A Gazdasági Versenyhivatal – nyilván nem tudatosan, de érdekes véletlenként – nőnap közelébe időzítette legújabb kartell-döntését, amelyben 46 millió forintra bírságolja a Jacobs-csoportba tartozó cégeket, mivel azok egyrészt rögzítették a műkörömépítéshez használatos termékeik viszonteladási árait, másrészt pedig felosztották viszonteladóik között az értékesítéshez használt földrajzi területeket is. A viszonylag enyhe bírság mögött – mint újabban mindig – jól megfontolt vállalások és a fogyasztók jólétét növelő kompenzáció áll. Érdemes tehát együttműködni a máskülönben szigorú hatósággal. Dr. Kocsis Márton, a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Irodájának versenyjogi csoportvezetője segít eligazodni a legújabb döntés háttere és tanulságai között.

Mi is az a viszonteladási ár megkötés, ami miatt állandóan bírságol a GVH?

A GVH jogsértőnek találta azt, hogy a magyarországi Jacobs-csoport – amely a műkörömépítés és egyéb szépségápolási termékek gyártását, forgalmazását végzi, és egyike azon kevés magyar vállalkozásoknak, amelyek az országhatáron túl is sikeresek – forgalmazóinak és viszonteladóinak kikötötte, hogy egyes termékek ára mennyi kell legyen akkor, amikor ők tovább értékesítik azokat (nagyobb részt szépségszalonoknak, műkörömépítő vállalkozóknak, kisebb részt fogyasztóknak). Ezen felül külföldi viszonteladóik számára még azt is előírta, hogy a külföldi árszintnek minden esetben a magyar fölött kell lennie, így védve a hazai piacokat az esetleges vissza-importálástól.

Ezt a gyakorlatot a versenyjog viszonteladási árrögzítésnek (angol nevéből – resale price maintenance – fakadó rövidítése a szakmai „szlengben” RPM) nevezi, és a különböző versenyjogi rezsimek szerte Európában szigorúan üldözik. Az elmélet szerint az RPM azért egyértelműen káros, mert egyrészt megfosztja a viszonteladót, kiskereskedőt attól a lehetőségtől, hogy egy-egy terméket leárazzon, akciózzon (ezzel nyilván nagyobb keresletet generálva a saját maga számára) és így a fogyasztók nem élvezhetik az alacsonyabb végfelhasználói árak előnyeit, másrészt pedig ellenérdekelté teszi a viszonteladókat abban, hogy egymással versenyezzenek, így egységes kiskereskedői árszintet eredményez, ami hatásában egy kartellhez hasonló. Konkrét ügyben képzeljünk el egy műkörömépítéshez használatos festéket, amely az egész országban ugyanannyiért kapható nagy és kiskereskedelmi forgalomban is. Ez azt eredményezi, hogy minden magyar hölgy azonosan magasabb árat fizet a műkörömért, hiszen egyedi akciókkal a műkörmösök nem tudják költségeiket csökkenteni, ez pedig a teljes piacra negatív hatást generál, melyet a végső fogyasztók fognak megfizetni.

Az RPM alkalmazásán kapott gyártók gyakran védekeznek azzal, hogy a márkás termékek védelme elemi érdekük, azokat ugyanis olyan erőfeszítésekkel hozzák létre, hogy amennyiben a kereskedő leárazná azokat akció keretében, már nem érné meg a befektetés, és így végső soron RPM hiányában elmaradna az innováció. Gyakori érv szokott még lenni a potyautas effektus megakadályozása, eszerint az RPM megakadályozhatja azt, hogy a drága szolgáltatásokat (pl. bemutatóterem, szakképzett bolti segítők stb.) kínáló kiskereskedőknél a fogyasztók kiválasszák a legmegfelelőbb terméket, majd olcsó online boltokban vásárolják meg azokat. A GVH mindenesetre az elmúlt 10-15 évben egyáltalán nem vevő az RPM jótékony piaci hatásait hangsúlyozó gyártók, forgalmazók érveire, így hazánkban az ilyen ármegkötés alkalmazása továbbra is szigorúan tilos. Olyannyira, hogy a versenytörvény legutóbbi módosításainak egyike éppen az volt, hogy mostantól RPM esetén is lehet élni az engedékenységi politika előnyeivel, vagyis az önfeljelentés sok esetben bírságelengedéshez is vezethet.

Na és a piacfelosztás? Az is tilos?

A GVH megállapította döntésében, hogy a Jacobs-csoport korlátozta viszonteladóit abban is, hogy milyen területen értékesíthetik a tőlük megvásárolt, műkörömépítéshez használatos termékeiket. A hatályos versenyjogi szabályok alapján ez a korlátozás bizonyos esetekben megengedett, ugyanakkor ehhez több feltételnek együttesen kell megfelelnie az azt alkalmazó vállalkozásnak.

Először is az ilyen korlátozások csak 30%-os érintett piaci részesedés alatt mentesülnek automatikusan a versenyjogi tilalom alól. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy gyártó piaci részesedése (mint a Jacobs-csoport több cége / márkája jelen esetben) meghaladja ezt a bűvös 30%-os határt, annyiban jól teszi, ha alapos versenyjog vizsgálatnak veti alá a disztribúciós szerződéseit, máskülönben könnyen jogsértést követhet el, adott esetben akaratán és tudtán kívül is.

Másodszor, csak az aktív eladások korlátozása megengedett. Mit jelent ez? Azt, hogy 30% alatti piaci részesedésű vállalkozás kijelölhet kizárólagos értékesítési területet viszonteladói, disztribútorai számára, azonban csak azt tilthatja meg számukra, hogy az ezen a területen kívül élő fogyasztókat „aktívan”, tevőleges magatartásokkal keressék meg. Magyarán, egy Vas megyére kijelölt kizárólagos forgalmazó egy szombathelyi rádióban jelentethet meg hirdetést, egy győriben már nem, Kőszegen szórólapozhat, Zalaegerszegen nem, és budapesti ügyfeleket sem kereshet meg együttműködési szándékkal. Ezzel szemben piaci részesedéstől függetlenül tilos a passzív eladások korlátozása. Az előbbi példánál maradva, a Vas megyei kizárólagos forgalmazótól nem várható el, hogy amennyiben a győri vagy budapesti vevő / fogyasztó önálló ötlettől vezérelve keresi fel őt (mert például látta az interneten, hogy jobb árakat kínál, mint a budapesti forgalmazó), akkor elküldje a vevőt, mondván, területen kívülre nem értékesíthet. A kizárólagos területért felelős viszonteladó maga is jogsértést követ el, ha a más területről hozzá forduló vevőket nem szolgálja ki.

A vizsgált ügyben a Jacobs-csoport nemcsak belföldön, de a GVH megállapítása szerint külföldön is alkalmazott passzív eladásokat tiltó kikötéseket, mely a fentiek értelmében különösen súlyos vertikális korlátozásnak minősül és az uniós versenyjogot is sérti, mivel torzítja a tagállamok közötti kereskedelmet.

Akkor hogyan lehetett ilyen alacsony a bírság?

„A bírság annak ellenére nevezhető alacsonynak, hogy az eljárás alá vont cégcsoportnak komoly árbevétele van, és a vizsgált magatartás legalább egy évtizede zajlott már” – magyarázza a CERHA HEMPEL szakértője. Joggal merül fel a kérdés, hogy amikor már fogyasztóvédelmi ügyekben is röpködnek a hatalmas, milliárdos bírságok, hogyan lehet egy ilyen régóta tartó súlyos versenykorlátozást ennyivel „megúszni”? A válasz ismét – mint mostanában szinte mindig – az eljárás alá vontak együttműködő magatartásában keresendő.

Először is, a Jacobs-csoport egyezségi eljárásban vett részt, amely azt jelenti, hogy a GVH által eléjük tárt bizonyítékokat megismerve arra jutottak, nem érdemes tovább tagadni a nyilvánvalót, így elismerték a jogsértés elkövetését és lemondtak jogorvoslati jogukról is. Ez egyrészről jó a GVH-nak, mivel nem kell további erőforrásokat a jogsértés bizonyítására fordítaniuk, illetve hosszadalmas bírósági procedúra sem követi a versenyhivatali döntést. Másrészről pedig nagyon jó az eljárás alá vont vállalkozásoknak, mert a megtakarított jogi és egyéb költségek mellett az egyezségi nyilatkozat jelen esetben 30%-os bírságcsökkentést is eredményezett a javukra.

Másodszor, a Jacobs-csoport nagyértékű kötelezettségvállalásokat tett. Így többek között azt vállalták az eljárás alá vontak, hogy:

110 millió forint értékben vásárlási kuponokat biztosítanak a jogsértő magatartásuk által korábban megkárosított vásárlóiknak;
30 millió forint értékben a koronavírus járvány elleni védekezés segítése érdekében szájmaszkokat és kézfertőtlenítőket adnak ajándékba vásárlóiknak;
szerződéseiket átalakítják;
tájékoztató kampányokat szerveznek a versenytudatos magatartások elősegítése érdekében, és;
megfelelési / compliance programot vezetnek be, hogy meggátolják a hasonló típusú jogsértések megismétlődését.

Mindezen vállalásokra tekintettel – amelyek tehát edukációs és kompenzációs elemeket is tartalmaztak – a GVH lehetőséget látott lényegesen csökkenteni a bírság összegét, így a vállalásokra elköltött 150 millió forinton túl „csak” 46 millió forintot kellett befizetnie a vizsgált cégeknek az államkasszába. A GVH az ügy kapcsán kiadott sajtóközleményében kifejezetten hangsúlyozza, hogy arra tekintettel tartotta elfogadhatónak a vállalásokat, hogy abból a járvány miatt nehéz helyzetben lévő szakmai (kis)vállalkozások profitálnak leginkább.

Ha ilyen „olcsón megúszhatom”, az én cégem miért tartsa be a szabályokat?

A jogszabályi megfelelés mindig olcsóbb, mint utólag a szabálytalanság elkövetése után védekezni egy hatósági eljárásban. A GVH vizsgálatai rendkívül adat-intenzív és hosszú eljárások, ahol a vizsgált cégek jogi költségei és a menedzsment erre fordított ideje is nagyon gyorsan tud emelkedni. Nem is beszélve egy esetleges hajnali rajtaütés okozta stresszről, munkavállalói bizalomvesztésről vagy negatív sajtóvisszhangról. Amennyiben erre tehát lehetőség van, érdemes elkerülni, hogy a GVH vizsgálódni kezdjen nálunk.

Amennyiben a baj már megtörtént, és mégis vizsgálatot kapunk, érdemes már a GVH eljárásának elején élni a különböző együttműködési lehetőségekkel, hogy a kiszabandó bírság minél alacsonyabb legyen. Ugyanakkor közel sem biztos, hogy a GVH a jövőben is ilyen „engedékeny” lesz, és a világos és egyértelmű iránymutatása ellenére „bűnbe eső” cégeket is alacsony bírsággal bocsátja el „a színe elől”.

„A különböző disztribúciós rendszerek versenyjogi megfelelősége a versenyjog egyik legösszetetteb, legbonyolultabb területe. Sokszor még a kipróbált céges jogászok, jogtanácsosok sincsenek tisztában a legújabb jogesetekkel, pontos szabályokkal, ezért érdemes versenyjogász szakembert megbízni a vállalkozás forgalmazási rendszerének versenyjogi átvilágításával. Egy kisebb befektetéssel később sok pénz, energia és idegeskedés spórolható meg” – foglalja össze dr. Kocsis Márton.

Fotó: Designecologist, Unsplash