Egyszer volt, hol nem volt… kezdhetném így is, de ez nem egy olyan mese, ami királylányokról és sárkányokról szól. Ez a történet egy fiatal nőről szól, aki sokáig tudatosan azt kereste, milyen irányba induljon tovább, majd végül kikötött azon a helyen, ahol (a mai nap már biztosan állíthatja) lennie kellett.

A lány, akit Dórinak hívnak, a Budapesti Metropolitan Egyetemen végzett alapszakos tanulmányai közepette többször gondolkozott azon, hol is fogja folytatni az ismeretszerzést egy mesterszakon, de sehogy nem találta a megfelelőt.

Aztán egy átlagos hétköznapon, amikor a Facebookot görgette, meglátta Dr. Papp-Váry Árpád posztját arról, hogy marketing mesterszakot fog indítani az egyetem, ahol éppen tanul. Abban a pillanatban el is döntötte, hogy jelentkeznie kell erre a képzésre, ha végez az alapképzéssel.

Tudta, hogy jó döntést hozott, hiszen az alapszakot is a Metropolitanon végezte, amit nagyon élvezett, több mentort is talált, akikre felnézett és akikről tudta, hogy a mesterszakon is tanítják majd. Olyan tudást átadva, ami biztosan naprakész és nem veszik el a kerekerdőben. Ez egy biztos pontot és feltétel nélküli bizalmat adott neki. Hiába három a magyar igazság, nem jelölt be más egyetemet a felvi.hu-n, csak a METU marketing mesterképzését.

Mikor szeptemberben elkezdődött az egyetem, úgy érezte, mintha mindenki láthatatlan köpenyt viselne, mert minden online zajlott. Csak ült a laptop előtt és nézte a sok kis fekete ikont. Vajon, hogyan fogja majd őket megismerni internetes keretek között?

Lehet, hogy máig keresné a választ a kérdésre, ha ezt a szorongást az első gyakorlatot tartó oktató rögtön fel nem oldotta volna., mert rögtön ismerkedős és kiscsoportos feladatokkal indult a félév, ahol volt az évfolyamnak lehetősége megismerkedni egymással. Ez segített, hogy érezze, itt nem csak egy kipipálandó név az aznapi órán résztvevők listáján, hanem lehetősége van megismerkedni az egyetemi tanárokkal és hallgatótársaival, és még a varázssípot sem kell megfújnia ahhoz, hogy meghallják. Ki tudott alakítani olyan értékes kapcsolatokat, amiknek bármikor nagy szerepe lehet még az életében. Így nyugtázta magában: a Metropolitanra csupa nyitott ember jár, akik az egyetem alatt és után is sokat segítik egymást.

Ez a sok nyitott ember a legkülönfélébb munkahelyekről és szakokról érkezett, hogy egy olyan helyen „próbáljanak szerencsét”, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlatias oktatásra. Ez azt jelenti, hogy az elméletben elmondottak alátámasztják a gyakorlati órán történő tanulást. Ilyenkor a legtöbbször észrevétlenül „kúszik” a hallgatók fejébe a tudás.

Dóri szerette a gyakorlati órákat, mert könnyen meg lehetett ismerni a többieket, a gondolkodásmódjukat és olyan projektek születhettek, amik tükrözték az adott csapatot. Sosem volt megszabva pontosan, milyennek kell lennie egy-egy feladatnak, így olyan szakmailag erős munkák születtek, amelyek őt és a csapatát is motiválták abban, hogy még jobban teljesítsenek, adjanak bele 120%-ot. Képesek voltak egy fárasztó munkanap után, akár este 10-kor is nekiállni ötletelni: Milyen legyen a Startup marketingkommunikációs terve?

Mert bizony, aki nem hiszi, járjon utána, de sokszor nem csak életszerű, hanem élesben futó projektekre is készülnek a Metropolitanen javaslatok. A lány számára ez a mai napig olyan, mintha a saját céges életét gyakorolná kicsiben, úgy fejlesztheti azokat a képességeit, amikben bizonytalan, hogy tétje van. „Azzal, hogy nagyobb a felelősség, nagyobb az előrehaladás.”

Ráadásul az órákon is a szakmájukban dolgozó elismert oktatókkal dolgozhatott együtt. Mindig nehéz döntés volt számára, hogy melyik szabadon választható tárgy legyen az, amint nem vesz fel, sajnos hétmérföldes csizma híján nem tudott az összesen jelen lenni. Pedig annyi érdekes dolgot lehetett tanulni: marketing női célpiacra, sportmarketing, projektmenedzsment, országmárkázás.

És merre jár most, akiről ez a történet szólt?

Egyenesen halad, ugyanis be fogja fejezni az Msc-t is a METU-n. Egy ideig nem is tervez továbbtanulni, de abban már most biztos, hogy ha kikerül Papp-Váry dékán úr posztja az internetre arról, hogy doktori képzés indul a Metropolitan-en, akkor az első jelentkezők között lesz.

Azért, mert a Metropolitanen töltött öt év alatt észrevette, hogy sosem az a cél, hogy vért izzadva szerezd meg a diplomád és közben elfelejtsd, miért is kezdtél bele az aktuális képzésbe, hanem az, hogy az egyetem által nyújtott lehetőségeket kihasználva saját magadhoz mérten minél többet fejlődj szakmailag, emberileg és képességeidben is.

Ez a történet úgy kezdődött, hogy főhőse azt állította: „olyan helyen kötöttem ki, ahol lennem kellett”. Most azzal szeretné befejezni, hogy ezt az egyetemet egy olyan „kikötőnek” érzi, ahova bármikor újra lehorgonyozhat, ha segítségre lenne szüksége, mivel olyan mentorai vannak, akikért egész életeben hálás lesz.