Többezer évvel ezelőtt, a civilizáció fejlődésével együtt született meg az igény arra, hogy a folyókból, forrásokból a városokba tudják terelni a friss vizet. Az első jelentős vízvezetékeket még a rómaiak építették, föld alatt vezetett, falba épített látványos módon. Aquincumban, Gorsiumban ma is megcsodálhatjuk ezek maradványait, ahogy számos helyen a világban is. A középkorban visszatértek a kutakhoz, közösségi víztározókhoz, majd az ipari forradalom és a városiasodás újabb lendületet hozott. A XIX. századtól kezdődően rohamosan fejlődött az ivóvízhálózat, ekkor kerültek kialakításra azok a rendszerek, amelyeket napjainkban is használunk. Ma már tehát teljesen természetes, hogy kinyitjuk a csapot és folyik a víz. Igen, de milyen?

A víz közművesítése során általában klórozást alkalmaznak a víz fertőtlenítésére és a mikrobák elpusztítására. Azonban a klórozás olyan vegyületeket is létrehozhat, amelyek hosszú távon káros hatással lehetnek egészségünkre, bőrirritációt, emésztési gondokat, légzőszervi problémákat okozhatnak. Ugyancsak előfordulhat, hogy a vízvezetékrendszerben van néhány elavult vagy sérült cső, amelyekből rozsda, ólom vagy egyéb szennyeződések szivároghatnak át a vízbe. Mondanunk sem kell, hogy ezek is bőven okozhatnak megbetegedéseket, a nehézfémek hosszú távú felhalmozódásával. S bár a vízkezelő vállalatok igyekeznek minimalizálni a kockázatot, biztosra inkább úgy mehetünk, ha az otthoni víztisztítás, ma már mindenki számára elérhető formájával is élünk.

Ez azért is különösen fontos, mert hazánkban is igaz az, hogy egyes területeken, különösen magas a vízkeménység, amely nem más, mint a vízben lévő ásványi anyagok, pl. a kalcium- és magnéziumsók koncentrációjának mértéke. A keményebb víz pedig hajlamos lerakódásokat képezni a vízvezetékben, a háztartási készülékekben, így pl. a mosógépben, mosogatógépben, de még a vízforralóban is, csökkenti azok élettartamát és a használat hatékonyságát is. A magas keménységű víztől nehezebben habzik a szappan és a mosószer, az ivóvízben pedig kellemetlen ízt és szagot is okozhat. Ha szeretnénk megszabadulni ettől a kellemetlenségtől, akkor vízlágyítóra van szükségünk, amely ugyan a vizet önmagában még nem szűri meg, de felveszi a harcot a vízkő ellen.

Ha épülő otthonba szeretnénk vízlágyítót, érdemes már a első lépésektől szakember segítségét kérni. A piacvezető európai vízkezelési technológiákat forgalmazó BWT Hungária szakemberei által javasolt előkészítés szerint a vízóra után szükséges telepíteni egy legalább 100 mikronos lebegőanyag szűrőt, majd kialakítani egy csőleágazást, amely a konyhai vízvételi helyhez visz kezeletlen vizet. Ezután kerül beszerelésre egy multiblock a csővezetékbe, amelyhez bármikor szabadon csatlakoztatható a vízlágyító berendezés. Természetesen nagyon fontos, hogy mindig az adott helyszínhez megfelelően állítsák be a vízlágyítót, és rendszeresen ellenőrizzék annak helyes működését is.

A cég szakértői szerint ez az öt leggyakoribb kérdés, amely felmerül a vízlágyítással kapcsolatban:

Mi történik a vízzel a vízlágyítás során?

Ez egy egyszerű kémiai folyamat. A vízlágyító berendezésben található gyanta felületén ioncsere történik. A vízben található kálcium és magnézium-ionokat, nátrium-ionokra cseréli. A gyantáról lekerülő víz keménysége 0 nk°. (Magyarországon jellemzően a német keménységi fokot használják (jele nk° – 1 nk° keménységű az a víz, mely 10 mg/l kálcium-oxiddal (CaO) egyenértékű kálcium és magnéziumiont tartalmaz. A megfelelő keménységet a vezérlő fejen található keverő szelep segítségével állíthatjuk be. Ennek eredményeként a víz lágyabb és selymesebb lesz, valamint csökken a lerakódások kialakulásának veszélye a háztartási készülékekben és a vízvezeték-rendszerben.

Iható a lágyított víz?

A BWT által forgalmazott háztartási vízlágyítók a Nemzeti Népegészségügyi Központ által ellenőrzöttek és engedélyezettek. Amennyiben a berendezés szakember által beüzemelt, valamint a kezeletlen víz ivóvízminőségű, a kezelt víz is hasonlóan ivóvízminőségő lesz.

Tényleg sós a lágyított víz?

A tablettázott só a gyantaágy regenerálásához szükséges. A só nátrium-klorid, a gyantára viszont csak a nátrium kerül. A regenerálás során a maradék sóoldatot a berendezés „leöblíti” a gyantaágyról. Megfelelő működés esetén tehát a lágyított víz nem lehet sós ízű.

Karban kell tartani a vízlágyítót?

A gyártó a 3 éves garancia feltételeként szabja az évenkénti karbantartást. A garancia időn túli karbantartást javasolt, de nem kötelező.

A vízlágyítót szükséges-e csatlakoztatni okosotthon rendszerekhez?

A BWT vízlágyítók csak a saját BWT Best Water Home applikációval kommunikálnak, egyéb rendszerhez nem szükséges csatlakoztatni.

Összességében az otthoni víztisztítás, különösen a vízkeménység csökkentése, fontos szerepet játszik az otthonokban az egészséges és kellemesen lágy és selymes víz biztosításában, valamint a háztartási berendezések védelmében és élettartamának meghosszabbításában – írják.