Rakonczay Gábor 44 nap és 4 órányi erőltetett menet után hétfőn, magyar idő szerint késő délután elérte a Déli-sarkpontot. A szárazföld, vagyis az Antarktisz széléről indulva, brutális fagyban, napi 8-10 órát húzva egy eleinte több mint kilencven kilós szánt – szembeszélben, 917 kilométer hosszan. Távol a családtól, a barátoktól, távol mindentől, amit eddig ismert… S hogy mi lendítette át a nehéz helyzeteken, az esetleges holtpontokon?

A magyar extrém sportoló ezt is elárulta. „Mindenkinek köszönöm a szurkolást és a biztatást, mert megvan! Itt vagyok a Déli-sarkon. Negyvennégy nap és négy óra menetelés után – mondta Rakonczay. – Voltak nehéz pillanatok az út során, de olyankor mindig egy gyerekkori döntés és egy jelenkori gondolat vitt előre. Elképzeltem, hogy találkozom a fiatalkori önmagammal, azzal, aki elképzelte, mi lesz belőle, ha felnő. Aki tele volt tervekkel és korlátok nélküli hatalmas célokkal – szóval úgy a hatéves önmagammal. Volt idő, amikor ha találkozunk, erősen magyarázkodnom kellett volna, hogy valami miért nem úgy jött össze, ahogy elterveztem. Most az a gondolat vitt előre, hogy a hatéves önmagam vár a Déli-sarkon. Megérkezem és találkozunk, nem szólunk egy szót sem, csak nézzük egymást. Aztán elmosolyodunk és szorosan megöleljük egymást. Ő továbbra is csak büszkén mosolyog, én meg elsírom magam – tökéletes pillanat. Önmagad előtt megállni és helyt állni – nem magyarázkodni, csak létezni. Kompromisszumok és megalkuvás nélkül. A szabadság ez, amelyre gyerekként feltesszük az életünket, és amelyből felnőttként megpróbálunk minél többet, és minél tovább megtartani.”