Az építőipari alapanyagok és termékek árának az elmúlt időszakban tapasztalható drasztikus emelkedésétől és az erre reagáló kormányzati és hatósági bejelentésektől, intézkedésektől volt hangos a sajtó a napokban. Nagy az egyetértés a helyzet megítélésében, nevezetesen abban, hogy az árszínvonal kirívó megugrása nyomán a családoknak szánt otthonteremtési, lakás-felújítási támogatások jelentős része az alapanyagok forgalmazóinál, gyártóinál köt ki, akik a tömeges keresletet nem csak kihasználják, de mintha vissza is élnének a helyzet adta lehetőségeikkel.

Szerző: Dr. Nagy Andrea Magdolna ügyvéd, a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvéi Iroda fogyasztóvédelmi praxisának vezetője.

A Gazdasági Versenyhivatal mindenesetre árkartellt gyanít, ezért külön vizsgálói csoportot állított fel a drasztikus áremelkedések okai feltárására, míg az általános fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező kormányhivatalok is nekiláttak – a saját hatásköri lehetőségeikhez mérten – az építőipari termékek forgalmazási körülményei alapos és átfogó ellenőrzésének. Utóbbi keretében a termékkör kiskereskedelmi forgalmazói számíthatnak az egész országban helyszíni ellenőrzésekre, melyek az árfeltüntetési és termékbiztonsági követelmények betartására fókuszálnak, vagyis – bár a megfelelés hiánya miatt kiszabásra kerülő bírságok a Magyar Államkincstár bevételeit gyarapítják majd – az említett áremelkedéssel kapcsolatos problémakör megoldására önmagukban aligha alkalmasak. A nem biztonságos építési termékeknek a hazai piacról történő kitakarítására viszont igen, sőt, mindenképp kiemelést érdemel, hogy a tárca az egyedi jogviták rendezésében ingyenesen közreműködő békéltető testületektől a beérkező megkeresések azonnali, közvetlen becsatornázását kérte, mondván, azok célzott hatósági intézkedéseket alapozhatnak meg.

A békéltető testületekhez és a kormányhivatalokhoz érkező panaszbejelentések többségében a fogyasztók azt sérelmezik, hogy a kivitelezők, az építési vállalkozók az anyagköltségek áremelkedésére hivatkozva a szerződéskötést követően egyoldalúan és jelentős mértékben megnövelik áraikat, újabb fizetés nélkül pedig nem hajlandóak folytatni a munkát. Ilyen helyzetben nyilván sakk-mattot kap a fogyasztó, hiszen ha „befeszül”, félkész marad a terasz, a tető, stb., vagyis kénytelen ráfizetni az eredetileg megállapodott árra. Tehát addig, amíg az építési vállalkozó igyekszik az alapanyag vagy nyersanyag-áremelkedés dacára is pénzénél maradni, a fogyasztó helyzete szinte kilátástalan, ő fizet rá szó szerint és átvitt értelemben is, miközben elvileg főleg övé lenne az állami támogatás. A GVH tapasztalatai szintén elszomorító helyzetre utalnak: a vevői reklamáció lehetősége minimális, a minőségi kifogásokat mostanra nem kezelik jól, a hibás termékek cseréje ellehetetlenült.

Mindeközben joga persze van az embernek rengeteg dologhoz, és a már megkötött szerződéseket menet közben módosítani és egyoldalúan megemelni az ellenértéket, azzal az indokkal, hogy „vagy különben nem fejezzük be az építési, kivitelezési munkákat”, jogellenes, szerződésszegő magatartás is lehet, de mire a sérelmet szenvedett fogyasztó bírósági peres úton érvényt szerez saját jogainak, egyrészt eltelhet több év, másrészt perelni is pénzbe kerül, vagyis a végén még több pénze bánhatja, mint engedni az építési vállalkozó „zsarolásának”, aki az alapanyag- árak elszabadulásáért aligha tehet. A bírósági úton történő perlés kiváltása a békéltető testülethez fordulás révén pedig elméletben opció lehet, de a testületek keze erősen kötött, hiszen hiába van jogilag igaza a fogyasztónak, az eljárás végén a testület az olyan esetekben, amikor a bepanaszolt vállalkozás nem tesz alávetési nyilatkozatot – magyarul nem ismeri el a testületet olyannak, mint amely kötelező erővel bíró döntés meghozatalára jogosult lenne-, csak ajánlást hozhat, ami nem végrehajtható. A végrehajthatósághoz vagy egy bírósági ítéletre, vagy egy a békéltető testület által hozott határozatra van szüksége annak, akinek fogyasztóként igaza van.

Időközben a jogalkotó is hozott intézkedéseket: az építőipar szektoriális problémái miatt a GVH új jogkört kapott, így az ágazati vizsgálatot szorosabb határidőkkel, célzottabban, az érintett vállalkozásoktól gyorsabb reagálást elváró eljárási rend szerint folytathatja le. Másrészt várhatóan októbertől bizonyos termékkörökre kivitelezési korlátozás vonatkozik majd, biztosítandó, hogy a nélkülözhetetlen alapanyagokból megfelelő mennyiség álljon a hazai kereslet rendelkezésére.

Visszatérve a tárca közleményére, abban nem tértek ki arra, hogy a globális ellátási zavar felszámolása érdekében az ITM részéről pontosan milyen „célzott intézkedésekre” kerülhetne sor, de a jogszabályok adta lehetőségeket, vagyis az egyes hatóságok hatásköreinek tárházát végiggondolva még akár közérdekű keresetek megindítására is sor kerülhet az ITM részéről. Ilyen jogkörrel a GVH is rendelkezik, sőt, a tisztességtelen általános szerződési feltételekre a polgári ügyészség is és a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek is „lőhetnének”. Erre nem árt, ha az építési vállalkozók figyelnek, még akkor is, ha a közérdekű perlés időbe telik. Tisztességtelen lehet ugyanis – jogilag is, nem csupán a közerkölcs mércéjével mérve -, az olyan szerződéses kikötés, amely alapján a vállalkozás a szerződésben eredetileg előre meghatározott alapos ok nélkül utóbb egyoldalúan módosíthatja a szerződést, különösen, ha a megállapodott pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelheti.

Az, hogy a gyakorlatban a jogalkalmazó hatóságok közül melyiknek hogyan sikerül hathatósan az építkező fogyasztók védelmére kelni, most azonnal még nem, de a következő pár hónapban ki fog derülni és nem kizárt, hogy a jogalkotó is hoz még érdemi intézkedéseket.