Az informatikai szakember és műgyűjtő attól félti a társadalmat, hogy vajon a tagjaiban megvannak-e még azok az értékek, amelyeket többnyire alapvetőnek fogadunk el.

„Az nem technológia, hanem felelősség kérdése, hogy egy adott eszközzel, ami a világtörténelem során volt már plakát, szórólap, könyv, rádió, televízió és sok minden más is, kik, miért és hogyan befolyásolják az embereket. Ezért sokkal inkább attól féltem a társadalmat, hogy vajon a tagjaiban megvannak-e még azok az értékek, amelyeket többnyire alapvetőnek fogadunk el. Az sem technológiai kérdés, hogy az adott társadalom megkérdőjelezi-e egy politikai hatalom goebbelsi propagandára emlékeztető eszközeit, vagy sem. Hamis, rossz értékekkel bíró tartalmak mindig lesznek, de ha az alap emberi értékek a helyükön vannak, akkor képesek vagyunk kritikus kérdéseket feltenni a látottakkal, az olvasottakkal és a hallottakkal kapcsolatban” – mondja Barta Péter a Tóth Olivérnek adott interjújában, amely az Art is Business magazin oldalán jelent meg.

„Azt látom, hogy a magyar társadalom borzalmas állapotban van. Az ország felelős vezetői megfeledkeztek arról, hogy mit tanítottak nekik a szüleik, majd a tanáraik: minden egyes cselekedetüknek következménye van. Folyamatosan félünk, az aktuális hatalom mindig gondoskodik arról, hogy legyen kit utálnunk: hol Brüsszelt, hol Soros Györgyöt állítják elénk ellenségként. Ezeknek a módszereknek már láttuk az eredményeit: háborúkat, üldöztetéseket… Az ilyen befolyásolás ellen mindig küzdeni kell. Ha valamitől félni kell az ez, nem a technológia rohamos fejlődése” – tette hozzá.

A közösségek szerepéről úgy vélekedik, hogy azok mindig fontosak. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy a felesége, Winkler Nóra nemrég részt vett egy klímakutató előadásán, aki arról beszélt, hogy az emberiséget mindig az összefogás mentette meg. Barta Péternek is a közösségek segítettek, amikor szüksége volt rá.

„A Bálint Ház munkatársai a helyi magyar zsidó közösséget képviselik, azért dolgoznak, hogy Budapesten minél virágzóbb zsidó kulturális élet alakuljon ki, amelynek központja a Bálint Ház. Fontos megemlítenem a BBYO-t, a tizenévesek legnagyobb nemzetközi zsidó szervezetét is. Magyarországon 2015 óta tartozhatnak ehhez a közösséghez tinédzserek. A találkozókat a Frankel Leó úti zsinagógában tartják heti rendszerességgel. E zsinagóga rabbija gyerekkori barátom, ahogyan a felesége is, aki a Hillel Alapítvány munkatársa – ez a szervezet működteti a BBYO közösséget Magyarországon. Az alapítvány kuratóriumának munkájában szintén részt veszek.

Innen, ahol most beszélgetünk, a Bartók Béla úttól nem messze található egy zsidó imaház, egy görögkatolikus templom, mellettünk egy muszlim pékség van… Az ezekhez kapcsolódó közösségek nagyon jól működhetnek együtt. Gyakran járok Tokaj-Hegyaljára, ahol sokan még mindig a második világháború előtti időszakról beszélnek, amikor egymás mellett éltek lengyel és zsidó kereskedők, magyarok, főnemesek. Csodálatos, virágzó élet volt.”

Mint az az interjúból kiderült, van egy szokatlan gyűjteménye is, amely fényképekkel mutatja be a XX. századi magyarországi zsidó múltat. Egy gyerekkori történész barátjával kezdtek el zsidó érintettségű fotókat gyűjteni, azokból adatbázist építeni. Ennél a gyűjteménynél a közérthetőség a fő szempont. A J Photo Archive oldalon több szakember dolgozik, és egyetemisták is végzik náluk a szakmai gyakorlatukat. Mindenféle XX. századi magyar zsidó vonatkozású képet gyűjtenek.

„A gyűjtés apropója azon banális és érthetetlen tény volt, hogy a magyar holokausztról alig van ismert fotó. Persze készültek családi fényképek, sárga csillagos portrék, de az eseményekről kevés akad. Ez már csak amiatt is furcsa, mert akkoriban a hatóságok is fotózhattak. Az volt a célunk, hogy annyi képet gyűjtsünk össze, amennyit csak lehet, azokat pedig egy felületen mutassuk meg. Emellett lehetőséget biztosítsunk arra, hogy bárki felajánlhasson fotókat, hátha rátalálunk ezáltal egy-két új, ismeretlen felvételre. A témában mindenkivel próbálunk együttműködni, több intézményi partnerünk is van.”

Az interjúban szó esik még jelentőségteljes tulajdonságokról, meghatározó motívumokról, a műgyűjtés szenvedélyéről, a borkészítés élvezetéről, valamint arról, hogy a művészet segít eligazodni az életben.

A nagyinterjú az alábbi linken elérhető.

Fotó: Art is Business/Barta Péter