A hatalmas az építőipari szakemberhiány, amely nem csak a magyar állami beruházások végrehajtási kényszere, hanem Budapest nemzetközileg ismert ingatlanfejlesztési potenciálja is súlyosbít. Továbbá a magánszektor igénye is óriási.
A mélyinterjú kutatást lebonyolító iKont intelligens konténereket forgalmazó startup egyik alapítója és ügyvezetője, Juhász Sándor Péter a legfőbb konklúziók közül kiemeli: „A munkásokat illetően a legnagyobb gondot az okozza, hogy aki jó szakember és megbízhatóan dolgozik, nem dolgozik alkalmazottként. Vagy már maga is vállalkozó, vagy külföldön, jobb körülmények között, komolyabb javadalmazásért dolgozik.”
Ez a szakemberhiány az építőipar minden területén markánsan megnyilvánul: mind tervezői, mind kivitelezői oldalon. „Ami a tervezőket illeti, a hiányra megoldást jelent a tény, hogy a szenvedély és a hivatástudat megléte önmagában meg tudja tartani a dolgozókat, főleg kis irodák esetén. A jól kialakított csapat hosszú távra szólhat, minimális fluktuációval” – emeli ki Galántai Gergely, az MCXVI Építészműterem tervezője.
A fizikai munkásokat illetően azonban nincs ilyenfajta felmentő körülmény. A sok szavahihetetlen munkás önmagában meg tudja ingatni egy építészeti projekt sikerét. „A problémát tovább súlyosbítja, hogy a tisztességesen bejelentett munkaerő felvétele befektetési kockázat: hatalmas költség előre vállalása, amit nem véletlen kevesen tesznek meg a piacon” – világít rá Vági Édua, az Eco Wood Home Solutions Kft. ügyvezető igazgatója.
A beruházás értékének akár tizedét kalkulált veszteségek fedezeteként kezelik a cégek
Mérettől függetlenül a kivitelezéssel foglalkozó építőpari cégek komoly büdzsékeretet tartanak fel a kalkulált veszteségeknek. Garab Ádám, a CTP Management Hungary projektvezetője úgy fogalmaz: „Mindig kell számolni fix kárral, mind anyaghasználatban, mind visszabontást tekintve, ez benne van a pakliban. Külföldi munkatapasztalattal rendelkezve össze sem lehet hasonlítani a munkavédelmi – és közvetve beruházás-védelmi – szabályozásokat, Magyarországon ennek hiánya sok következményt von maga után.”
A mélyinterjú során kiderült: a kisebb kivitelező cégek nagyobb mértékben tapasztalnak lopásokat, visszaéléseket, hanyag munkavégzést. Ők lényegében eszköztelenek, teljességgel kitettek az alkalmi munkavállalók teljesítményének. „Egyedül a fizetésmegvonás hatékony eszköz ez ellen, hiába áll mellette párban motivációképp a sokféle bónusz és egyéb ösztönző kiegészítő anyagi juttatás” – mondja el Balázs Levente, a Merovkol Kft. ügyvezetője.
Ez a jelenség az építkezéseken zajló kommunikációt sem könnyíti meg: a szakemberek egyelőre nem látnak a piacon olyan megoldást, ami az aktuális kihívásokra hatékony megoldást nyújtana. László Botond, egy óbudai építőipari kisvállalkozás tulajdonosának elmondása szerint bonyolult a munkavállalókkal a kommunikáció, mivel nem elég képzettek. „Semmiféle digitalizációs megoldást nem tudunk használni. Az idősödő munkavállalók nem vehetők rá, és akiket ők szerveznek be, szintén a régi, elavult technikákat tanulják el. Mivel nem hajlanak a digitalizációra, ezért nincs is tervben az, hogy mi digitalizáljuk.”
Munkavédelemben és munkaszervezésben volna fantázia a digitalizációban
„A válaszadó szakemberek elmondásából kiderült, hogy az építőipar szárnyalása – és leterheltsége miatt – nehéz most digitalizációs fejlesztéseket implementálni. Egyszerűen nincs rá idő, és nincs a digitális építőipari piacnak kellő színtere, hogy bemutassa, mégis milyen lehetőségek adottak” – foglalja össze a legfőbb kihívásokat az iKont ügyvezetője.
„Míg tervező rendszerek és a tervek helyszínen való kivetítését megoldó digitális fejlesztések már léteznek, az emberek koordinációjára és kezelésére, a munkavédelmi szabályozások betartatására egyszerűen hiányoznak a használható digitális megoldások” – véli László Ádám, az ADAM-HOUSE Innovatív Építőipari és Ingatlanfejlesztési Kft. tulajdonosa.
Tovább nehezíti a kérdést, hogy amik jelenleg elérhetők nem a valós igényekre jelentenek megoldást. „Túl sok haszontalan digitális megoldás található, egy részük felesleges” – osztja meg véleményét Yaser Al Agha, a Szirimpex Kft. tulajdonosa. – „Emiatt a mi brigádunk a megrendeléseket kinyomtatva kapja meg, egyáltalán nem használnak digitális eszközt, megoldást.”
A megkérdezettek közül a piacvezető KÉSZ Csoport számos digitális eszközt használ – nem csak a megrendelők felé történő kommunikációra és tervezésre – hanem a munkafolyamatok szervezésére, munkakiadásra. „Akkor fog működni az építőipar digitalizációja, ha minél könnyebb, minél egyszerűbb megoldások kerülnek elő” – állítja Klementisz-Csikós Gábor, Digitalizációs ágazatvezető. Ezt viszont nagyon nehéz és rögös úton lehet elérni, ahol a mérnöki/üzleti folyamatok, magának a technológiának és nem utolsó sorban az emberi tényezőnek az összhangja során valósul meg. Ebben pedig maga a technológia a „legkevesebb”, hiszen ma már nagyjából mindent meg lehet valósítani. Azok a cégek fognak élen járni a digitalizációban (is), amelyek képesek lesznek a munkafolyamataikat folyamatosan, a hatékonyság érdekében átalakítani, a munkavállalóik többségének aktív támogatása mellett.
Juhász Sándor Péter a kutatás legfőbb tanulságaként kiemeli: „A válaszadók közül mindenki, aki bármennyire is nyitott digitális megoldások felé, leszögezte: a megrendelőkön fog múlni, milyen digitalizációs megoldással élnek majd. Ennek oka, hogy belső átalakítást és betanítást nehézkesnek érzik, mert a technológiák – amik egyáltalán léteznek – már eleve elavulóban lévő építési technológiák digitalizálására mennek rá. Így már a születésük pillanatában haszontalanok. A maguk részéről olyan technológiákat üdvözölnének, ami az emberi károkozást – lopást, trehányságot és link munkavégzést – tudnák mérsékelni. Fontos azonban, hogy kipróbált, professzionális megoldások legyenek, mivel igen kreatívak tudnak lenni a dolgozók a kontroll-csökkentésében.”
