A koronavírus-járvány során elhanyagolt reáleszközök némelyike iránt megugorhat a kereslet, ahogy a világ egy új, fenntartható paradigmára tér át, de néhány egyéb területen nehézségekre kell számítani a Fidelity szerint.
Már több mint 18 hónapja, hogy a Goldman Sachs kilátásba helyezte az új “szuperciklust”, és bár az ukrajnai háború megbonyolította a helyzetet, a tartósan magas árupiaci termékárakat alátámasztó körülmények mit sem gyengültek. A 2008-as globális pénzügyi válságot megelőző évtizedhez hasonlóan a zöld átmenet követelményei miatt bizonyos nyersanyagok iránt óriási a kereslet, és ez a jövőben is így lesz. Emiatt hosszú távon várhatóan emelkedni fog egyes fémek, pl. a nikkel, a kobalt és a lítium ára – ezek ugyanis a világ számára immár nélkülözhetetlen elektromos infrastruktúra kulcsfontosságú alapanyagai –, és a szén átárazódására is sor kerülhet. Ha ez továbbra is igaz marad, a befektetők új paradigmával kerülnek szembe.
Történelmileg, amikor az árupiaci termékek szárnyalnak, a növekedési részvények – többek között a technológiai és sok más olyan részvény, amelyek a világjárványból való globális kilábalás során látványosan meneteltek – általában kevésbé teljesítenek jól, mint a value jellegű eszközök, például a pénzügyi vagy a fogyasztási papírok. Ugyanez igaz az S&P 500 indexre is, amely történelmileg leginkább az árupiaci termékek árával ellenkező irányba tendál. Gondoljunk erre úgy, hogy a régi gazdaság áll szemben az újjal, vagy az alapvető szolgáltatók a hozzáadott értéket nyújtó szolgáltatókkal.
A szuperciklus-elmélet végső megítélése még hátravan, és addig még a helyzet is változhat. Az elmúlt hat hónap során az olajpiacon tapasztalt feszültségek enyhülhetnek, a világgazdaság kemény landolása lefelé húzhatja az árupiaci árakat, a közel-keleti és az amerikai olaj- és gázipari beruházások pedig újra fellendülhetnek.
Környezeti szempontból azonban a világ nagy része olyan pályára állt, amely a városok és az infrastruktúra ahhoz hasonló, radikális átalakítását követeli meg, amilyenre Kína 2000-es évekbeli növekedése vagy Európa és Japán 1950-es évekbeli újjáépítése során került sor. „Ha ez bekövetkezik, az egyrészt azt jelentheti, hogy a megélhetési költségekhez kapcsolódó válság egy ideig még velünk marad, miközben a strukturális infláció beágyazódik, másrészt azt, hogy a befektetők elnyerik jutalmukat azért, hogy a zöld átmenetre, például a villamosításra, új fűtési és közlekedési rendszerekre és az új élelmiszer-termesztési és -csomagolási módszerekbe irányuló beruházásokra is fordítanak tőkét” – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.
Eközben a pénzügyi rendszert is megtisztíthatjuk az évtizedes központi banki bőkezűség miatt előállt tőkeelosztási hibáktól. A reáleszközök a pénzügyi eszközök rovására fognak profitálni – sok ilyen buborék már most kipukkanóban van. Mindez nem lesz egyszerű, de a rendszerváltás sosem az.
