„Hogyan mentsük meg 13 ezer magyar életét?”

Inspiráció Kiemelt

A fenti kérdéssel indul az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslata, amely a magyarországi légszennyezettség problémáját és az annak leküzdését szolgáló eszközöket mutatja be. Az anyagból kiderül, hogy jelentős változást a lakossági tüzelésből származó szálló por és a közlekedésből eredő nitrogén-oxidok kibocsátásának visszaszorítása, valamint épületeink korszerűsítése hozhat. No de miért? És legfőképpen hogyan?

 

Szerzők:

Bartha Diána | junior kutató | Egyensúly Intézet

Filippov Gábor | kutatási igazgató | Egyensúly Intézet

E-mail: info@egyensulyintezet.hu

 

Mi is a probléma?

Bartha Diána

Az Európai Unión belül Magyarországon az ötödik legalacsonyabb a születéskor várható élettartam. Közel három évvel le vagyunk maradva a 65 éves kor után várható egészséges életévek számát tekintve. Rossz egészségügyi mutatóink nem valamiféle megváltoztathatatlan magyar adottságból erednek. Az okok jól azonosíthatók: az egyik fő egészségkárosító jelenség például a légszennyezés, amely minden évben 12–13 ezer halálos áldozatot követel.

A légszennyezettség csökkentése közös érdekünk, általa nem csupán emberi életek tízezreit menthetnénk meg, de az általános életminőség, az egészségi állapot és az elégedettség is érezhetően javulna az állampolgárok körében. Az elveszített életévek és az életminőség romlása színtiszta pazarlás, hiszen némi odafigyeléssel, kormányzati döntésekkel, tájékoztatással, valamint a szabályok betartásával és betartatásával a probléma látványosan visszaszoríthatóvá válna.

 

Honnan ered a probléma?

Az előzmények alapján azt gondolhatnánk, hogy az ipari tevékenységből származó szállópor a fő ludas a levegőminőség romlásában, de az elmúlt évtizedek hazai és uniós szintű megelőzési intézkedéseinek köszönhetően az ipari tevékenység a légszennyezésnek egyre kisebb hányadát adja. A nitrogén-dioxidok és a szálló por fő kibocsátói valójában a közlekedési szektor, illetve a nem megfelelő tüzelőanyagot égető lakossági fűtés.

A szálló por olyan szilárd részecskék összessége, amelyek a szervezetbe jutva légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedéseket, asztmát, allergiát, tüdőrákot és fejlődési rendellenességet okozhatnak. Bár az emberi szervezetbe kerülő és így az egészségre káros szálló por aránya az elmúlt években csökkent Magyarországon, még így is jócskán az egészségügyi határérték felett van. A tiszta levegőért folytatott küzdelem két legfontosabb területe tehát a közlekedési, illetve a fűtési és épületszektor.

 

Sepregessünk a saját házunk táján!

Filippov Gábor

A lakossági tüzeléssel kapcsolatban a legnagyobb probléma az, hogy a magyar háztartások közel 40 százaléka kizárólag vagy részben fával tüzel, amely pedig nagyon gyakran nem megfelelő szárazságú, illetve sokszor nem is legális forrásból származik. A problémát súlyosbítja, hogy hazánkban rendkívül elterjedt a szennyező avar- és szemétégetés jelensége, ráadásul a járványügyi vészhelyzet fennállásáig a kormány az avarégetést megtiltó jogszabály életbelépését elhalasztotta. A lakossági tüzelésből származó kibocsátás harmadik felelőse a rossz fűtőértékű és az egészségünkre is rendkívül káros lignit égetése. A lignit az egyik legolcsóbb tüzelőanyag, a legszegényebb családok számára a legkönnyebben elérhető alternatíva. Sok esetben még az önkormányzatokon keresztül kiosztott szociálistüzelőanyag-támogatás is valójában lignitet jelent.

A szemét- és avarégetés, a rossz minőségű és nedves fa, valamint a környezetre és az egészségre ártalmas lignit égetése nem csupán a vidéki kisvárosokban, falvakban jelent problémát. A káros tüzelési szokások a városokban és a fővárosban is elterjedtek, az energiaszegénység nem korlátozódik vidékre.

A problémát súlyosbítja, hogy a magyarországi épületállomány jelentős része energiahatékonysági szempontból elavult. A nitrogén-oxid-kibocsátás jelentős részének okozói a korszerűtlen kazánok, a rosszul működő nyílászárók és általában a rossz szigetelés. Mindeközben a megújuló energiára épülő, lényegesen környezetkímélőbb modern fűtési technológiák továbbra sem terjedtek el eléggé.

A levegőminőség javítása közös érdekünk, ráadásul a problémára van megoldás!

Mit tehetünk?

  • Első lépésként azonnali hatállyal be kell tiltani a lignit forgalmazását és égetését! Le kell állítani az anyag kitermelését, és meg kell szüntetni a lignittámogatásokat! A legszegényebbek számára megfelelően kiszárított, magas fűtőértékű és fenntartható erdőgazdálkodásból származó tűzifát kell biztosítani!
  • A szociálistüzelőanyag-támogatás megfelelő eszköz az energiaszegénység elleni küzdelemben, de korrekcióra szorul. A szegénység nem válogat vidéki és városi emberek között; ezért el kell törölni a szabályozásnak azt a részét, amely szerint a támogatás csak az 5000 fősnél kisebb településeknek jár.
  • Az avar- és szemétégetés tilalmát haladéktalanul érvénybe kell léptetni, és szigorúan szankcionálni kell! A zöldhulladéktól és a szeméttől való megszabadulásnak más módjai is vannak, a lakosság azonban sokszor nem kap megfelelő tájékoztatást a lehetőségeiről. A felelős magatartás sokszor csak egy apró lökésen, ösztönzésen múlik: ilyenek lehetnek például az ingyen a lakók rendelkezésére bocsátott zöldhulladékgyűjtő zsákok és komposztálók, valamint a lakossági tájékoztatás és szemléletformálás a tüzelés egészségkárosító hatásairól.

Legalább ennyire fontos feladat az épületeink korszerűsítésének radikális felgyorsítása. Ahhoz, hogy 2050-re elérjük a cvonatkozó uniós célkitűzést, évente 100–120 ezer épületnek kell mélyfelújításon átesnie. A mélyfelújítás olyan korszerűsítést jelent, amely legalább 60 százalékos energiamegtakarítást eredményez. Lakó- és középületek esetében is sokat javítanának az energiahatékonyságon a korszerűbb falszigetelések, a kazán- és nyílászárócserék, valamint a napkollektorok telepítése.

Az energetikai felújítások drágák és vesződségesek, ami sokakat elriaszt attól, hogy belevágjanak a korszerűsítésbe. A légszennyezés ugyanakkor mindannyiunkat érinti, az államnak ezért támogatnia kell a tulajdonosi önrész minél nagyobb mértékű csökkentését és a finanszírozás megkönnyítését az energiahatékonysági beruházások esetében. Utóbbi formája lehet például számlás finanszírozás: ennek lényege, hogy a korszerűsítés költségét részben vagy egészben a szolgáltató hitelezi meg a fogyasztónak, aki aztán a közüzemi számlákba építve törleszti a kölcsönt. További lehetőség a harmadik feles finanszírozás: ilyenkor a kereskedelmi és középületek felújítását az energetikai szolgáltatóvállalat előfinanszírozza, a fogyasztó pedig a megtakarítás meghatározott hányadából fizeti vissza az előfinanszírozott összeget.

Az Egyensúly Intézet tanulmánya hangsúlyozza, hogy a lakossági tüzelésből származó szálló por, valamint a nem korszerű épületek miatti pazarlás visszaszorítása nem lehetetlen, sőt már apró lépésekkel is nagyon hamar látványos eredményeket lehet elérni. Fűtsünk „jól”, és fűtsünk „jót”: megfelelő minőségű anyagokkal a megfelelő minőségű épületeket!

 

Tovább is van. Mondjuk még?

A magyarországi levegőszennyezettség magas szintjéért a lakossági tüzelés és az elavult épületállomány mellett – az előzőek alapján tehát – a közlekedés is felelős. A nitrogén-oxidok károsítják a légutak nyálkahártyáját, csökkentik a tüdő ellenálló képességét a fertőző betegségekkel szemben, súlyosbítják a már meglévő légzőszervi betegségeket, növelik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A közlekedés okozza a nitrogén-oxid-kibocsátás közel felét, de a szállópor-kibocsátásból is kiveszi a részét.

Bár Magyarországon az EU-s átlaghoz képest kevesebb autó van az utakon, ezek viszont elsősorban régebbi és környezetszennyezőbb járművek. Ma semmi sem ösztönzi a vásárlókat arra, hogy környezetbarátabb autókat vásároljanak: a jelenlegi szabályozás „eredményeként” a nyugati országokból sok, ott már nem versenyképes, szennyező jármű kerül hozzánk.

A megengedő jogszabályi környezet mellett modern városi életformánk is nagyban hozzájárul a levegőminőség romlásához. Egyre többen egyre több időt töltenek autóban: a jövedelmek növekedése nyomán kényelemből vagy akár megfelelő tömegközlekedési alternatívák híján sokan választják ezt a közlekedési módot. A szennyezőanyag-kibocsátás csökkentését külön nehezíti a modern urbanizáció egyik legfontosabb trendje: a városok szétterülése. Mind többen költöznek – részben épp a jó levegő reményében – az agglomerációba, munkájuk vagy gyermekeik iskoláztatása azonban nap mint nap a városba viszi vissza őket. Az agglomerációk infrastruktúrája sok helyütt hiányos: nincsenek óvodák, iskolák, jó színházak és egyéb szolgáltatások. A város és az agglomeráció közötti ingázás nem csupán az egyik legszennyezőbb, de egyúttal az egyik legnehezebben visszaszorítható szokásunk is.

A közlekedésből fakadó környezetterhelés ráadásul nem korlátozódik az autóutakra. Talán meglepő, de Magyarországon a hajózáshoz köthető károsanyag-kibocsátás is komoly egészségügyi veszélyforrást jelent, különösen a városok vízpart menti lakóövezeteiben. A hajók korszerűsítése azonban rendkívül drága: a Budapesten közlekedő hajók több mint háromnegyede sürgős motorcserére szorulna!

 

 Hogyan közlekedjünk?

Első lépésként tíz éven belül – számos európai országhoz hasonlóan – Magyarországon is be kell tiltani a kizárólag belső égésű motorral működő gépjárművek forgalomba állítását. Hogy ennek ne a középosztály és a legszegényebbek legyenek a vesztesei, elérhetővé kell tenni a fenntartható közlekedési alternatívákat. Bár a közlekedés okozta szennyezőanyag-kibocsátás visszaszorítását segítő technológia ma is létezik, a magas belépési költség miatt az elektromos autók használata hazánkban most még meglehetősen korlátozott.

A levegőszennyezés csökkentése érdekében ezért támogatni kell az elektromos járművek elterjedését. Ennek legfontosabb előfeltétele a megfelelő sűrűségű töltőállomás-hálózat kiépítése, amely nagyobb távolságok biztonságos megtételét is lehetővé tenné. Ebbe a munkába be kell vonni a már működő benzinkutakat is, és emellett jóval olcsóbbá kell tenni az otthoni töltőállomások kialakítását.

Ezt a folyamatot nullaszázalékos hitelek bevezetésével vagy a költségeknek az állam által történő részleges átvállalásával lehet segíteni. A zöld rendszámok szabályozását felül kell vizsgálni, hogy csak valóban alacsony kibocsátású autók részesülhessenek az ezekkel járó kedvezményekben.

Nemcsak a magánembereket, hanem a cégeket, intézményeket is ösztönözni kell arra, hogy kizárólag elektromos autókat vásároljanak, hiszen a hazai gépjárműállomány nagy részét ma a vállalati, illetve intézményi flották adják. Az államnak ezen a területen példát kell mutatnia: jogszabályban kell rögzíteni, hogy 2023-tól minden állami és önkormányzati szerv, illetve az ezek tulajdonában lévő cégek kizárólag elektromos gépjárműveket vásárolhassanak.

Az államnak a már meglévő gépjárműállomány minőségének javításában is van szerepe: vissza kell szorítani a már az utakon járó legszennyezőbb autók használatát. Államilag támogatott roncsbeváltó programok révén segítsük az embereket abban, hogy fokozatosan lecserélhessék régi és magas károsanyag-kibocsátású gépjárműveiket!

A levegőszennyezettség visszaszorítása érdekében a városok „szétfolyásának” jelenségére is reagálni kell: a kormányzatnak és az önkormányzatoknak számos eszközük van arra, hogy kézbe vegyék ennek a trendnek az alakulását, a tömegközlekedés minőségének javításától a városi lakhatási lehetőségek bővítésén át a kiköltözés motivációinak feltérképezéséig és ellenösztönzéséig. Ehhez azonban mindenekelőtt célul kell kitűzni, hogy csökkenjen az autós ingázás és ezáltal az ebből származó légszennyezés.

És hogy a vízi közlekedésről se feledkezzünk meg: a hajók motorcseréjét a jelenlegi nehézkes finanszírozás észszerűbbé tételével, állami hitelgaranciával ösztönözhetjük. Emellett meg kell tiltani, hogy a hajók áramellátásukat a kikötés után is a dízelgenerátor nagy kibocsátással járó működtetésével biztosítsák – ehelyett elő kell írni a kikötő elektromos hálózatára való csatlakozást.

 

Közös az érdek, közös a cél

A levegőszennyezés visszaszorítása közös érdekünk: a mi egészségünk, a mi életünk múlik rajta. Mivel a légszennyező tevékenység jelentős részben összefügg a szegénységgel, mindezt úgy kell megvalósítanunk, hogy ne a legkiszolgáltatottabbakat „büntessük” a javaslatainkkal. A mindenkori kormány elhatározása és következetes, hosszú távú stratégiára épülő cselekvése, az állampolgári tudatosság növelése és a tájékoztatás mind elengedhetetlen ahhoz, hogy levegőnk belélegezhető legyen, és évente 13 ezer magyar életet megmenthessünk!

 

A közlekedés okozta károsanyag-kibocsátás a nagyvárosokban koncentrálódik. Az Egyensúly Intézet javaslatcsomagjának több pontja a városlakók védelmére fókuszál.
  1. Alakítsunk ki tiszta zónákat, ahová a legszennyezőbb autók nem vagy csak rendkívül magas díj ellenében hajthatnak be! Ehhez hasonló modellek működnek már számos európai nagyvárosban, így Berlinben, Madridban és Londonban is.
  2. Alakítsuk át a parkolási és útdíjakat! A régebbi és szennyezőbb autókra magasabb díjakat kell kivetni, míg a zöld rendszámos gépjárműveket kedvezményekkel kell támogatni.
  3. Okosmegoldásokkal szorítsuk vissza a parkolóhely keresésére fordított időt, amely a belvárosi károsanyag-kibocsátások jelentős részéért felelős! A szabad parkolóhelyek megtalálását támogató alkalmazások segítségével a világ számos városában érdemben sikerült csökkenteni az így keletkező, teljességgel felesleges légszennyező tevékenységet.
  4. Mérsékeljük a belvárosi áthaladó autóforgalmat, tereljük az autósokat a kijjebb eső főutakra!
  5. A légszennyezés és a zajterhelés csökkentése érdekében lakott területeken belül a megengedett legnagyobb sebességet maximáljuk egységesen 30 km/h-ban!

 

SOCIAL MEDIA