Statisztikák szerint: minden évben öt-hat ezer diák vesz részt valamilyen felsőfokú, művészeti képzésben. Ugyanakkor a legtöbb végzős egyetemistát alig készítik fel a munkavállalásra, az álláskeresésre. Kovács Zsolt Vencel, a Litván Nemzeti Balett magyar szólistája arról beszélt nekünk, milyen tudásra volna szükségük azoknak a friss diplomásoknak, akik karrierjüket Londonban, Párizsban, Varsóban, Bécsben, esetleg Moszkvában képzelik el.
A magyar táncos azon szerencsések közé tartozik, akik Bécsben, Szentpéterváron és Budapesten is tanulhatta a mesterséget, mégis úgy érzi, vannak olyan tudományterületek, amelyekre a táncművészetet oktató intézmények egyikében sem fektettek túl nagy hangsúlyt.
A legtöbb iskolában csak minimálisan készítik fel a művészeket arra, hogyan kell Londonban, Párizsban, vagy éppen Vilniusban egy állásinterjún jól szerepelni. „Jómagam is meglepődtem mennyire nehéz helyzetbe is kerülhet az ember, ha állásinterjúra megy mondjuk a világ egyik leghíresebb orosz balettegyütteséhez, a Mariinszkij Színházba, vagy a varsói operába. Sem Bécsben, sem Szentpéterváron nem készítettek fel erre” – mondta.
Szerinte egy frissen diplomázott művész viszonylag keveset tud arról is, hogyan kell egy jó önéletrajzot, professzionális motivációs levelet megírni, de adózási és társadalombiztosítási ismeretei is meglehetősen gyenge lábakon állnak, holott külföldi munkavállalásnál kevés fontosabb kérdés van, mint ezek.
A magyar táncos szerint nem igazán használjuk tudatosan a vizuális kultúrához kapcsolódó szakterületeket sem. Csak kevés iskolában tanítanak fotózási, esetleg filmkészítéssel kapcsolatos ismereteket a táncosoknak, miközben az élet szinte minden területére beszivárog a socal media információs rengetege. A hiányosságok miatt, a legtöbb táncosnak fogalma sincs arról, hogy mi az a fotózási beállítás, ami igazán előnyös neki, nem tudja, hogy egy-egy jól elkészített filmfelvétel milyen fontos lehet akkor, amikor a motivációs levél mellé egy videót kell mellékelni, ha jelentkezik meghallgatásra a világ egyik vagy másik operájába. Ilyen dolgokat leginkább csak intézményi kereteken kívül tanulhatunk önszorgalomból, mondjuk akkor, ha sokat elemezzük a világ jelenleg legismertebb táncosának, Roberto Bolle felvételeit. Az olasz szólista technikai tudása mellett, leginkább a közösségi médiának köszönheti hírnevét, a világháló különböző platformjain közel egymillió ember követi az „influencer” szólistát.
„Az én iskoláimban nem tanítottak meg kommunikálni az újságírókkal sem. Kimondottan meglepett, hogy ezt milyen jól is lehet csinálni. Amikor Oleg Ivenkoval, a világ leghíresebb táncosáról Nureyevról szóló film főszereplőjével találkoztam, csodálkoztam, milyen könnyen veszi a kommunikációs akadályokat, miközben kamerák hada veszi körül. Azt hiszem, hogy ez volt az első olyan pillanat, amikor elhatároztam, hogy a művészetek iránt érdeklődő sajtót én is felkészültebben és tervszerűbben fogom használni. Talán ezért került be egyik utcai performanszom a New York Times oldalára, de még kínai és indiai lapok is írtak rólam akkor” – mondta a magyar táncos.
Nem ártana, ha némi üzleti- és marketingoktatásban is részesülnének a táncosok. Ezek birtokában megalapozottabb döntéseket hozhatnának művészeti életükkel kapcsolatban, az ilyen tudás a birtokában jobban tudnák megbecsülni, milyen fizetéssel lennének elégedettek, hogyan tudnák azt elérni. Némi marketingtudással felvértezve jobban tudnák magukat menedzselni is a médiában, mindez lehetővé tenné, hogy jobban kézben tudják tartani karrierjük irányát, akár nemzetközi szinten is.
„Litvániai munkám mellett, tavaly több hónapot Japánban töltöttem, a Giselle újragondolására kértek fel. Ebben az időszakban megtapasztaltam, hogy az ázsiai művészek milyen felkészültek anyagi területen. Ott tanultam meg, hogy azok a művészek, akik jól ismerik a pénzgazdálkodás fortélyait, jobban felkészültek a művészeti világ hullámvölgyeinek kezelésére. Képesek okos döntéseket hozni a munkájuk „árazásával” kapcsolatban, jobb szerződéseket kötnek, amely segít biztosítani pénzügyi stabilitásukat” – elemezte a helyzetet a magyar szólista.
„Néhány éve részt vettem a Holland Nemzeti Balett kurzusán, ott figyeltem fel arra, hogy sok táncos mennyire fókuszál arra is, hogy már az első nap új ismeretségeket kössön. Nemrég a svájci Bejar Balettben tett látogatásomkor már én is használtam azokat a networking technikákat, amelyeket Amszterdamban láttam. Meg is lett az eredménye. Nem tudok arról, hogy a tudatos hálózatépítésről tartanak magyar művészeti oktatással foglalkozó iskolában mélyreható kurzusokat. Holott az üzleti networkingben jártas emberek nagyobb valószínűséggel kötnek kapcsolatokat a művészeti világban is. Ha egy magyar táncos ki szeretne törni az uram-bátyám világból, akkor a legjobb, ha szakmailag átlag felett teljesít, miközben tudatosan építi nemzetközi kapcsolatait is” – tette hozzá.
A fentebb említett gazdasági, pénzügyi területek mellett, még számtalan tudomány van, amelyben érdemes volna elmélyedni egy táncosnak, kezdve az anatómiától, az idegennyelvi ismereteken, a szépirodalom, a zenén át a táplálkozástudományokig. Ezekkel az ismeretekkel felvértezve a magyar előadókra nem csak tehetséges táncosként, hanem profi művészként tekintenének a nemzetközi színházi világban.
Persze mondhatnánk, mindez túlterhelné az iskola diákjait, így is sok mindent kell tanulniuk. De ez csak önámítás lenne, hiszen vannak olyan iskolák, ahol ezekre a tudományterületekre akkor is nagy hangsúlyt fektetnek, ha éppen a diákoknak nem ez a fő szakterületük. Londonban még a jogászok is tanulhatnak művészeti ismereteket, a párizsi egyetemek közgazdászai hallgathatnak tárgyalástechnikát és a moszkvai egyetem műszaki beállítottságú diákjai is találhatnak maguknak olyan kurzust, amelynek köszönhetően mondjuk munkavállalással kapcsolatos technikákat tanulhatnak. Ha ez így van, akkor miért kellene kimaradni ebből azoknak, akik balettművészek szeretnének lenni? Persze az iskola nem oldhat meg mindent a táncosok helyett. Ezeknek az ismereteknek a birtokában is sok minden van, amire csak az egyetem utáni élet tudja megtanítani a művészeket.
Fotó: Kovács Zsolt Vencel a Giselle című előadásban (Nara Centennial Hall)
