Az Európai Parlament 479 szavazattal, 97 ellenében és 43 tartózkodás mellett elfogadta a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásról és -elnyelésről szóló rendelet (LULUCF-rendelet) felülvizsgálatát. Az átdolgozott rendelkezések a természetes szénelnyelés mértékének növelését irányozzák elő, hogy az EU 2050-re elsőként válhasson klímasemleges kontinenssé, és az európai zöld megállapodással összhangban javítani tudja biológiai sokféleségét.
A rendeletben eredetileg előirányzott mennyiséghez képest 2030-ra nettó 310 millió tonna CO2-egyenértékű üvegházhatású gázt (ÜHG) kell elnyelni a földhasználattal, a földhasználat-változtatással és az erdőgazdálkodással összefüggésben, ami 15 százalékos növekedést jelent. Ezzel az 1990-es szinthez képest 55 százalékos helyett mintegy 57 százalékos kibocsátáscsökkentés érhető el 2030-ra uniós szinten.
Az elnyelés közelmúltbeli és potenciális szintje alapján a tagországoknak külön-külön is kötelezően teljesíteniük kell bizonyos 2030-as nemzeti célértékeket a LULUCF vonatkozásában. A jelenlegi szabályok 2025-ig maradnak érvényben. A tagországoknak garantálniuk kell, hogy a LULUCF kapcsán felmerült kibocsátásokat teljesen ellentételezni tudja az elnyelés. 2026-tól a kötelező éves teljesítés helyett négyéves elszámolási időszak veszi kezdetét.
Irányítás, rugalmasság és nyomon követés
A tagországok kereskedhetnek az elnyelési jóváírásokkal, és a közös kötelezettségvállalási rendelet keretében az éves többletkibocsátási jogosultságokat felhasználhatják a LULUCF-célkitűzések elérésére. Külön mechanizmus lép életbe annak biztosításához, hogy a természeti csapásokat (például erdőtüzeket) elszenvedő tagországok kompenzációt kapjanak.
A több földrajzi adatnak és a távérzékelésnek köszönhetően hatékonyabb lesz a kibocsátott és az elnyelt mennyiség nyomon követése, elszámolása és hitelesítése, így szorosabban figyelemmel lehet majd kísérni a tagországi teljesítést.
Ennek megfelelően korrekciós lépésekre lesznek kötelezve azok a tagországok, amelyek letérnek a célok eléréséhez szükséges pályáról. A nem teljesítők szankciókra is számíthatnak: a 2026-2029-es keretet meghaladó (elnyeléssel nem ellentételezett) ÜHG-kibocsátás 108 százaléka hozzáadódik a 2030-as célértékhez. Az Európai Bizottság a Párizsi Megállapodás szerinti első globális értékelést követően hat hónapon belül beszámol a rendelet működéséről, és amennyiben szükséges, további jogszabályokra tesz javaslatot.
A szavazást követően a jelentéstevő, Ville Niinistö (Verts/ALE, Finnország) így nyilatkozott: „Az Európai Unióban az elmúlt évtizedben csökkent a szénelnyelési kapacitás. Ez a jogszabály azért született, hogy a földhasználati ágazat is kivegye a részét a klímaválság kezeléséből. Nagyobbak lesznek az elvárások, az adatok mennyiségének növekedésével és a jelentéstételi követelmények szigorodásával pedig több lesz a biztosíték és nagyobb az átláthatóság. Még a felülvizsgálat lehetősége is megvan 2025-ben. Most először a szabályozás együtt kezeli a klímaválságot és a biológiai sokféleség csökkenését, a tagországoknak pedig érvényre kell juttatniuk a jelentős károkozás elkerülésének elvét.”
Fotó: Christian Lue/unsplash.com
