Megint dühbe jönnek – és divatba is

Szerző: Papp-Váry Árpád Ferenc | dékán | Budapesti Metropolitan Egyetem

Ha itt a karácsony, a kereskedelmi adók ismét műsorra tűznek egy-egy Bud Spencer–Terence Hill-klasszikust, ami elé újra leül majd sok százezer ember. Az igazi rajongók azonban ennél is tovább mennek.

A Facebookon és az Instagramon követik a pofonosztó páros tartalmait, és azokat rendszeresen lájkolják, kommentelik. Megnézik a róluk szóló német, olasz és magyar dokumentumfilmeket. A Slaps and Beans videójátékban a két karakterrel püfölik a rosszfiúkat, és megmentik a gyengéket. A rajongói klubokban hagymás babot vagy éppen krumplis halat esznek, és szinkronversenyt rendeznek, hogy ki tud pontosan folytatni egy-egy filmbeli dialógust. Tisztelgésül felkeresik az öt éve elhunyt Bud Spencer szobrát a Corvin sétányon vagy éppen a Bud Spencer parkot a Kaszásdűlőn. Sőt, ha a Covid-helyzet engedi, esetleg külföldre is felkerekednek, és ellátogatnak Lommatzschba, a Terence Hill Múzeumba vagy Berlinbe, a 2021 nyarán megnyílt Bud Spencer Múzeumba. És persze karácsonyról lévén szó, a vásárlás sem maradhat el: a szitázott pólók mellett egy-egy olyan különleges ajándék, relikvia is kerülhet a webáruházakban a vásárlók kosarába, mint a „te mondd azt, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!” feliratú maszk, a Terence Hill kávé vagy a Bud Spencer-es híres Jumbo-dzseki. Ha pedig valaki igazán elmélyedne a témában, magyar nyelven már 13, az elmúlt években megjelent könyvet olvashat el a legendák életéről.

Hihetetlenül hangzik, de idén lett negyvenéves a Kincs, ami nincs, a Magyarországon talán legnépszerűbb Bud Spencer–Terence Hill-film. Az ördög jobb és bal keze pedig már egyenesen fél évszázados. Mégis generációk képesek újra meg újra megnézni őket, különösen itthon és Németországban, abban a két országban, ahol a párosnak a legnagyobb rajongótábora van – jóval nagyobb, mint Amerikában, ahol a filmjeik jelentős része forgott, de annál is jóval nagyobb, mint szülőhazájukban, Olaszországban.

Máig tartó sikerük titkát rengetegen próbálták már megfejteni. Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy a páros időtálló műfajt teremtett: olyan családi, már-már rajzfilmszerű mozit, amit a legkisebbek is értenek és élveznek, és amihez még azzal sem kell tisztában lenniük, mit mondanak a szereplők, elég a mozgásukat és a grimaszaikat látniuk. Voltaképp ők a vicces némafilmek, azaz burleszkek sztárjainak, Stan és Pannak színes filmes megtestesítői. (Olyannyira, hogy az egyik rendezőjük, Enzo Barboni napokon át nézette velük a fekete-fehér filmes páros burleszkjeit.) Mások éppen hogy a vicces párbeszédekben látják a siker okát, és a szállóigévé, avagy mai kifejezéssel mémmé vált mondatokban: „A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!” Vannak, akik a nagy zabálásokat emelik ki, például a sör-virsli versenyt vagy amikor serpenyőből kanalazzák a babot. Megint mások a koreografált, vicces bunyókra emlékeznek – melyek során a lomhább Bud Spencer gyakran egy felülről a fejre mért ütéssel teríti le a gonoszokat, míg a fürge Terence Hill egy páros patarúgással. Aztán a zene is előkerül mint a filmek sikerének oka: legfőképp Guido és Maurizio de Angelis, avagy az Oliver Onions dalai.

Nehezen vitatható az a megállapítás is, hogy a páros műfajilag is reformált, illetve újat teremtett. Egyrészt forradalmasították az 1970-es években már leáldozóban lévő spagettiwestern, avagy italowestern műfajt, és megszületett az úgynevezett babwestern, ahol a lövöldözést felváltotta a bunyó, de az is vicces formában. De a babwestern mellett ők voltak a mai akcióvígjátékok műfajának megalapozói is a Mindent bele, fiúk! című 1972-es filmjükkel, amit aztán olyan legendás alkotások követtek, mint a Különben dühbe jövünk (1974), az És megint dühbe jövünk (1978), a Bűnvadászok (1977) vagy éppen a Nincs kettő négy nélkül (1984).

A siker titka lehet az is, hogy a recept minden esetben ugyanaz volt: bármilyen kalamajkába is keveredik a két barát vagy éppen két testvér, a jó ügy oldalán állnak, az igazságért harcolnak. Védik a gyengéket, tisztelik a nőket és az időseket, és imádják a gyerekeket. És a szerepfelosztás is mindig ugyanarra épült: Terence Hill az eszes, szép és sportos hős, míg Bud Spencer a lassú, lomha és morgós. Vagy ahogy utóbbi mondta: „Ha Terence megszólal, én bosszús arcot vágok; ő a fürge, én meg a buldózer; ő egyik zűrből keveredik a másikba, és persze engem is belerángat, ami miatt én mindig feldühödöm.”

Na és persze mind németországi, mind magyarországi sikereikben nagy szerepe volt a szinkronnak. Itthon legtöbbször Bujtor István és Kránitz Lajos kölcsönözte hangját Bud Spencernek, míg Ujréti László Terence Hillnek. Mi több, Bujtor István még a saját Piedone-filmjeit is leforgatta, mint A Pogány Madonna (1981), a Csak semmi pánik (1982), Az elvarázsolt dollár (1985) és a Hamis a baba (1991).

Végül, de nem utolsósorban azt sem szabad elfelejteni, hogy a rendszerváltozás előtt, a szocializmus korszakában kevés nyugati filmet engedtek be a mozikba, vagy vetítettek a tévében, ahol mindössze két csatorna volt. Király Levente, a párosról négy könyvet is megjelentető író-filmrendező szerint „annak idején, a nyolcvanas években, ha Kádár János nem akarta, hogy az emberek a Március 15. téren a Petőfi-szobornál demonstráljanak, az állami tévé egy Bud Spencer-filmet sugárzott, és máris két-hárommillió ember ült le a képernyők elé”.

Webre teszik

Bár a páros tagjai rengeteget szerepeltek önállóan is különböző filmekben vagy éppen sorozatokban, együtt szoktunk gondolni rájuk. Jól mutatja ezt, hogy a Facebookon szinte pontosan ugyanannyi rajongójuk van, vélhetően nagy átfedéssel: Bud Spencer oldalát 2,7 millióan, míg Terence Hillét 2,6 millióan követik. Az Instagramon hasonló a helyzet: ott Terence Hill „vezet” 419 ezer követővel, Bud Spencer profilja esetében ugyanez a szám 330 ezer. Az öt éve elhunyt Bud Spencer közösségi médiáját a családja gondozza, míg Terence Hill maga is alkot tartalmakat, időről időre bejelentkezik fotókkal, videókkal. Mindkettejük esetében rendszeres, hogy a saját hivatalos weboldalukra, valamint a webshopjukra hívják fel a figyelmet, de már közvetlenül a közösségi médián keresztül is megvásárolhatók a hozzájuk kapcsolódó ajándéktárgyak. Sőt, ezekhez kötődően még akár Black Friday-akciót is szerveznek!

Vannak, akik azt mondják, hogy az E. T. (1982) ötletét Steven Spielberg Bud Spencertől vette, amikor a Seriff az égből (1979) forgatásán járt. Ez valószínűleg nem így történt, de az biztos, hogy az olasz színész még George Lucast is megelőzte a merchandising terén. Már a Star Wars-filmek bemutatása előtt, a hetvenes évek közepén termékeket dobott ugyanis a piacra – Bud Spencer márkanéven. Ezek elsősorban az arcmásával és nevével ellátott gyerekruhák voltak, de szeretett volna bögréket, poharakat, játékokat, biliket is forgalmazni. Sőt, volt ruha felnőtteknek is a kínálatban: „A Bud Spencer farmerhez már ki is ötöltem a logót: egy westernpisztoly golyója, felette pedig a nevem, kézírással.” Mindezeket egy háromszintes római áruházban, a Piazza Giovenale mellett árulta. A színész bevallása szerint tulajdonképpen jól ment az üzlet, de túl jó volt a minőség, és a hamisítványok bizony hamarosan megjelentek, így be kellett csukni a boltot.

A hamisítványok persze még ma is gondot okoznak, de a 21. században legalább már nem kell boltot fenntartani, elég a webáruházat. A budspencerofficial.com oldalon az olyan szokványos merchandisingelemek mellett, mint a pólók, kapucnis pulcsik, baseballsapkák, falra akasztható képek, található még seriffcsillag, westerning, pilótaóra, fakanál vagy éppen serpenyő is – éppen olyan, mint amiben a babot főzték a filmekben. Sőt, még proteinszeletet is lehet kapni – úgy tűnik, mégsem csak a Puffin ad erőt és mindent lebíró akaratot. A terencehill.com shopjában hasonló termékekkel találkozni, de akad ezenfelül például Terence Hill kávé is.

Míg a terencehill.com oldal angol, olasz, német és francia nyelven olvasható, a budspencerofficial.com angol, olasz, német és magyar nyelven. Ez is mutathatja, hogy hol található a legnagyobb rajongótábor. Vagy az, hogy az olaszországi shopok hivatalos termékeinek a világon összesen három hivatalos viszonteladója van: kettő Németországban és egy itthon. Magyarországon a spencerhill.com a hivatalos forgalmazó, vagyis az olyan termékeké, amelyeken Bud Spencer és Terence Hill neve vagy képmása megjelenik. De találhatók itt olyan, saját gyártású elemek is, amelyeket nem korlátoznak az előbbi szabályok: ilyen például a 36 ezer forintért árult Jumbo-dzseki, amilyet Bud Spencer viselt a Bűnvadászok elején. Vagy ilyenek a koronavírus elleni maszkok, köztük olyan is, amelyen a legendás „te mondd azt, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!” mondat olvasható.

Érdekesség, hogy a balatonvilágosi kisüzemi sörfőzde, a Hedon jó pár évig árulta a Charlie Firpo és a Johnny Firpo elnevezésű sörét, rajta Bud Spencer, illetve Terence Hill arcképével. A két névről és címkéről azonban 2021-ben le kellett mondaniuk, amit a magas licencdíjjal és a járvány okozta gazdasági visszaeséssel indokoltak. A söröket így azóta Charlie és Johnny néven árulják, a színészek képmása nélkül.

Egy másik sör reklámjában Bud Spencer személyesen jelent meg: 2015-ben az Arany Fácán szpotjában tűnt fel, ahol köszönetet mondott a magyar rajongóknak. Ahogy a reklámfilmek kapcsán a 80 év alatt a Föld körül című könyvében írta: „Számomra a reklám a kommunikáció egyik eszköze, ezért nem látok benne semmi kivetnivalót. Ha viszont egy termék vagy egy spot nem lenne összeegyeztethető a filmjeimben vallott értékekkel, akkor nem állnék kamera elé. (…) A nézőim szeretete és szimpátiája számomra mindennél fontosabb.”

Videójáték és filmünnep

A felsoroltak mellett az interneten más különlegességekhez is hozzá lehet jutni: a Slaps and Beans, azaz Pofonok és babok című videójáték a Google Play Store-ban és az iOS-en is elérhető. A körülbelül 1500 forintért letölthető alkotásban kiválaszthatjuk, hogy Bud vagy inkább Terence legyen a karakterünk, és aztán őt kell irányítanunk a rosszfiúk ellen, miközben az egyes filmek jeleneteibe pottyanunk, és a klasszikus filmzenék is felcsendülnek. Sőt, a játék még több is, mint egy-egy jelenet, mert egy teljes, átgondolt forgatókönyvet kell követnünk, sok vicces párbeszéddel a bunyók közt, nemcsak a filmekből, de azok stílusában. Bár a számok alapján a játékot mindössze néhány ezren, tízezren töltötték le, már készül a második része is, amihez a Kickstarteren gyűjt adományokat a széles alkotói csapat.

A rajongók minden bizonnyal anyagilag is hozzájárulnak majd a projekt sikeréhez, de másképp is kimutathatják lelkesedésüket. E cikk szerzője például többször is járt Bud Spencer–Terence Hill-klubok rendezvényein, ahol a filmnézés mellett kvízek is szerepeltek a programban, vagy éppen szinkronizálásban kellett bizonyítani, hogy egy-egy filmbeli párbeszédet az illető minden gond nélkül tud-e folytatni. Az étlapon ilyenkor stílszerűen olyan ételek sorakoznak, mint a krumplis hal, a zöldbabos rizs és természetesen a hagymás bab. És ugyanitt pólókat is lehet kapni olyan feliratokkal, mint a „kár érte, kiváló ügynök volt!”, az „ez a brokkoli a kormányzó?” vagy a „de főnök, ki az a Corporation? Bunkó vagy Bugsy!”.

A legnagyobb esemény kétségtelenül a 2016-ban rendezett Bud Spencer–Terence Hill Filmünnep volt, amikor is a Corvin moziban egymás után szélesvásznon levetítették öt filmjüket, köztük érdekes műsorokkal, visszaemlékezésekkel. Ezt követően pár hétig még a mozik is szélesvásznon adták ezeket a filmeket, amikre sok rajongó (így e cikk szerzője is) gyerekeivel látogatott el.

Múzeumot kaptak

Ha nem is a Corvin mozi, de a Corvin bevásárlóközpont mögött pedig már áll Carlo Pedersoli, azaz Bud Spencer hatalmas, 2,4 méter magas bronzszobra. Halála után nem sokkal, 2016 júniusában rá emlékező graffiti került ki a Filatori-gátra, ami a graffitik életében nem megszokott módon nagyon sokáig ott is maradt. 2016 júliusában a Magyar Kétfarkú Kutyapárt kezdeményezésére egy névtelen parkot Bud Spencer parknak neveztek el a III. kerületben, a Kaszásdűlőn, amit vicces tömegbunyóval avattak fel. 2021-re aztán ez a név hivatalossá is vált, miután letelt az az öt év, aminek a szabályok szerint el kell telnie valakinek a halála után, hogy közterületet lehessen elnevezni róla. Ilyen szempontból reméljük, hogy Terence Hill nevű közterület még sokáig nem lesz, bár az említett parkban már van egy ilyen nem hivatalos elnevezésű domb. A Terence Hill iránti szeretetet mindenesetre mi sem mutatja jobban, mint az a rajongás, ami 2018-ban és 2019-ben fogadta, amikor hazánkban járt.

Magyarországon a két ikonnak ugyan nincs múzeuma (legalábbis egyelőre), de Németországban már ez is megvalósult. Elsőként a Terence Hill Múzeum nyílt meg Lommatzschban, ahol a színész négy- és hatéves kora között élt – igen, négy- és hatéves kora között. Először a helytörténeti múzeumban kapott egy saját szobát a település legprominensebb díszpolgára, olyan relikviákkal, mint Terence Hill cowboykalapja, eredeti izzadtságfoltokkal és lövésnyomokkal, a Bud Spencerrel közös utolsó, nem túl nagy sikerű filmjükből, a Bunyó karácsonyig-ból (1994). Aztán ez a kis szoba egyre nagyobb lett, sőt a kiállítótér szabadtérrel is bővült. Ma már olyan ereklyék is láthatók itt, mint Terence Hill nyugágya, amin a lova vontatja Az ördög jobb és bal keze című filmben, vagy a Ford Escort a Különben dühbe jövünk-ből. Mindemellett persze sok kép, plakát és egyéb illusztrált anyag is látható a tárlaton, és Terence Hill részletes életrajza is megtekinthető egy nagy idővonal segítségével. Sőt, 2021-től már QR-kódok is szerves részét képezik a kiállításnak, melyekre mobiltelefonunk képernyőjét irányítva hangos tárlatvezetést kapunk. A Lommatzschban található múzeum péntektől vasárnapig és munkaszüneti napokon 14 és 18 óra között tart nyitva, de természetesen csoportok, rajongói klubok és iskolai osztályok a nyitvatartási időn kívül is foglalhatnak időpontot látogatás céljából.

Aki pedig Bud Spencerre kíváncsi, az 2021. június 27-e óta a neki szentelt múzeumot is felkeresheti. A Berlinben a halála után öt évvel nyílt multimédiás kiállítás többek közt a Pedersoli család segítségével jött létre, és a helyszínen több mint 250 egyedi kiállítási tárgy tekinthető meg Bud Spencer filmes karrierjéből. De a Piedone-filmek helyszínén, Nápolyban is volt 2018-ban egy időszakos tárlat A kedves óriás sok élete (Le molte vite del gigante gentile) címmel.

Helyszíni élmények

A fentiek alapján talán rejlene még lehetőség a filmturizmusban is, azaz hogy a rajongók olyan helyszíneket keressenek fel, ahol Bud Spencer és Terence Hill filmjei játszódnak vagy készültek. Ez azonban nehezen megoldható: mivel ezeket a mozikat főként az 1970-es években és az 1980-as évek első felében forgatták, ma már a helyszínek nagy része nem létezik. Mégis érdekes, hogy mennyire nincsenek törekvések arra, hogy az egyébként nem kis (bár elsősorban német és magyar, kisebb részben olasz és amerikai) rajongótábort megmozgassák, vagy legalább egy-egy táblával jelezzék, hogy az adott film itt forgott. Miamiban például több ilyen helyszín is lehetne, hiszen itt játszódik többek közt a Bűnvadászok (1977), a Nyomás utána! (1983) vagy a Szuperhekusok (1985) – utóbbi eredeti címe ráadásul Miami Supercops. De itt készült az És megint dühbe jövünk (1978) is, mely film egyik híres jelenetének – amikor Jamón Serrano az úgynevezett pelota sportágban legyőzi ellenfeleit – helyszíne például ma is látogatható, ám ott semmi külön jelzés nincs a filmre.

A westernfilmjeik közül több is, mint a legeslegelső, az Isten megbocsát, én nem! (1967), a spanyol Tabernas-sivatagban, Almería közelében forgott, ahol ma egy úgynevezett mini-Hollywood (Oasys) várja az érdeklődőket. De nemcsak és nem elsősorban az ő filmjeik miatt, hanem mert itt készült Clint Eastwooddal 1964-ben az Egy maréknyi dollárért és még rengeteg más western vagy éppen 2002-ben az a Pepsi-reklámfilm David Beckham főszereplésével, amelyben nem az angol szupersztár, hanem a lova lő egy gólt az ellenfélnek. Így az itt forgatott Bud Spencer–Terence Hill-filmekre csupán egy-egy megfakult fénykép emlékeztet.

Az egyetlen helyszín, amely él a filmturizmussal, az nem más, mint Olaszország egyik legszebb középkori városkája, Gubbio. Itt játszódik ugyanis a Don Matteo sorozat, amelyben a plébánost Terence Hill alakítja, aki bűncselekményeket göngyölít fel. Bár a nyomozó papról szóló sorozat Magyarországon sose volt igazán népszerű, Olaszországban annál inkább: még a nyolcadik évada alatt is a nézők több mint 30 százaléka kapcsolt ide, megelőzve a Bajnokok Ligája futballmeccseit is. A 2000-ben indult széria végül 13 évadot ért meg, 259 epizóddal, és idén, 21 év után ért véget, amit Terence Hill az Instagramon jelentett be.

Növekvő könyvtár

Persze nem kell feltétlenül a rajongást azzal bizonyítani, hogy valaki turistaként felkerekedik a filmek helyszínére, vagy éppen mindenféle ereklyét vásárol a webshopban. Van, aki egyszerűen csak szeretne minél többet megtudni a pofonosztó párosról. Erre szolgálhatnak a dokumentumfilmek. Bud Spencer mozis pályafutása előtti éveiről fia, Giuseppe Pedersoli tervez filmet készíteni. Rajongásból született az a 2017-ben Németországban bemutatott film, mely az Akit Spencernek hívtak (Sie nannten ihn Spencer) címet viseli, az Akit Buldózernek hívtak filmcímet parafrazeálva. 2019-ben pedig a magyar Bud Spencer-dokumentumfilm is elkészült Király Levente jóvoltából, Piedone nyomában címmel, amihez összesen 45 interjú készült, a színész mellett annak egykori sportolótársaival, színészkollégáival, a vele dolgozó és őt jól ismerő rendezőkkel, forgatókönyvírókkal, valamint családtagokkal is. Ahogy ezekről a dokumentumfilmekről a színész lánya, Cristiana Pedersoli írta: „Mindkettő szívmelengető, szeretettel és lelkesedéssel készített interjúkat tartalmaz.”

Király Levente aztán megjelentette az azonos című könyvét is: Piedone nyomában – Hihetetlen történetek Bud Spencertől. Ezt követően írt egy könyvet a magyar Bud Spencerrel való hasonlóságról is: Hasonmások – Hihetetlen történetek Bujtor Istvánról és Bud Spencerről.

Rövidesen a páros másik felének is szentelt egy könyvet: Zsugabubus – Hihetetlen történetek Terence Hilltől. 2021 végén pedig napvilágot látott a duóról szóló könyv is: Verhetetlen páros – Anekdoták a legendás pofonosztókról. És aki még további könyveket akar olvasni a két színészről, az számos kötet közül választhat. Cristiana Pedersoli Apám, Piedone címmel jelentette meg emlékeit. Ulf Lüdeke Terence Hill – Exkluzív életrajz című könyvét is lefordították magyarra. Szintén német a szerzője a Bud Spencer és Terence Hill krónikák című könyvnek vagy inkább óriási méretű albumnak, Tobias Hohmann. De a hardcore rajongóknak ott vannak az olyan kötetek is, mint a Bud Spencer & Terence Hill sztori, amely első filmjeik rendezője, Giuseppe Colizzi életét mutatja be, vagy a Bud Spencer & Terence Hill anekdoták, amely korabeli dokumentumok alapján a filmek bemutatáskori fogadtatását is visszaidézi. És persze a San Joaquin völgye címet viselő kreatív képregényről sem feledkezhetünk meg.

Ez így már épp tíz könyv, ami magyar nyelven elérhető, és ebben még nincsenek benne Bud Spencer saját kötetei, akinek élete utolsó éveiben sorozatosan jelentek meg a visszaemlékezései. Ilyen volt a Különben dühbe jövök – Önéletrajz, a Nyolcvan év alatt a Föld körül és a különleges, filozofálgató szakácskönyv, az Eszem, tehát vagyok. A sok-sok példa jól mutatja, hogy a páros legendája tovább él – és ezt egyre tudatosabb marketinggel is igyekeznek fenntartani.