A Márkamonitor decemberi számában megjelent Talent management összeállításunkban arra kerestünk választ, hogyan menedzselik a televíziók a legnépszerűbb arcaikat ( cikk első részét itt, második részét itt olvashatják), az áttekintés után pedig néhány fontos „televíziós arcot” meg is mutattunk. A kisinterjúkat most online is megjelentetjük. Mai beszélgetőpartnerünk Lengyel Ferenc.
A kilencvenes évek egyik legnagyobb színpadi és filmsikere volt a Portugál, amit most a József Attila Színházban meg is rendeztél. Mit mond a darab a mai nézőknek?
Hol a boldogság? Tesszük fel a kérdést, és kutatjuk a választ egész életünkben. A vérbő komédia szinte észrevétlenül adja meg a választ: az embernek tartoznia kell egy közösséghez, és ha ez a közösség feltétel nélkül elfogadja és szereti, akkor nem kell menekülni sehová, hiszen ott van ,,Portugália” – vagyis a boldogság.
Játszottál az utóbbi évek legsikeresebb hazai sorozataiban, mint a Drága örökösök és a Keresztanyu, de már a több mint húsz éve készült Kisvárosban is benne voltál. Színészként hogyan élted, éled meg a magyar tartalomgyártás reneszánszának is nevezett mostani időszakot?
Örülök, hogy játszhattam ezekben a sorozatokban. Szokatlan és bizsergető érzés, hogy esténként majdnem egymillió ember háztartásában ott vagyok a tévé képernyőjén hol Tomasevics Tivadar, hol Szappanos Tibor szerepében. Úgy gondolom, ha hozzáértő, tehetséges alkotók készítenek telenovellákat, még inkább virágzásnak indul a műfaj.
„Azt megtanultam, hogy minden véget ér, a legnagyobb sikerrel játszott előadások is, és amikor eljön a pillanat, akkor elbúcsúztatja az ember, előre kell nézni, mi a következő” – mondtad nemrég egy interjúban. A két nagy sikerű RTL-es sorozat után merre nézel, mi lesz a következő?
Úgy nézek előre, hogy közben fél szemmel visszatekintek a múltra. A nagy sikerű Drága örökösök sorozatunk folytatását kezdtem el ugyanis forgatni A visszatérés alcímmel a napokban.
