A Márkamonitor decemberi számában megjelent Talent management összeállításunkban arra kerestünk választ, hogyan menedzselik a televíziók a legnépszerűbb arcaikat ( a cikk első részét itt, második részét itt olvashatják), az áttekintés után pedig néhány fontos „televíziós arcot” meg is mutattunk. A kisinterjúkat most online is megjelentetjük. Mai beszélgetőpartnerünk Rákóczi Feri.
Hosszú rádiós múltad van, de egyre többet szerepelsz televíziós produkciókban is. Lehet, hogy végül teljesen elcsábít a képernyő világa?
Nem titok, hogy televíziózással kezdtem, így ez a karrierút szinte ugyanolyan tartalmas, mint a rádiós. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindkét irányban kipróbálhattam magam, de úgy érzem, a rádió sokkal inkább az én közegem, és a jövőben is erre szeretnék inkább fókuszálni.
Az elmúlt időszakra azonban valóban a televíziós visszatérés jellemző, a VIASAT3 Troll a konyhában című műsora visszacsábított a képernyőre. Ennél a műsornál úgy éreztem, szeretnék a részese lenni, és nem csalódtam. Minden forgatási napot és szituációt élveztem, az elsőtől az utolsóig.
Egyébként se búskomoran vezeted a műsoraidat, de most mintha különösen jól szórakoznál. Mivel fogott meg a Troll a konyhában?
Igen, valóban nagyon jól szórakoztam, mert amellett, hogy profi volt a stáb, hihetetlenül jó volt a légkör a gyártás közben. Emellett a szereplők is egytől egyig olyan karakterek, akik szórakoztatóak, ennek köszönhetően a közös munkanapok üdítőek voltak.
A főzős műsorok most nagyon beindultak a magyar tévés életben, én pedig szeretem a konyhai légkört. Kifejezetten tetszik a Troll a konyhában koncepciójában, hogy a főzés csak egy eszköz a műsorban, a lényeg pedig nem a teljesítmény, hanem a közös nyomozás és szórakozás – ez nem egy tipikus gasztroműsor, inkább egy házibuli, egy társasozás. Az, hogy közösen próbáltunk minden egyes esetben rájönni, ki lehet a troll, nagyon összekovácsolt minket Rozinával és a csapatokkal. A legügyesebb trollok pedig simán félrevezettek még engem is, pedig végig nekik szurkoltam – ez egy pluszpoént adott az egész műsornak. Én nagyon szerettem, és szerintem a nézők is.
A műsorban szükségszerűen csak az a troll, aki a trollkártyát húzza, vagy van, aki tényleg alkalmatlan a konyhai feladatokra?
Volt olyan a műsor ideje alatt, aki bár nem húzott trollkártyát, az ügyetlenkedése miatt mindenki azt hitte, hogy ő a troll. Ezek a szituációk nagyon jól látszottak a képernyőn, a csapatokat pedig külön megdolgoztatták ezek a karakterek. A műsor egyébként egyáltalán nem kiközösítő, azt is szeretettel fogadtuk, aki nem annyira jártas a konyhaművészetben, hiszen itt nem ez a lényeg. A főzés nem való mindenkinek, de ugyanígy a műsorvezetés vagy a síelés sem. Szerintem minden héten szuper csapat jött össze, amelyben mindenkinek hamar kialakult a szerepe – mármint a trollságon kívül, mert az naponta változott a szerencsétől függően. Érdekes volt megfigyelni, hogyan alakulnak a pozíciók a konyhában, és ki miben teljesedik ki. Rozinának és nekem már az is jó kis játék volt, ahogyan figyelhettük a szituációkat.
