Szeptemberben visszatérnek a nagyvászonra Milos Forman időtlen zenés filmjének hosszúhajú hippijei.

A ritka lehetőség alkalmából összeszedtünk tíz kevésbé ismert érdekességet a legendás alkotással kapcsolatban.

A film egy 1968-ban bemutatott Broadway-musical adaptációja. Michael Weller, a film forgatókönyvének írója elég szabadon kezelte az eredeti darabot, így a film és a színpadi változat több helyen is eltér.
Milos Forman rendező is a színpadi változatot látta először, ekkor kezdte érdekelni a darab filmre vitele, ennek ellenére először George Lucas neve került szóba rendezőként, aki viszont az American Graffiti című film miatt nem tudta vállalni a munkát.
Milos Forman később egy interjúban elmondta, hogy jóval a film forgatásának megkezdése előtt megpróbálta hazájában is színpadra vinni a Hair-t, a prágai tavasz eltiprását követően azonban az amerikai hippi-mozgalom bemutatása szóba sem jöhetett.
Az Amadeus későbbi és a Száll a kakukk fészkére rendezője nem szeretett volna világsztárokat a Hair karaktereinek megformálására, így bár Madonna és Bruce Springsteen is részt vett a válogatáson, illetve Diane Keaton neve is felmerült, aki ráadásul az eredeti darabban is szerepelt még pályakezdőként, végül ismeretlen színészeket válogattak a szerepekre.
A forgatás 1977 októberében kezdődött és New Yorkba, Washingtonba és különböző kaliforniai városokba is elutazott a stáb. A Central Parkban felvett felvételeken jól látható, hogy különböző évszakokban is jártak ott: többször ugyanazon a jeleneten belül is különbözőek a fák színei.
A film leghíresebb dala a Let the sunshine in, amelynek táncos jeleneteit a washingtoni Lincoln-emlékműnél vették fel, ha hinni lehet a beszámolóknak, közel húszezer statiszta közreműködésével.
A 3-5-0-0 című dal közben feltűnő tábornokot Nicholas Ray, a Haragban a világgal és a Johnny Guitars legendás rendezője alakítja, aki sajnálatos módon röviddel a forgatás után elhunyt. Az idős rendező utolsó hónapjaiban egy forgatócsoport jelenlétében tekintett vissza sikereire és kudarcaira a Villanás a víz felett című dokumentumfilmben, amelyben rendezőtársa a fiatal Wim Wenders volt, aki a Budapesti Klasszikus Film Maratonra is ellátogat.
A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 1979-ben mutatták be, a korabeli hazai kultúrpolitika ellenére pedig meglepő módon 1980-ban már a magyar mozik is játszották, sőt, az év legnézettebb filmje lett.
A kritikusok ugyanakkor vegyesen fogadták a filmet és sokakat megbotránkoztatott a szexualitás és szerhasználat explicit ábrázolása is.
Napjainkig fennálló legendás státusza ellenére a mozipénztárakban sem szerepelt jól bemutatásakor: 15 millió dolláros költsége ellenére mindössze 11 millió dollár bevételt hozott.