Az uniós pénzügyminiszterek rugalmasabbá és egyúttal átláthatóbbá tervezik tenni azt a folyamatot, amelynek során a tagállamoknak el kell érniük, hogy az államadósságuk ne haladja meg a bruttó hazai termék (GDP) 60 százalékát, az éves költségvetési hiányuk pedig a 3 százalékát.
A brüsszeli székhelyű Európai Éghajlatvédelmi Hálózat (CAN Europe), amelynek 170 civil szervezet között a Levegő Munkacsoport is a tagja, állásfoglalásában hangsúlyozza, hogy a pénzügyminiszterek javaslata a GDP feltételek nélküli növekedését ösztönözné az államadósság GDP-hez viszonyított arányának csökkentése érdekében. Ezzel pedig olyan gazdasági modellt támogatnának, amely nincs összhangban az EU éghajlatvédelmi kötelezettségvállalásaival. Pedig éppen a klímaválság az, ami óriási kockázatot jelent az államháztartásra, hiszen szétzilálhatja a gazdasági életet.
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke elmondta: „A pénzügyi reform eredményeként a tagállamoknak ösztönzést kell kapniuk a környezetileg káros támogatások felszámolására. Így hazánkban sürgősen meg kellene szüntetni például az újabb stadionok, luxusszállodák, autópályák vagy akkumulátorgyárak építésének közpénzből történő támogatását, és fokozottan meg kellene adóztatni a súlyosan környezetszennyező tevékenységeket. Az így keletkező többletbevételt rászorulók kompenzációjára, valamint környezetvédelmi célokra kell fordítani. Ezek közül is kiemelt fontosságú az épületek korszerűsítése, hiszen ezáltal nagymértékben enyhíthetők a klímaválság és az energiaválság következményei.”
Pogátsa Zoltán, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja hozzátette: „Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya önmagában nem sokat mond. Japánban ez a mérték 260 százalék, gazdasága mégis virul, Argentína viszont a 60 százalékos arány mellett is gazdasági válságba került. Amennyiben az egyéb körülmények megfelelőek, magasabb államadósság mellett is lehet fokozottan támogatni az éghajlatvédelmi beruházásokat, vagy javítani a szociális rendszert. Ugyanakkor az EU-nak szigorú szabályokat kellene előírnia, hogy a hiány csökkentését ne akadályozza egyes kormányok olyan közpénzkezelési gyakorlata, mely káros a nemzetgazdaságra, illetve környezetvédelemre.”
A civil szervezetek szerint a „jelentős károkozás elkerülése” elvének tudományos megalapozásával kell szabályokat előírni és alkalmazni azon beruházások és reformok átvilágítására, amelyeket egy tagállami kormány a hosszabb adósságcsökkentési pálya előnyeinek kihasználása érdekében javasol. A tagországok vezetőinek március 23-24-i ülésén olyan pénzügyi reformot kellene támogatniuk, amely elősegíti a mindannyiunkat fenyegető válságok megfelelő kezelését.
A témáról nemrég közös szemináriumot rendezett a Levegő Munkacsoport és a Magyar Közgazdasági Társaság:
