Mi vár ránk a Földön az elkövetkezendő harminc évben és utána? Aki a globális felmelegedéssel kapcsolatban elsősorban a tengerszint emelkedése miatt aggódik, az épp csak a felszínét kapargatja a lehetséges borzalmaknak. Mert a felszín alatt élelmiszerhiány, menekültválság, klímaháború és gazdasági hanyatlás rejlik. Vagyis rosszabb, sokkal rosszabb a helyzet, mint gondolnánk. A Lakhatatlan Föld a The Guardian szerint korszakalkotó mű, egyszerre vázlat a közeljövőről és elmélkedés azon, vajon milyennek látják majd ezt a jövőt azok, akik átélik.
„Úgy sejtem, mindenki, aki könyvet ír, azt a hiú álmot dédelgeti, hogy a műve fennmarad. Csakhogy a mindent magában foglaló, érintő és megváltoztató téma jellegéből adódóan ennek a könyvnek már a legelső kiadását is egy más világban fogják olvasni, mint amilyenben íródott” – írja David Wallace-Wells Lakhatatlan Föld című kötetének egy fejezetében.
Az Animus Könyvek kiadásában megjelenő, külföldön nagy port kavart könyvben a szerző arról értekezik, hogyan változtatja meg a felmelegedés a világpolitikát, a technológia és a természet jelentőségét, a kapitalizmus fenntarthatóságát és az emberi haladás irányát. A Lakhatatlan Föld több mint baljós összefoglaló. „2018-ban a tudósokat elfogta a félelem, amikor az IPCC drámai jelentést tett közzé arról, hogy mennyivel rosszabb lesz a kétfokos felmelegedés a másfél fokosnál: a halálos hőhullámoknak kitett tízmilliókról, vízhiányról és áradásokról szólt. A jelentésben összefoglalt kutatás nem volt új, és arról még nem is írtak, hogy mi lesz két fok fölött. Ennek ellenére valamiféle új engedélyt adott meg a világ tudósainak. Az volt az üzenete: Most már ki lehet borulni. Nehéz elképzelni, hogy amikor majd a tudósok végre olyan hangosan kiabálhatnak, ahogy csak akarnak, annak lesz bármi más következménye az általános pánikon kívül.”
David Wallace-Wells újságíró Lakhatatlan Földje szenvedélyes felhívás a cselekvésre. Most ugyanis, hogy a világ egyetlen lépésre van a valódi katasztrófától, ideje cselekednünk. Mert a felelősség a miénk. „Ha az emberek felelősek a problémáért, képesnek kell lenniük megoldani. Van egy köznyelvi elnevezésünk azokra, akik úgy tartják a kezükben a világ sorsát, mint most mi: istenek. Pillanatnyilag azonban a többségünk inkább hajlik arra, hogy elfusson a felelősség elől, mint hogy vállalja azt – vagy egyáltalán beismerje, hogy látja, pedig itt van az orrunk előtt.”
