Hogyan csatornázódnak be ezek a tapasztalatok az európaiság megélésébe? Hogyan zajlik ma a régiót is érintő európai integráció és milyen példák vannak a nemzetközi együttműködésekre? A hat fejezetből álló Európaiság – kelet-európai perspektívából kiállítás lengyel és magyar fotósok munkáin keresztül az európai identitásra reflektál kifejezetten kelet-európai nézőpontból vizsgálva a kortárs tapasztalatokat. A tárlat 2025. február 13. és március 30. között látható a Capa Központban.

A vizuális esszék antológiájaként összeállított kiállítás hat fejezetre oszlik, ezek mindegyike az európaiság kelet-európai megélésének egy-egy aspektusát dolgozza fel. A párokban bemutatott, Lengyelországból és Magyarországról származó vagy ott élő művészek nem az Európától való különbözés, a „Másik” perspektívájából, és továbbra is a nyugati képiségre hagyatkozva, hanem a kulturális megújulás és szolidaritás talaján állva hozták létre műveiket.

Az Átmenet címet viselő fejezetet a Kelet-Európa-szerte tapasztalható töréspont-érzés inspirálta. A Sputnik Photos (Elveszett területek) és a Pictorial Collective (Petőfi utcák népe) olyan metanarratívákat tár fel a kollektív emlékezet bugyraiból, amelyek alapvetően határozzák meg a régió identitását – az akadémikus definíciók helyett a szó velejéig átérzett értelmében. Az ezt követő Tér és Identitás fejezetek a felügyelet, a hatalom és az emancipáció politikai narratíváit materiális és szimbolikus eszközökkel ábrázolják. Katerina Kuzmicseva (BETONIUM) és Standovár Júlia (Kinky Concrete [Pajkos beton]) térbeli és építészeti elemekkel, míg Ilona Szwarc (Nő vagyok, és emlékekből élek) és Horváth Anita (te nem vagy olyan) performatív és testpolitikai művészettel jeleníti meg e témákat. A Spiritualitás fejezetben Agnieszka Sejud (HOAX) és Simon Zsuzsi (És mi még így is tovább élünk…) a vallás és a politika területeinek emblematikus társadalmi jelenségeire reagál a művészet segítségével. A Groteszk fejezetében pedig Ada Zielińska (A piromániás kézikönyve) és Barakonyi Szabolcs (Kösz, jól!) karakteresen kelet-európai abszurditással és iróniával közelít a lázadó ellenállás és az ideológia kérdéseihez. Végül a Posztnosztalgia fejezet a határtalanság érzéséből fakadó kreativitás kavalkádja, amelyben tárgyakkal való könnyed, merész kísérletezés teremt új valóságokat (Karolina Wojtas: Made in Poland; Szombat Éva: Echo in Delirium [Az önkívület visszhangjai]). A fotográfia egyetemes és témájához szorosan idomuló nyelve alkalmas arra, hogy leképezze egy rendszer átalakulásának árnyalatait, és rávilágítson, milyen ütemben és hogyan változik a körülöttünk lévő világ.

A történelmünkben gyakran megmutatkozó egymás iránti szolidaritásból érdemes hagyományt teremtenünk. A kelet-európai jelleg és esztétika egy adott politikai és történelmi periódushoz kötődik, amelyen az eltérő nyelvek, kultúrák és szokásrendszerek ellenére osztoznak az egykori keleti blokk országai. A kelet-európai esztétika olyan kulturális amalgám, amely építészeti párhuzamoknak, az anyagi kultúra hasonlóságainak, valamint gazdasági és politikai tendenciáknak az ötvözete, és amely hosszú időn át képviselte a régió egységes imázsát a világ többi része számára. Ahogy az ember nem választhatja meg a családját, éppúgy nem választhatja meg egy nép a földrajzi elhelyezkedése által adott természetes szövetségeseit sem, ezért fontos, hogy kelet-európai szomszédságunkban a hasonlóságokat és az összetartozás érzését keressük és erősítsük.

Európaiság – kelet-európai perspektívából

Megtekinthető: 2025. február 13. – március 30.