A veterán Oscar-díjas alkotó a nyitógálára magával hozza pályafutása egyik legkiemelkedőbb alkotását, a magyar zsidóság tragédiájára visszatekintő Music Boxot. A magyar származású Joe Eszterhas forgatókönyvéből született, részben hazánkban forgatott film megrázó erővel mutatja be azt, hogy a múlt tagadása miként határozza meg egy család sorsát.

A politikai témákban, a társadalmi igazságtalanságok ügyeiben mindig is harcosan kiálló, hangját hallató rendező és a forgatókönyvíró második közös munkája fiktív, de semmiképpen sem légből kapott történet vászonra vitelének indult a nyolcvanas években. Erősen hatott rá John Demjanjuk akkoriban nagy vihart kavart ügye. Az Amerikába emigrált és ott új életet kezdő ukrán férfi arról vált hírhedtté, hogy lágerőrként sok ezer zsidó meggyilkolásában működött közre a haláltáborokban. Már régóta gyűltek ellene a vádak, de rémtetteinek a bizonyítása nehezen ment a bíróságon. Az alkotók ebből a dermesztő valós helyzetből, ami szerint a tanúk bizonytalan emlékei, a cáfolhatatlan bizonyítékok hiányában a nyilvánvaló igazság mégsem ér el egyértelmű diadalt, kiindulva kezdték kidolgozni az egykori háborús bűnös kései elszámoltatása és annak családi következményei kőré szőtt történetüket.

Azt, hogy a filmben a holokauszt magyarországi eseményei, a nyilas terror kapott hangsúlyt, a történelmi tényeken túl Joe Eszterhas magyar gyökerei is indokolták. Bár a Flashdance-el, az Elemi ösztönnel hatalmas karriert befutó forgatókönyvíró a háború végén született, Amerikában magyarok közt cseperedett. Egészen pontosan Clevelandban, ahol az óhazából kivándoroltak közt rengeteg volt nyilas, antiszemita emberrel találkozott. A magyarokhoz, a magyarságához kötődő ambivalens viszonya részben ebből eredt. Ezt súlyosbította az a tény, amikor a Music Box bemutatása után megtudta, hogy a háború idején a saját apja több száz zsidóellenes röpiratot, cikket írt és könyvégetéseket is szervezett. A drámai titok megismerése súlyos lelki válságot okozott neki, törést okozott a kapcsolatukban, ami többé már nem volt olyan, mint előtte. Később, apja 2001-es halála után megjelent önéletrajzi könyvében, a Hollywoodi fenevadban írt édesapjáról és vezekelt az általa elkövetett tettek miatt.

Costa-Gavrasnak hasonló személyes kötődése nem volt a Music Boxban látottakhoz, de ez az akkoriban még kibeszéletlennek, feldolgozatlannak tartott nemzedéki trauma nem hagyta őt sem nyugodni. Karrierje során kordokumentumoknak beillő filmjeivel hevesen reagált a világ igazságtalanságaira és a holokauszttal kapcsolatban is azt érezte, hogy meg kell mutatni a mögötte rejlő valóságot, ami sok kis emberi döntés, cselekedet láncolatából vált végül sorstragédiává. Ott akart forgatni, ahol a zsidók elleni szégyenteljes események végbementek. Épp ezért 1989 elején stábjával Budapestre jött, hogy az események helyszíneit beemelve a filmbe átélhetővé tegye a nyilasterror borzalmait. A hitelesség fokozása érdekében kiváló magyar színészeket is felkért. A világsztárok, Jessica Lange, illetve a háborús bűnös apa szerepét Kirk Doulas és Walther Matthau elől elnyerő Armin Müller-Stahl mellett Törőcsik Mari, Kenderesi Tibor, Gera Zoltán, Koncz Gábor tették még emlékezetesebbé a hollywoodi drámát, ami a történelmi múlttal való őszinte szembenézésére vállalkozott.

A 35 éve bemutatott Music Box vetítései szeptember 17-én és szeptember 22-én lesznek a Budapesti Klasszikus Film Maratonon.