A szerepei egy része inkább megterhelő. Azokon a reggeleken, amikor tudja, hogy este nehéz feladata lesz, úgy is ébred, hogy szorong az előadás miatt. Azután jólesik neki, amikor sikerül teljesítenie.

„Számomra a színház már nem a gyermeki, felhőtlen állapotot jelenti. Nagy a felelősség, de azért sokszor tud könnyed és örömteli is lenni a játék. A közeget magát szeretem. A színészlét ad egyfajta gyermeki állapotot. Az a dolgunk, hogy egy szerepet megtanuljunk, a legjobb tudásunk szerint adjuk elő, de például a felelősség szempontjából a munkatársaink sok terhet levesznek a vállunkról” – mondja Jordán Adél a Tóth Olivérnek adott interjújában, amely a Remind magazin oldalán jelent meg.

„Egyre inkább tudatosodik bennem, hogy mit és hogyan közvetítek. December közepén mutattuk be a Katona József Színházban a Nyílt tárgyalás című darabot, amely egy feltételezett szexuális erőszak ügyet vizsgál, ezen keresztül pedig a női és férfi társadalmi szerepeket. Az Ónodi Eszter által játszott televíziós műsorvezető viszonyt kezd a vezérigazgatójával, majd miután szakítanak, a nő feljelenti az egykori szeretőjét szexuális erőszak vádjával. A darab valójában egy büntetőper, egy tárgyalótermi dráma, amelyben állítások kerülnek szembe állításokkal. Érdekes megfigyelni, hol tart egy ilyen kényes kérdés megítélésben a magyar társadalom, milyen érzékenyen reagálnak a felvetésre. Eddig nagyon vegyes a megítélése. Volt olyan néző, aki nem értette a témaválasztást, mert meglátása szerint az, amit színpadra vittük, nem egy létező probléma. A legérdekesebbek talán azok a visszajelzések voltak, amelyek szerint egyes nézők ingerültek lettek. Persze olyanok is voltak, akik rögtön értették, és őszinte empátiával viseltettek a téma iránt. Az író, Ferdinand von Schirach nagyon ügyes, képes kiugrasztani a nyulat a bokorból.”

Mint az az interjúból kiderült, Jordán Adélt minden olyan esztétika foglalkoztatja, amely hatást gyakorol az érzékszerveire. Szereti az olyan kifejezésformákat, amelyek a szabad gondolkodást testesítik meg, amelyek elrepítik valahova, vagy, amikor egy előadás vagy színészi játék újszerű helyzettel szembesíti. Emellett érdekli a színházi műfaj jövője is, amelyben egy ideig még magának is szán szerepet. Az viszont frusztrálná, ha sokkal többen ismernék. Nem is szeretne olyan emberekhez eljutni, akikkel nincs dolga. Ezért is ad igen ritkán interjút.

Arra a kérdésre, hogy kinek színész, kinek akar bizonyítani, azt válaszolja: „Bizonyítani senkinek. Adni szeretnék, mégpedig azoknak, akik egy estén kíváncsiak rám a színpadon. Elégedett vagyok a szakmai életemmel. Jól vagyok ott, ahol vagyok, ennél többet nem is szeretnék, de talán még jön egy-két jó szerep is…”

Az interjúban szó esik még a mulandóságról, a benne élő színésznő megszületéséről, a megítélés fájdalmáról, valamint arról, miért gondolja úgy, hogy a szépség uniformizálódik, a közösségi médiában, szépségversenyeken egyforma nőket látunk, ami hatással van a társadalomra is.

A nagyinterjú az alábbi linken elérhető.

Fotó: Remind