A Big Picture 2027 konferencia előtt körülnéztünk a televíziós cégek háza táján, készítettünk egy kisinterjú-sorozatot a nagy bejelentések előtt. Következő beszélgetőpartnerünk Kónya Gergely kreatív vezető, RTL Magyarország.

Átalakult az RTL Magyarország szórakoztató és fikciós műsorokért felelős kreatív területe: Verebély Marcell és te kreatív vezetőként folytatjátok munkátokat az RTL-nél. Hogyan alakult kettőtök között a munkamegosztás?

Marcihoz tartozik az összes stúdióműsor, így a game show-k, a hétvégi eventek, emellett ő felügyeli a fikciós tartalmakat is. Hozzám minden olyan non-fiction műsor tartozik, amely stúdión kívül készül, ezek zömében realityk. Lényegében műfaji alapon osztottuk fel egymás között a területeket.

Több mint húsz éve készítesz műsorokat, ezek között volt talkshow, reality, vetélkedő és tehetségkutató is. Melyik műfajban érzed magad a legjobban?

Számomra egyértelműen a reality a legizgalmasabb műfaj. Elsősorban azért, mert sokkal szabadabb alkotói teret ad, mint a kötöttebb struktúrájú műsortípusok. Egy vetélkedőnél például adottak a szabályok, a játékmenet és azok a fix dramaturgiai pontok, amelyek mentén felépül egy-egy epizód. Egy realityben jóval több változóval dolgozunk, és sokkal több irányba indulhat el egy történet.

Ráadásul a realitykészítés minden fázisa egészen másfajta kreatívkihívást jelent. Az előkészítés tulajdonképpen izgalmas pszichológiai spekuláció: megpróbálod előre elképzelni, hogy a különböző karakterek hogyan fognak egymásra és a formátum által teremtett helyzetekre reagálni. A forgatás ehhez képest állandó készenlét és folyamatos improvizálás. Figyelni kell a szereplőket, a közöttük kialakuló dinamikákat, érteni és mérlegelni kell, hogy egy-egy szerkesztői döntés milyen reakciót válthat ki, hogyan változtathatja meg a csoportdinamikát, és ebből milyen történet épülhet fel. Azonnal kell reagálni arra, amint a valóság éppen felülírja az előzetes spekulációt, és ennek van egy nagyon erős adrenalinlöketet adó része. Az utómunka pedig megint teljesen más: a rengeteg megtörtént eseményből meg kell találni és fel kell építeni a végleges történetet, meg kell teremteni a ritmusát, a hangsúlyait és a dramaturgiáját. Realityt készíteni rendkívül izgalmas, sokszínű, kreatív szellemi munka.

A Most Wanted második évada már augusztusban elindult. Kellett valamit újítani az elsőhöz képest, vagy ez még annyira új formátum, hogy jelentős frissítések nélkül is jól működik?

Mi már az első évadban is egészen másképp nyúltunk a Most Wantedhez, mint az eredeti holland verzió készítői. Az akció folyamatosan keveredik humorral, gegekkel és váratlan helyzetekkel, amitől a műsor jóval több lesz egyszerű üldözésnél. A második évad egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy az első évad után már a civilek is pontosan tudták, hogyan épül fel a műsor, sokkal tudatosabban és sokkal nagyobb számban segítették a menekülőket, ezért Balázséknak olyan módszerekhez kellett nyúlniuk, amelyekre korábban nem volt szükség: „fedett akciók”, autócsere, különválás vagy egyéb új stratégiával megközelíteni egy-egy menekülőt. Ezek nem öncélú újítások voltak, hanem abból következtek, hogy maga a játék és a körülötte lévő világ is tanult az első évadból. Ettől tudott a második évad úgy megújulni, hogy közben az alapformátum lényegéhez nem kellett hozzányúlni.

Emellett a Most Wanted volt idén az első olyan műsorunk, amelyben egy márka nem egyszerű termékelhelyezéssel jelent meg, hanem integrált tartalomként, a történet szerves részeként kapcsolódott a produkcióhoz. Ennek kitalálása és megvalósítása a mi részünkről is újfajta kreatív gondolkodást igényelt, hiszen úgy kellett megtalálnunk a márka helyét a műsor világában, hogy ne törje meg, hanem lehetőleg erősítse a történetet.

Beszélgetésünk napján ért véget a Celeb vagyok, ments ki innen! legújabb évada. Te magad vállalnád azokat kihívásokat, amiket a celebeknek teljesíteniük kell, vagy jobb a kamera innenső oldalán maradni?

Erre nincs teljesen egyértelmű válaszom, mert a kamera innenső oldala sem nyaralás. Ugyanabban a környezetben dolgozunk, ugyanúgy találkozunk kígyókkal, pókokkal, minket is érnek az időjárás viszontagságai, és maga a forgatás is megterhelő fizikailag és mentálisan. Persze van egy lényeges különbség: nem ugyanazt esszük, mint a táborlakók, és este hotelszobában, ágyban alszunk.

Ami miatt egyszer szívesen kipróbálnám, az az, hogy egy ilyen típusú kaland nemcsak különleges élmény, hanem igen komoly önismereti tréning is, a szélsőséges helyzet nagyon gyorsan megmutatja, hogyan reagálsz a komfort hiányára, a stresszre, a konfliktusokra vagy éppen más emberek folyamatos közelségére. Ha valaki képes közben tudatosan figyelni saját magára és a reakcióira, rengeteget tanulhat önmagáról. Egy kis önismeret pedig mindenkire ráfér, rám is.