A kibertámadások ma már nem elméleti fenyegetést jelentenek az ipar számára, hanem mindennapi működési kockázatot.
Az ipari és energetikai infrastruktúrák elleni kibertámadások száma tovább emelkedik világszerte. Az IBM X-Force 2025 Threat Intelligence Index jelentése szerint a gyártóipar immár negyedik éve a világ leginkább célzott iparága a kibertámadások szempontjából, miközben a kritikus infrastruktúrákat érintő zsarolóvírus-támadások volumene 2025-ben is tovább nőtt.
Mindez ráirányította a figyelmet az OT-rendszerekre (Operational Technology), vagyis az ipari működést irányító technológiákra. Miközben a kiberbiztonságot sokáig elsősorban az IT-feladatok közé sorolták, ma már az ipari vezérlőrendszerek is elsődleges célponttá váltak. A támadók számára különösen vonzóak az elavult vagy már nem támogatott rendszerek, amelyek sok esetben a termelés legkritikusabb pontjain működnek.
Az elavult rendszerek jelentik a legnagyobb kockázatot
A modern ipari működés elképzelhetetlen vezérlőrendszerek nélkül. Ezek szabályozzák az erőművek, vegyipari üzemek, olaj- és gázipari létesítmények vagy akár villamosenergia-hálózatok működését. Éppen ezért egy sikeres kibertámadás nemcsak termeléskiesést okozhat, hanem ellátási zavarokat, komoly gazdasági károkat és társadalmi problémákat is előidézhet.
A veszélyt tovább növeli, hogy sok vállalat még mindig régi, nem támogatott operációs rendszereken futtatja ipari irányítórendszereit. Jó példa erre a Windows 10 támogatásának megszűnése, amely számos régebbi DCS-rendszert tesz sérülékennyé. Ezzel szemben a korszerű vezérlőrendszerek már hosszú távú támogatással rendelkező vállalati operációs rendszereket használnak, amelyek rendszeres biztonsági frissítéseket kapnak.
A probléma nem csupán technológiai kérdés. Míg az IT-területen általában magas szintű kiberbiztonsági kompetencia áll rendelkezésre, az OT-környezetekben gyakran a vezérléstechnikai szakemberek felelőssége marad a rendszerek védelme. Az ő szakterületük azonban elsősorban nem a kibervédelem, így a régi rendszerek sokszor hosszú ideig változatlanul működnek tovább.
Az „air gap” már nem jelent valódi védelmet
Sok ipari szereplő továbbra is úgy gondolja, hogy rendszerei biztonságban vannak, mert fizikailag elszigetelt, külső hálózatoktól leválasztott hálózaton működnek. Az úgynevezett „air-gapped” környezetek korábban valóban erős védelmet jelentettek, ma azonban ez önmagában már nem elegendő. A támadók számos alternatív belépési pontot használnak: terepi eszközöket, nyomtatókat, karbantartási kapcsolódási pontokat vagy akár helyszíni hozzáféréseket. Az elmúlt években ráadásul a támadások jellege is megváltozott: a kizárólag távoli behatolások mellett egyre gyakoribbá váltak a helyszíni, nehezebben észlelhető támadási módszerek.
Egy sikeres fertőzés következménye sokszor nem áll meg egyetlen rendszer leállásánál. Egyes rosszindulatú kódok az egész hálózati infrastruktúrát érinthetik, ami teljes IT- és OT-környezetek újjáépítését teheti szükségessé.
A leállások ára messze túlmutat az IT-költségeken
Az ipari kibertámadások legnagyobb költsége gyakran nem maga a váltságdíj vagy az incidenskezelés, hanem a leállás következménye. Az ausztrál Ausgrid energiahálózati szolgáltató számításai szerint infrastruktúrájának teljes leállása akár napi 2,9 milliárd ausztrál dolláros gazdasági kárt is okozhatna. A vállalat több mint négymillió embert, 105 kórházat, három nagy kikötőt és az ország pénzügyi szolgáltatási szektorának jelentős részét látja el energiával.
Az offshore és vegyipari létesítmények esetében a helyzet még összetettebb. Az ilyen környezetekben a nem tervezett leállások költsége akár háromszorosa is lehet az átlagos ipari benchmarkoknak. A szélsőséges körülmények, a speciális anyagok és a bonyolult logisztika jelentősen megdrágítják a helyreállítást. Emellett az álló rendszerekben lévő agresszív vagy korrozív anyagok gyorsan károsíthatják a csővezetékeket és a berendezéseket is.
A Colonial Pipeline 2021-es incidense korán megmutatta, hogy egyetlen sikeres kibertámadás is képes kritikus infrastruktúrák működését és teljes ellátási láncokat megbénítani.
Az IBM 2025-ös Cost of a Data Breach jelentése szerint azok a szervezetek, amelyek széles körben alkalmaznak AI-alapú biztonsági automatizációt, átlagosan közel 2 millió dollárral alacsonyabb veszteséget szenvednek el egy incidens során, miközben a támadások azonosítási és elhárítási ideje is jelentősen csökken.
A modernizáció nem egyszeri projekt
A szakértők szerint az egyik legnagyobb hiba, amikor a vállalatok a modernizációra egyszeri beruházásként tekintenek. Az OT-környezetek védelme ma már folyamatos feladat: rendszeres frissítéseket, javítócsomagokat és naprakész szoftververziókat igényel. A teljes „rip-and-replace”, vagyis a teljes rendszer egyidejű lecserélése ráadásul sok esetben nem is reális vagy célszerű megoldás. Egy ilyen projekt jelentős leállási kockázatot és magas költségeket hordozhat, miközben az átállás idején újabb sérülékenységek jelenhetnek meg.
Ehelyett egyre több vállalat választja a fokozatos, rétegről rétegre történő modernizációt. Ez lehetővé teszi, hogy a meglévő infrastruktúrára építve, folyamatos működés mellett erősítsék a rendszerek védelmét és ellenálló képességét. Az ABB szakértői szerint ez a megközelítés különösen fontos az OT-környezetekben, ahol ritkán léteznek „dobozos”, minden helyzetre alkalmazható megoldások. Az egyes iparágak, létesítmények és fenyegetettségi szintek jelentősen eltérnek egymástól.
Hosszú távú partnerségre és folyamatos fejlesztésre van szükség
A modernizáció sikerének egyik kulcsa a tapasztalt technológiai partner és a hosszú távú együttműködés. Erre jó példa az ENGIE dél-ausztráliai Pelican Point erőműve, ahol az ABB már 2000-ben részt vett a vezérlőrendszer kialakításában.
A több évtizedes együttműködésre építve a vállalat később fokozatos modernizációs program keretében frissítette a DCS-rendszert a legújabb verziókra, valamint bevezette a Cyber Security Workplace megoldást is. A cél nemcsak a kibervédelmi szint növelése volt, hanem a működésbiztonság és a kritikus infrastruktúra hosszú távú védelme is.
Az ilyen projektek hátterében általában ugyanaz a felismerés áll: a kibertámadások költsége ma már nagyságrendekkel magasabb lehet, mint a megelőző modernizációé.
A kérdés már nem az, hogy lesz-e támadás
A szakértők hangsúlyozzák: százszázalékos védelem nem létezik. A korszerűsítés önmagában sem garantálja, hogy minden támadás meghiúsul. Ugyanakkor jelentősen csökkenti a sérülékenységet, növeli az üzembiztonságot és javítja a rendszerek ellenálló képességét.
A vállalatok számára ezért a legnagyobb kockázat ma már sokszor nem maga a technológia, hanem a halogatás. Azok a szervezetek, amelyek csak egy sikeres támadás után kezdenek el foglalkozni az OT-rendszerek korszerűsítésével, gyakran már jóval magasabb árat fizetnek érte – pénzügyi, működési és reputációs értelemben egyaránt.
A modernizáció így ma már nem pusztán technológiai fejlesztés, hanem az üzletmenet-folytonosság és a kritikus infrastruktúrák védelmének egyik alapfeltétele.
A magyar iparban is egyre sürgetőbb a modernizáció
A magyar ipari szereplők számára a kérdés különösen aktuális, hiszen az energetikai, vegyipari, gyógyszeripari és olajipari létesítményekben ma is nagy számban működnek 15-25 éve telepített irányítórendszerek. Ezeket a rendszereket eredetileg stabil és hosszú távú működésre tervezték, azonban a mai, erősen összekapcsolt digitális környezetben már egészen más kibervédelmi kihívásoknak kell megfelelniük. Közben a hazai vállalatokra egyre nagyobb nyomás nehezedik az energiahatékonyság javítása, az üzembiztonság növelése és a termeléskiesések minimalizálása terén is.
Az ABB tapasztalatai szerint Magyarországon ezért egyre inkább előtérbe kerülnek azok a fokozatos, úgynevezett brownfield modernizációs projektek, amelyek lehetővé teszik a vezérlőrendszerek korszerűsítését akár teljes üzemleállás nélkül. Ez különösen fontos olyan folyamatos működésű iparágakban, ahol néhány órás kiesés is jelentős termelési és ellátási kockázatot okozhat.
Illusztráció forrása: Momentumcomms
