A magyar munkaerőpiac 2026-ban munkakörönként eltérő helyzettel szembesíti a vállalatokat. Az általánosabb és junior fehérgalléros pozíciókra több megfelelő jelölt jut, de a tapasztalt szakértők, a speciális tudással rendelkezők, a műszaki szakemberek és számos kékgalléros profil továbbra is nehezen elérhető. A PwC Munkaerőpiaci Körkép 2026 szerint a legnagyobb nehézség már nem az általános létszámhiány, hanem az, hogy a jelöltek tudása, tapasztalata és földrajzi elhelyezkedése nem találkozik a vállalatok igényeivel.
A tapasztalt és speciális tudásért továbbra is erős a verseny
Az általános fehérgalléros, rutinszerű adminisztratív, junior és egyes kezdő elemzői, fejlesztői szerepkörökben nőtt a munkáltatók választási lehetősége. A tapasztalt szakértők, az AI-, adat- és digitalizációs tudással rendelkezők, valamint a mérnöki és más specialista profilok esetében viszont továbbra is erős a szakemberek alkupozíciója. Ugyanez igaz azokra a szerepekre, amelyekhez önálló szakmai döntésre és összetett problémák megoldására van szükség.
![]()
„Az egyik legnagyobb tévedés, amit a vállalatok most elkövethetnek, hogy a növekvő jelöltkínálat miatt kevésbé tartják fontosnak a munkáltatói márkájukat. A több jelentkező ugyanis nem feltétlenül jelent több megfelelő jelöltet, a legkeresettebb szakemberekért pedig továbbra is versenyezni kell. Az employer branding azonban nem egyszerűen arról szól, hogyan tehetjük vonzóbbá a vállalatunkat. A valódi kérdés az, hogy milyen ígéreteket teszünk a munkavállalóknak, és ezekből mit tapasztalnak meg a mindennapokban. A hiteles munkáltatói márka alapja az ígéretek és a valóság összhangja. Ez nemcsak a megfelelő emberek megszólításában, hanem a megtartásukban és hosszú távú elköteleződésükben is meghatározó” – hívta fel a figyelmet Cserjés-Kopándi Ildikó, a PwC Magyarország szakértője, a kutatás vezetője.
Az AI a munkakörök tartalmát is megváltoztatja
A digitálisan affinis internetezők 63 százaléka használ AI-alkalmazást. Az AI-t használók 49 százaléka személyes és munkahelyi célra is igénybe veszi ezeket az eszközöket, további 3 százalék pedig kizárólag munkavégzéshez. Leggyakrabban gyors információkeresésre, fordításra, adatelemzésre és szövegírásra használják a mesterséges intelligenciát.
A vállalatok számára az eszközök bevezetésénél lényegesen nagyobb feladat annak meghatározása, hogyan változik az egyes munkakörök tartalma. El kell dönteni, mely tevékenységek automatizálhatók, hol marad szükség emberi döntésre és szakmai mérlegelésre, majd ehhez kell igazítani a készségfejlesztést, a felelősségi köröket és a teljesítményelvárásokat. Az üzleti, technológiai, adat- és szabályozási tudást egyesítő szerepkörök jelentősége is nő.
„HR oldalról az AI egyik legfontosabb következménye, hogy másképp kell gondolkodnunk a munkakörökről, a munkaerőről és a kollégák fejlesztéséről. Ha a rutin egy részét a technológia végzi el, tudatosan kell olyan képzéseket és lehetőségeket teremteni, amelyek valódi szakmai gyakorlatot adnak. Kell a kilométer, és ezt semmilyen AI-jal nem lehet megspórolni. A technológia bizonyos területeken a létszámigényt is csökkentheti. Vezetőként ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy a rövid távú hatékonyság mellett biztosítsuk a szakmai utánpótlást: ha eltűnnek azok a junior feladatok, amelyeken korábban el lehetett sajátítani a szakmát, újra kell gondolnunk, hogyan neveljük ki a jövő szenior szakembereit” – mutatott rá Balázs Attila, a PwC Magyarország HR-vezetője.
A rugalmasság nem egyenlő a home office-szal
A munkavállalói elvárások sorrendje változott az elmúlt évben. A munka öröme („szeressem, amit csinálok”) szempont a 2025-ös negyedik helyről 2026-ra a harmadikra került, a munkaidő rugalmassága a nyolcadikról a hatodikra, a home office lehetősége pedig a 14.-ről a 11. helyre.
A rugalmasság ma már jóval többet jelent annál, hogy honnan dolgozunk: egyre nagyobb az igény arra, hogy a munkavállalók a munkát igazíthassák a magánéletükhöz, és ne fordítva. Ebbe a kiszámítható munkarend, a tervezhető szabadidő és a nagyobb autonómia éppúgy beletartozik, mint a munkavégzés helyének rugalmassága. A fehérgalléros munkakörökben ennek része a home office is, amely mára egyfajta higiéniás tényezővé vált: lehetőségét elvárják a munkavállalók, de önmagában nem tesz vonzóbbá egy munkáltatót.
A biztonságérzet kettős képet mutat. A jelenlegi munkahely elvesztésétől való félelem átlagosan 4,17 pontot ért el a tízfokú skálán, az új állás megtalálásának nehézségét viszont 5,53 pontra értékelték, ami a vizsgált évek legmagasabb értéke. A fehérgallérosok ezt még nehezebbnek érzik, náluk az átlag 5,69 pont. A munkavállalók tehát kevésbé tartanak jelenlegi állásuk elvesztésétől, mint attól, hogy nehezen találnak másikat. Jellemzően kivárnak, és passzívan nyitottak megkeresési lehetőségekre.
Mások a hangsúlyok a fehér- és kékgallérosoknál
A prioritások munkakörönként eltérnek. A bejelentett munka mind a fehér-, mind a kékgallérosoknál az első helyen áll. A fehérgallérosoknál ezt a fizetés és a munka öröme követi, a kékgallérosoknál a biztos munkahely és a fizetés. A vezető személye, a távmunka és a fejlődési lehetőség a fehérgallérosoknak fontosabb, a kékgallérosoknál a kollégák, a munkába járás és a munkaidő hossza szerepel előrébb. A biztonság és a kiszámíthatóság mindkét csoportnál meghatározó, de mást jelent: a kékgallérosoknál nagyobb súlyt kapnak a munkavégzés konkrét feltételei és keretei, a fehérgallérosoknál pedig a munka tartalma, a vezetés és a fejlődés szempontjai hangsúlyosabbak.
Az átláthatóság szintén erős elvárás mindkét csoportban. A válaszadók 80 százaléka lényegesnek tartja, hogy egyértelműek legyenek a bérezés, az előléptetés és a fizetésemelés szabályai. Ezzel szemben a rendszeres közösségi programokat csak 25 százalék értékeli fontosnak, 38 százalék pedig inkább vagy egyáltalán nem tartja lényegesnek. A világos feltételek tehát jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint a rendszeres közösségi programok.
„A bér nem lett kevésbé fontos, de önmagában nem ad teljes munkáltatói ajánlatot. A munkavállalók a megfelelő fizetés mellett olyan munkát keresnek, amelyet szívesen végeznek, kiszámítható kereteket, jó vezetőt és a saját élethelyzetükhöz illeszkedő rugalmasságot várnak. Ráadásul nem ugyanaz teremti meg egy tapasztalt szakértő, egy pályakezdő vagy egy műszakban dolgozó kolléga számára a munkahely valódi értékét. Az ajánlatot ezért nem több elemmel, hanem pontosabban kell felépíteni” – mondta Csornai Zsuzsanna, a PwC HR, Education & Skills szakértője.
A létszám mellett a tudást is tervezni kell
A munkavállalók a digitális kompetenciát és az AI-eszközök használatát tartják a következő öt év két legfontosabb készségének, és saját fejlesztési prioritásaik között is ezeket sorolják az első helyekre. Jelenlegi készségeik közül a problémamegoldást értékelték a legmagasabbra, 8,53 pontra, míg az AI-eszközök használata 6,08 pontot kapott. A vállalatoknak erre olyan tanulási és gyakorlati lehetőségekkel érdemes válaszolniuk, amelyekben az új tudás a napi munkában is használhatóvá válik.
A szervezetek hosszabb távú munkaerő-tervezése ezért már nem korlátozódhat a betöltendő pozíciók számára. Munkakörönként érdemes meghatározni, milyen tudásra lesz szükség, mit lehet külső felvétellel biztosítani, és mely készségeket célszerű továbbképzéssel, átképzéssel vagy belső mobilitással felépíteni.
