„Mindig nyitott voltam arra, hogy újat tanuljak”

Pánczél Andreával, a GDF SUEZ kommunikációs igazgatójával, egykori riporterrel és hírigazgatóval pályamódosításról, folyamatos tanulásról, hazai és nemzetközi márkák építéséről és hobbijáról, a borról is beszélgettünk.

A riporteri-hírszerkesztői vonalról átülni a másik oldalra, kommunikációs vezetői pozícióba milyen kihívásokkal járt? Egyáltalán, honnan jött a váltás gondolata?

Nagyon izgalmas időszak volt az életemben, amikor hat éve eljöttem a TV2-től. Korábban tudósítottam sok helyről a világban, vezettem élő adást 2001. szeptember 11-én, forgattam, majd hírigazgatóként három éven át minden hír átment a kezemen, és úgy éreztem, szinte mindent csináltam, amit egy televízióban lehet, most már szívesen váltanék. Amikor eljöttem, létrehoztam a saját produkciós cégemet, és elkezdtünk borral foglalkozó műsort gyártani. Közvetlen, jól érthető, és a borkultúrát eléggé tágan értelmező műsort, amelyben a zenekaroktól kezdve, sztárok szerepeltetése mellett bemutattunk borvidékeket, építészeket, képzőművészeket, mindent, ami kapcsolódik a borhoz. Közben a nagylányommal, aki művészettörténésznek készült, létrehoztunk egy kortárs művészeti galériát. Annak kapcsán jártunk mindenfelé Európában, fiatal képzőművészeket karoltunk fel, és kiállításokat szerveztünk Budapesten, Berlinben, Párizsban, Bécsben. Amikor már egy éve ezekkel foglalkoztam, hívott egy fejvadász, hogy a MOL-nál kommunikációs vezetőt keresnek. Egy hétig gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán érdekel-e. De szinte minden ember életében van egy pont negyven körül, amikor eldönti, hogy akar-e még valami teljesen újba fogni az életében. Mindig nyitott voltam arra, hogy újat csináljak és főleg, hogy újat tanuljak, így meggyőztem magam, hogy érdemes megpróbálni. Az energetikához annyit értettem, mint egy átlagnál kicsit jobban informált újságíró, maga a vállalati kommunikáció is eléggé ismeretlen terület volt. Mégis engem választottak, mert olyan emberre volt szükségük, azt hiszem, aki ismeri a médiát. Most, öt-hat év tapasztalattal én is egyre inkább úgy gondolom, vállalati kommunikációval az kezdjen el foglalkozni, akinek már van tapasztalata a másik oldalon. Nagyon sokat nyertem azzal, hogy megvan a médiaismeretem: pontosan tudom, hogyan kell nyilatkozni, mit lehet mondani, milyen az, amikor egy televíziós riportban csak húsz másodpercet vágnak be a szövegemből. Pontosan értem, mit akar az újságíró, nem kell sakkoznunk. Látok olyanokat vállalati kommunikációban, akik nem is értik, mit nem ért az újságíró, holott ők sem érthetnek mindenhez, vannak dolgok, amiben edukálni kell az újságírókat. A vállalati kommunikáció PR-része ment nekem a legkönnyebben. Ezen kívül egy csomó minden tartozik a területhez: a brandkommunikáció, rendezvények, szponzorációk, a teljes belső kommunikáció. Ami pedig az energetikát illeti, a MOL-ban olyan kollégákkal találkoztam, akik meg akarták értetni velem ezt a területet. Világszínvonalú szakemberek dolgoznak a cégnél, és kvázi egyetemi gyorstalpalón vettem részt, amikor egy-egy órát beszélgettem velük. Elmagyarázták a kutatást, kitermelést, a szeizmikus méréseket… Később pedig elvégeztem a Közgázon az energiagazdálkodási szakközgazdász képzést, mert médiajogászként, újságíróként nem volt egyszerű végigkövetni a mélyben meghúzódó gazdasági folyamatokat. Időközben nagyon megszerettem a területet, rájöttem, mennyivel izgalmasabb, mint bármi, amivel addig foglalkoztam. Mert lássuk be, azért csak az energia mozgatja a világot.

A MOL-tól pedig szintén fejvadász csábított el a GDF SUEZ-hez, ami a világ legnagyobb közüzemi szolgáltató cége, és óriási kihívást jelentett, hiszen az egész kommunikációs területet fel kellett építenem.

A MOL és a GDF SUEZ között mik a különbségek? Mennyiben más a cégkultúra az eltérő nemzeti gyökerek vagy akár a méret miatt? Vagy az energetika felülírja a különbségeket?

Inkább azt mondanám, hogy a magyarországi pozíciójuk más. A MOL Magyarországon és a régióban a legnagyobb energetikai vállalat, és ebből a szempontból mi is nagyon jó pozícióban voltunk. Nekem például az volt az egyik feladatom, hogy a MOL márka nemzetközi imázsát erősítsem, hogy tudják az emberek, mennyire sokfelé jelen van a világban. Ennek érdekében szabad kezet kaptam és nagyon izgalmas helyekre szerveztem sajtóutakat: Szibériába, Szíriába, Irakba, az Adriai-tengeri platformokra. A GDF SUEZ ezzel szemben 140 ezer alkalmazottal 50 országban van jelen, Észak- és Dél-Amerikától Ausztrálián és Afrikán át Délkelet-Ázsiáig, és ebben az óriási gépezetben mi egy nagyon pici pont vagyunk, annak ellenére, hogy a magyar piacon fontos szerepet játszunk. Ebből következően sokkal jobban meg van kötve a kezem, természetesen számos ügyben igazodnom kell Párizshoz. Ugyanakkor, kifejezetten izgalmas egy nagy nemzetközi cégnél dolgozni, hisz olyan kollégákkal találkozol szerte a világból, és olyan nemzetközi tapasztalathoz férhetsz hozzá, amit sehol máshol nem kaphatsz meg.

Mit jelent a vállalati értékek közül a Merészség? A többi, mint ez Elkötelezettség vagy az Igényesség nyilvánvaló, de ez szokatlan.

Azt jelenti, hogy a mostani változó világban, amikor rengeteg fejlesztés van, merjen a vállalat újabb és újabb irányokba lépni, a vezetők gondolkodjanak nem teljesen kiforrott megoldásokban is, ami persze egy ekkora vállalatnál óriási kockázatot is hordoz.

Mennyiben nehezebb most képviselni a céget, hogy Európa-szerte a dekonjunktúrával küzd a GDF SUEZ, Magyarországon pedig még ezen felül is nehezedik némi nyomás rá?

Azt gondolom, hogy egy kommunikációs szakembernek ez mindenképpen izgalmas időszak. Amikor folyamatos költségvetési csökkentések vannak, okos és költséghatékony megoldásokat kell találni, és mindezek mellett is valami pozitív üzenetet keresni, amit kommunikálni lehet a cégről, szerintem óriási kihívás és nagyon komoly kreativitást kíván. Viszont nagyon óvatosnak is kell lenni, hogy mikor mit mond az ember és hogyan, de én élvezem.

A GDF SUEZ márka mennyire építhető fel Magyarországon? Az ÉGÁZ-DÉGÁZ ismert, ezzel szemben a GDF SUEZ bonyolult is, külföldi is – mennyire működik?

A GDF SUEZ más európai országokban is nehézségekkel küzd ezen a téren. Magyarországon még nehezebb a helyzet: a SUEZ még csak-csak ismerős lehet a Szuezi-csatorna miatt (a cég jogelődje építette), de az egyesüléssel kialakult GDF SUEZ már túl bonyolult. Egyébként nem csak itthon: a villamosipari nagyvállalattal, az EDF-fel néha még a franciák is összekeverik. Amikor most kint voltam Párizsban, és mondtam a taxisnak, hogy a GDF SUEZ székházához mennék, az EDF-nél rakott ki. Az biztos, hogy nincs könnyű dolgunk, de sokat próbálunk tenni azért, hogy ismert legyen a név.

Ezen a területen mennyire ad el a márkanév és mennyire az ár és az egyéb kondíciók?

A kettő együtt hat. A mostani körülmények között az árnak elsődleges szerepe van, de a vállalat ismertsége és az iránta megmutatkozó bizalom is hozzátesz. A brand- és a kereskedelmi kommunikáció már mindenütt a világon integráltan működik.

A szponzorációs listán nem találtam sportcsapatot. Nem lenne magától értetődő megoldás a külföldiség ellensúlyozására hazai sportolók, egyesületek támogatása?

Korábban volt ilyen, és fiatal csapatokat is támogattunk. De a kommunikáció költségvetése jelentősen csökkent az utóbbi években, és nincs már arra lehetőség, hogy óriási összegeket költsünk sportcsapatok támogatására. Amit a meglévő szponzorációs szerződéseink közül fontosnak tartok, az a Snétberger Tehetség Támogató Központ támogatása, amely hátrányos helyzetű, tehetséges, elsősorban cigány gyerekek zenei továbbképzését végzik. A hátrányos helyzetű gyerekek integrációja csoportszinten is prioritás. A másik jelentős projekt az Év Természetfotósa pályázat és kiállítás, ami szintén a csoport kommunikációs stratégiájába illeszkedik, és arról szól, hogy próbáljuk megőrizni a környezetet olyannak, amilyen, és tenni azért, hogy 20-30 év múlva is ugyanilyen legyen. Elsőre persze mindenki azt gondolja, hogy egy ilyen nagyvállalat mit akar ezen a területen, de mi abban hiszünk hogy pont egy ilyen nagyvállalat tud jelentősen tenni azért, hogy a természet megmaradjon. A GDF SUEZ mindenhol a világban próbál úgy építkezni és működni, hogy az hosszútávon is fenntartható legyen.

A GDF SUEZ mellett is megmaradt a boros vonal az életedben?

Ez évek óta egy hobbi, amely azonban fontos szerepet játszik az életemben. Egy átlagos borkedvelőnél valamivel jobban értek hozzá, és most ennek az eredménye Herczeg Ágnessel közös könyvünk, a Borról neked – A pincétől a hálószobáig is. Éreztük, hogy jó lesz és tetszeni fog, de azt nem, hogy pillanatok alatt a bestseller listán a második helyen áll majd gasztronómia-kategóriában. Nagyon örülünk neki.

Borászkodsz is, ugye?

Igen, van egy kis szőlőnk. Most izgulunk, hogy kisüssön kicsit a nap. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vannak emberek, akik ebből élnek, és minden nap az időjárást fürkészik. Én belebolondulnék. A Pinot Noirunk épp nem rohadt le, és most abban reménykedünk, hogy az olaszrizling, amit jövő hét végén akarunk szüretelni, nem kap már több esőt. Még én is izgulok, pedig nekünk éves szinten van összesen 300-350 palack borunk saját fogyasztásra és egyáltalán nincs rajtam eladási nyomás.