A Vese Világnapját a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke javaslatára 2005 óta világszerte tartják, hogy mindenki megismerje a vese működését és fordítson nagyobb figyelmet egészségének megőrzésére.

Túlzott kalóriabevitel, elhízás, dohányzás – csupa olyan civilizációs jelenség, amelyek veszélyeiről nap mint nap hallunk, és pontosan tudjuk, hogy a modern kor legsúlyosabb népbetegségeiért felelősek. Miközben azonban gyakran beszélünk a krónikus anyagcsere-elváltozásokról vagy a szívelégtelenségről, ritkán esik szó az ezeket előfordulásában jócskán megelőző CKD-ról. Az idült vesebetegség a becslések szerint mintegy másfél millió embert érint hazánkban, és a kialakulásában a magas vérnyomás és a diabétesz is komoly szerepet játszik. Jól látszik tehát, hogy ezek az ártalmak és kórképek szorosan összefüggnek egymással, és szinte dominószerűen következve károsítják az egyes szervrendszereket az egészségtelen életmódból fakadó szövődmények, amelyek gyakran végzetesen sokáig rejtve maradnak.

A rendszeres ellenőrzés a kulcs

Az idült vesebetegség kezelésében kifejezetten kulcsszerepe van a korai felismerésnek. „Kevesen vannak tisztában azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy a páciensek vesefunkcióik akár 90%-át is elveszíthetik, mire diagnosztizálják náluk a CKD-t. Mindez abból fakad, hogy a kór nem okoz egyértelmű, könnyedén felismerhető tüneteket, sőt, kifejezetten változatos panaszok jelentkezhetnek, így az orvosok is nehezebben tudják összerakni a teljes képet. Ebből adódóan gyakoriak a hirtelen, gyors állapotromlást mutató betegutak, és akkor már a súlyos szövődményekkel is számolni kell: előrehaladástól függően akár 14-szeresére is nőhet például a szív-érrendszeri a halálozás kockázata” – mondja Prof. Dr. Rosivall László, a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke.

Ezért is rendkívül fontos, hogy az idült vesebetegség mihamarabb kikerüljön a leginkább aluldiagnosztizált kórképek közül, a betegek tisztában legyenek az ehhez szükséges rendszeres vizsgálatok jelentőségével, valamint az orvosi protokoll is megváltozzon. Valójában egy rutinszerű, laboratóriumi vérvizsgálattal kimutatható a CKD a páciensek szervezetében, ehhez ugyanis elegendő az úgynevezett bGFR (becsült glomerulus filtrációs ráta, mértékegysége: ml/perc/1,73m2) értéket vizsgálni: amennyiben a 60 alatti eredmény 3 hónapon túl is fennáll a laborleletünkben, úgy sajnos joggal feltételezhetjük, hogy érintettek vagyunk a betegségben, és mihamarabb szakorvos segítségét kell kérnünk. Prof. Dr. Rosivall László hangsúlyozza, hogy a cél az lenne, hogy a bGFR vizsgálata is olyan rendszeres és rutinszerű legyen, mint akár a koleszterin-szint mérése.

A leghatékonyabb mindig a megelőzés

Mint a többi hasonló civilizációs népbetegség esetében, úgy a vesénk egészségének megőrzéséhez is megelőzés a kulcs: a rendszeres testmozgás, a tudatos táplálkozás és a káros szokások (dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás) elhagyása a legfőbb szövetségesünk az idült vesebetegség elkerülésében. A már kialakult károsodásokat, a sorban megjelenő szövődményeket már sokkal nehezebb kezelni: a statisztikák szerint pedig a globálisan mintegy 750 millió CKD-s közül több mint két millió ember szorul vesepótló kezelésre vagy transzplantációra napjainkban.

A CKD nemcsak a beteget, a családját és a környezetét terheli, de mint az egyik „legdrágább”, a legmagasabb egészségügyi társadalombiztosítási kiadással járó betegség, a nemzeti összkiadást is befolyásolja. A kezelések, eljárások hatalmas terhet rónak az egészségügyi ellátórendszerekre világszerte, az Egyesült Királyságban például az idült vesebetegek kezelése többe kerül, mint a mell-, vastagbél-, tüdő- és bőrdaganatosok gyógyítása együttvéve, a probléma pedig kifejezetten kritikus a fejlődő országok számára.

A megelőzés legfontosabb lépései: