A magyar válogatott az idei Európa-bajnokság egyik szenzációját szolgáltatta a világbajnoki címédő Franciaország elleni 1:1 arányú döntetlennel. A sorsolást elnézve a mieink a legdurvább halálcsoportba kerültek, és az erőviszonyok alapján nem hogy továbjutásra, de még pontszerzésre, sőt góllövésre is alig volt esélyünk. De evés közben jön meg az étvágy.

A helyzet persze továbbra is az, hogy a franciák világbajnoki címvédők, a portugálok az előző EB győztesei, a németeket meg a korábbi angol válogatott Lineker jellemezte a legpontosabban: „A futball egyszerű játék. Huszonketten kergetik a labdát kilencven percig, és a végén a németek nyernek.”

De a szurkoló nem azért megy ki a stadionba vagy ül le a tévé elé, hogy tisztes vereségről álmodozzon. Ha a reális esélyeket nézzük, a franciák ma este megverik a portugálokat, és 7 ponttal nyerik a csoportot, a németek kiharcolják a győzelmet és 6 ponttal, másodikként mennek tovább, a portugálok pedig abban bíznak, hogy 3 pontjukkal bekerülhetnek a négy legjobb harmadik helyezett közé. Ez a realitás.

De.

Hosszú évek után azt érezhetjük, hogy van csapatunk. Ki tudunk küldeni a pályára tizenegy olyan futballistát, akik közül bár senki nem Aranylabda-várományos, legtöbbjük csak álmodozhat La Liga vagy Premier League szereplésről, de képesek küzdeni, futni, harapni, meghalni a győzelemért. A csapatnak van taktikája, a futballisták fegyelmezetten végrehajtják Rossi kapitány utasításait, és nem rezelnek be a sokkal nagyobb tudású ellenfelektől sem.

Szerdán este egy ilyen magyar válogatott léphet pályára Münchenben. Egy döntetlen is bravúr lenne, de két ponttal ugyanúgy maradnánk a csoport negyedik helyén. Tehát meg kell próbálni a majdnem lehetetlent, legyőzni Németországot, és 4 ponttal továbbjutni az egyenes kiesési szakaszba.

Ugorjunk vissza öt évet az időben…