Néhány élelmes sörfőző olcsó tucatsörökkel, valamint az akkoriban erőre kapó tömegmédiumok (elsőként a plakátok, majd a rádió, később a televízió) felhasználásával évtizedes koncentrációs hullámot indított el az iparágban. Csupán a 80-as, 90-es években olcsóbbá váló európai utazások nyitották fel az amerikai fiatalok szemét a Münchenben, Londonban, Prágában található ízgazdagságra, és ennek kapcsán átverve is érezték magukat. Hazatérve sokan kisüzemi sörfőzésbe kezdtek, ami a helyi közösségek alapkövét is képezte. Mivel nem volt valódi hagyomány, amit követni lehetett volna, saját stílusok alakultak ki, mint az India Pale Ale vagy az Imperial Stout.
Ami az imázst illeti, a sörforradalomnak valóban volt egy dacos, baloldali, a nagyüzemekkel szembeforduló, kockásinges-szakállas ellenálló hangulata. Az individualitás és a személyiség a mai napig fontos tényező maradt ebben a szegmensben. Mivel a tételek általában kicsik, az sem baj, ha sokan nem kedvelik vagy nem értik az adott főzdét. Persze mára néhány craft beer főzde méretben kisebb országok kereskedelmi sörgyáraival vetekszik, de ezekben is megmaradt valami a személyességből, a mögöttes sztoriból. Erre az egyik legjobb példa a skót Brewdog, a „punkok söre”, amelynek termékeit ma már három brit és egy amerikai főzdében gyártják és globálisan forgalmazzák – az előadó szavaival „a craft beer Coca-Colája” lett -, mégis megmaradt az a lázadó hangulata, amit a 2007-es, közösségi finanszírozással támogatott indulásakor képviselt. Ők egyébként a PR-t is erősen használták a befutáshoz: a német Schorschbräu főzdével komoly küzdelmet vívtak a világ legerősebb söre címért – ennek eredményei a Tactical Nuclear Penguin és a Sink the Bismarck! nevű, brutális alkoholtartalmú főzetek, no meg a nem csekély felhördülés az „alkoholtudatos” média részéről.
Ami a magyar szcénát illeti, az egész a Folyékony Kenyér blogból indult. Ez kezdetben a Gösser által támogatott felületként működött, de valódi sörkultúra hiányában állandó kihívást jelentett a folyamatos, minőségi tartalom biztosítása. Dániel egy kommentelő javaslatára kóstolt először kézműves sört – Starit -, a reveláció pedig küldetéstudatot lobbantott benne. A blogfelület és az Index-címlapok, a Facebook no meg a provokatív szövegek kellően figyelemfelkeltőnek bizonyultak. A 2011-ben szervezett első Főzdefeszten még bizonytalanok voltak a várakozások, de a külön reklámok nélkül bevonzott tízezer látogató gyakorlatilag hetekre kézműves sör nélkül hagyta Pest megyét. A budapesti közönség az előadó szerint szokatlanul jól reagált tehát a felhívásra, ami részben blöff is volt: ezt követően kellett felépíteni a valódi, minőségi craft beer kínálatot az országban, de a főzdék idővel felnőttek a feladathoz.
A Főzdefeszttel viszont önmagában nem lehetett keresni, szükség volt tehát egy méretes kocsmára. Ez lett az egykori Tündérgyár helyén nyílt Élesztő, amely – részben kulturális, részben anyagi okokból – a romkocsmák és a multi-tap bárok koncepcióját házasította össze. A sörcsapoláson túl idővel igazi gasztroplázává változott: állandóan frissülő étkezési lehetőségek, sörkurzusok, rendezvények helyszíne is. Mindemellett pedig márkakeltető. Bart Dániel állt az első valódi magyar kézműves sörmárka, a Keserű Méz megszületése mögött is. Ez a tervek szerint hidat képez a tömegtermékek és az összetettebb craft beerek között, mára pedig országszerte ismertté vált. A legújabb projekt pedig a kávét tartalmazó Black Mamma Coffee Stout. Ennek megjelenése „a tudatmódosítás ősi művészetét” közvetítő, dél-amerikaias mintákra épít. A kézműves sörök esetében különösen fontos márkahordozó a palack és a címke, de a szükséges jelenlét és láthatóság megalapozása érdekében a Black Mammához póló is készült. Ennek hatása jól lemérhető volt a legutóbbi Főzdefeszten, ahol az Élesztő csaposai ilyen felsőben álltak a pult mögött.
