Európa északi-nyugati és déli-keleti fele között viszont óriási a szakadék a GfK tanulmánya szerint.
A GfK Vásárlóerő tanulmány adatai szerint Európa 42 országának lakossága összesen 9,13 ezermilliárd euró fölött rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy egy európai lakos egy évben átlagosan 13.636 euró (szemben a legutóbb számított 13.112 euróval) elméletileg elkölthető jövedelemből él. Ez 4,2 százalékkal több, mint 2014-ben, ami a vizsgálatban résztvevő több országban is egybeesik a reáljövedelem növekedésének arányával.
A lakosság által elméletileg elkölthető jövedelem mértéke azonban országonként és régiónként egyaránt jelentős különbségeket mutat. Dél- és Kelet-Európa országaiban a lakosság vásárlóereje a gazdasági válság ellenére némiképp nőtt, ám még így is komoly lemaradást tükröz Nyugat- és Észak-Európa országaihoz képest. Olyannyira nagyok az eltérések a 42 vizsgált országot tekintve, hogy gyakorlatilag nincs „középmezőny” – egyedüliként Spanyolország egy főre jutó vásárlóereje közelíti meg az európai átlagot.
Európa tíz legtehetősebb országa az európai átlag mintegy másfélszeresét költheti el egy évben, míg a leggazdagabb Liechtensteinben ez az arány az európai átlag négy és félszerese. Huszonhat ország él az európai átlag alatti összegből. Az Európa lakosságának 40 százalékát adó négy legnépesebb ország – Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország – a kontinens vásárlóerejének 60 százaléka fölött rendelkezik. Külön említést érdemel az eseménydús évet megélt Görögország, ahol a vásárlóerő jelentős mértékben csökkent, s így a mediterrán országot az egyébként szintén mérséklődő vásárlóerővel rendelkező Szlovénia megelőzte.
Európa sereghajtói – immár tradicionálisan – Moldova és a katonai konfliktus által is sújtott Ukrajna: az idén legszegényebb Ukrajnában az átlagosan elkölthető jövedelem 978 euró, míg Moldovában 1.214 euró.
Magyarország immár harmadik éve a 31. helyen áll annak ellenére, hogy a hazai vásárlóerő európai átlagtól való eltérését mutató index kis mértékben – 37,7 százalékról 38,4 százalékra – nőtt. Az egy főre jutó nemzeti vásárlóerő a tavalyi 4.949 eurót meghaladva 2015-ben 5.239 euró volt.
Az adatokat elemezve az látható, hogy az országon belüli – a leggazdagabb és a legszegényebb megye közötti – különbség mérséklődött annak köszönhetően, hogy a fővárosi index enyhén csökkent (128,6-ról 127,2-re) és a sereghajtó Szabolcs-Szatmár-Beregé több, mint tavaly (73,2-ről 74,1). Igaz ez a tendencia általánosságban a vásárlóerő szempontjából kettészakadt ország két felére is: a módosabb északnyugati megyék vásárlóerejének országos átlagtól való eltérése mérséklődött, míg a legszegényebb keleti megyék indexe jellemzően nőtt.
Míg Budapest indexe összességében csökkent, a kerületenkénti megoszlás a megyei tendenciákkal ellentétesen változott: a leggazdagabb kerületek (XII., II.) vásárlóerő szempontjából tovább erősödtek, ugyanakkor a főváros legkevésbé tehetős régiói (VIII., X.) tovább szegényedtek.
A vásárlóerő a tanulmányban az adózás után egy főre jutó, rendelkezésre álló, elméletileg elkölthető jövedelmet jelenti (beleértve bármilyen állami juttatást). A GfK Vásárlóerő tanulmány megmutatja az éves egy főre jutó vásárlóerő értékét euróban, illetve index értékben. A GfK Vásárlóerő értékei megfelelnek a rendelkezésre álló nominál jövedelmi értékeknek, azaz nem követik az inflációt és a regionális árkülönbségeket sem tükrözik.
