A globális felmelegedést okozó, üvegházhatású gázok közül a metán még a szén-dioxidnál is veszélyesebb szennyező anyagnak számít. A légkörben található metán egyik fő forrásai a hús- és tejipar céljára tartott szarvasmarhák. Az általuk kibocsátott légköri szennyezés elkerülését vagy csökkentését célzó úttörő módszerek némelyike mostanában kezdi felkelteni a fenntarthatósággal foglalkozó befektetők érdeklődését a Fidelity szerint. A globális felmelegedés elleni küzdelem egyik fő kérdése – amellett, hogy mi távozik a gyárkéményekből és a gépjárművek kipufogójából −, hogy mit bocsátanak a légkörbe a szarvasmarhák.
A szarvasmarhák kérődzése és emésztése során termelődő, jelentős mennyiségű gáz mennyiségének csökkentése vagy megszüntetése az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik hatékony eszköze lehet.
Egy (nem is annyira) csendes fenyegetés
Bár az üvegházhatású gázok közül a szén-dioxidra irányul több figyelem, a metán bizonyos tekintetben még fenyegetőbb szennyező anyagnak mondható. A metán a talajszinten kialakuló szmog egyik fő összetevője, melynek az iparosodást megelőző időszakhoz képest tapasztalható globális felmelegedésnek kb. 30%-a írható a számlájára. Az emberi tevékenység által előidézett metánkibocsátás két fő forrása az állattenyésztés és a kőolaj- és földgáztermelés.
A Fidelity International szerint szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett a légkörbe kerülő metán mennyiségének korlátozása is egyedi és fontos lehetőséget kínál a klímaváltozás elleni küzdelemben. Míg a kibocsátott CO2 évszázadokon át a légkörben marad, a metán gyors bomlásnak indul, és egy évtizeden belül jórészt eltűnik. Ez azt jelenti, hogy a metánkibocsátás csökkentésére ma hozott intézkedések közvetlenebbül enyhítik a globális felmelegedést, mint a CO2 elleni küzdelem.
Fókuszban az állatállomány
A mezőgazdasági haszonállatok által kibocsátott metán problémaköre nem új keletű, és javarészt a kérődzőket, vagyis szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket érinti. Az elfogyasztott fűfélék és magvak az állatok bendőjébe kerülnek, majd az emésztőrendszeri fermentációnak nevezett folyamat során emésztődnek meg. Ennek mellékterméke jelentős mennyiségű metángáz, melyet az állatok böfögés (ez felel az általuk kibocsátott metán kb. 95%-áért) vagy a bélrendszer túlsó végén a levegőbe eregetett gázok formájában bocsátanak ki a légkörbe.
Az állattenyésztés az emberi tevékenység eredményeképpen keletkező metán legjelentősebb forrása, és a globális metánkibocsátás egyharmadát adja. A kőolaj- és földgáztermelés, feldolgozás és forgalmazás a légkörbe jutó metán 20%-áért felelős.
Azonban a metánkibocsátás csökkentése nem egyszerű feladat. Az állatállományból származó metán jelentős részét a hús- és tejipar által tartott szarvasmarhák bocsátják a légkörbe. A Fidelity szakértői szerint biztató hír, hogy a fejlett országokban elérkezett a húsfogyasztási csúcs, a „Peak Meat”: egyre több jel mutat arra, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás számos piacon nem nő, sőt akár csökken is. Sajnos ezzel párhuzamosan a fejlődő országok húsfogyasztása az ottani lakosság jövedelmi helyzetének javulásának következtében viszont nő, ahogy a fogyasztók egyre több, fehérjében gazdag élelmiszert kezdenek fogyasztani (bár az is tény, hogy a kiindulási érték jóval alacsonyabb, mint a fejlett országokban volt). A fejlődő országok éves húsfogyasztása az előrejelzések szerint még 2029-ben is csupán 27,4 kg lesz fejenként, szemben a fejlett országok 70,9 kg-jával, legalábbis ez derül ki az OECD adataiból.
Nincsenek egyszerű válaszok
„A fenntarthatóságot szem előtt tartó befektetők számára kínálkozik néhány lehetőség, hogy kitettséget szerezzenek az élőállatokból származó metánkibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekben”-mondja el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.
Először is, a növényi alapú hús- és tejpótló készítmények, amilyeneket pl. a Beyond Meat, az Oatly vagy az Impossible Foods gyárt, gyorsan növekvő termékszegmensnek számítanak, és egyre több helyen hozzáférhetők. Emellett közeleg az idő, amikor laboratóriumban előállított, mesterséges hústermékek is kaphatóak lesznek – ezeket in vitro tenyésztett állati sejtekből készítik majd, így nem igénylik élő állatok felnevelését és levágását. Ugyanakkor drámaian kisebb környezeti lábnyomuk ellenére az efféle húshelyettesítő termékek valószínűleg csak részmegoldást kínálnak majd a hús- és tejipar által elképesztő mennyiségben előállított termékek mennyiségéhez és az állati fehérjék fogyasztásának a következő évekre előre jelzett növekedéséhez képest.
A nagy hús- és tejtermék-előállító vállalatok tudatában vannak a működésük környezeti hatásainak, és bár változó mértékben, de igyekeznek csökkenteni azokat. Sajnos itt sincs egyetértés a legjobb megoldást illetően, de a károsanyag-kibocsátást többek között különböző takarmánytípusokkal, legeltetési módszerekkel, étrendkiegészítőkkel is próbálják kordában tartani. Például az EU és Brazília legtöbb marhahús-gyártója a fűvel takarmányozott, míg az USA gyártói a magvakkal táplált szarvasmarhákat részesítik előnyben. A fű hatására végbemenő bélrendszeri fermentáció kisebb mértékű, így általánosságban kevesebb metánt termel (bár egyes kutatások szerint összességében mégis a magvakkal takarmányozott szarvasmarhák bocsátanak kevesebb metánt a légkörbe). Ugyanakkor például Brazíliában a szarvasmarha-tartáshoz használt legelőket jórészt esőerdők kiirtásával hozták létre. Látható, hogy nincsenek egyszerű válaszok, és legtöbbször kompromisszumos megoldások jöhetnek csak szóba, például a biodiverzitás és a vízfelhasználás kapcsán.
Innovatív megoldások
Számos cég foglalkozik az élőállatok által előállított metán felfogását vagy csökkentését célzó innovatív megoldásokkal, bár ezek közül eddig egyet sem kezdtek ágazati szinten alkalmazni.
Vannak, akik a metán felfogását lehetővé tevő technológiákon dolgoznak. Az Egyesült Királyságban működő Zelp, egy agrotechnológiai startup egy szarvasmarhák számára kifejlesztett maszkon dolgozik, mely afféle viselhető katalizátorként működve nagyjából a felét oxidálja annak a metánmennyiségnek (valós időben), melyet az állat a maszk belsejében lebegő, szén-dioxidból és vízből álló párába böfög bele. Egy svájci cég, a Mootral egy olyan, szarvasmarháknak szánt takarmánykiegészítőt fejlesztett ki, melyben fokhagyma- és citruskivonat található, és a cég elmondása szerint valós körülmények között akár 38%-kal csökkentheti a metánkibocsátást. Egy nemrég elvégzett kutatás arra az eredményre jutott, hogy a szarvasmarha-takarmányhoz több hónapon át adagolt kis mennyiségű tengeri hínár akár 82%-kal is csökkentheti az állatok által kibocsátott metán mennyiségét.
A kereskedelmi felhasználáshoz legközelebb álló termékek egyike a dán DSM nevű multinacionális vállalat által kidolgozott táplálékkiegészítő, a Bovaer. Tehenenként és naponta egy negyed teáskanálnyi mennyiség az amszterdami Euronext tőzsdén jegyzett cég állítása szerint kb. 30%-kal csökkentheti az emésztőrendszeri metánkibocsátást.
A nagyközönség szemszögéből az egyik leglátványosabb próbálkozás talán a Burger King éttermek tulajdonosa, a Restaurant Brands International által tavaly a cég közismert Whopper szendvicsének egyes USA-beli éttermekben bevezetett változata, melyet a promóciós anyagok alapján „csökkentett metánkibocsátású marhahúsból” állítanak elő. Az étteremlánc állítása szerint a szarvasmarhák takarmányához adagolt szárított citromfű-levél az életük utolsó 3-4 hónapja (a vágás előtti, ún. feedlotos hizlalási fázis) során harmadával csökkentheti az így takarmányozott egyedek átlagos metánkibocsátását.
Az állítást a kritikusok némi szkepticizmussal fogadták, de a Burger King által bevezetett nagyszabású promóciós kampány, melynek keretében a fiatal amerikai country-énekes, Mason Ramsey egy videoklipben egy tehén hátsó feléből előbújva énekel a metán által okozott környezeti veszélyekről, kétségtelenül újszerű módon hívta fel a nagyközönség figyelmét a kérdésre.
Sok más, ígéretes lehetőség korai szakaszban jár, és még bőven van mit tenni azért, hogy a metáncsökkentési erőfeszítések érdemben lendületbe jöhessenek. Ide tartozik a fogyasztók aktívabb tájékoztatása a metánhoz kapcsolódó problémakörről úgy, hogy annak tudatosabb étrendi döntésekben megnyilvánuló, közvetlen hatása legyen. Szükség van még mind a takarmánykiegészítők, mind a metán légkörbe jutását megelőző módszerek terén elért tudományos és technológiai fejlődésre is, mivel ezek csökkenthetik a felmerülő költségeket és javíthatják annak esélyét, hogy a hús- és tejipar a gyakorlatban is meghonosítja ezeket az eljárásokat. A klímaváltozás elleni küzdelemben a szarvasmarhák által kibocsátott metán az egyik olyan szennyezőanyag, melynek felhalmozódását feltétlenül el kell kerülnünk.
