A kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő alkotóit szinte egyáltalán nem ismeri Nyugat-Európa és az Egyesült Államok szakmai közönsége – kivéve azt a művészt, aki barátként olyan korszakos jelentőségű alkotókkal dolgozhatott együtt, mint Andy Warhol, Keith Haring vagy Yoko Ono (ráadásul a japán művésszel élettársi kapcsolatban élt húsz éven keresztül). Sam Havadtoy műveit már Magyarországon is sokan ismerik – jónéhány egyéni kiállítása volt az elmúlt évtizedben a budapesti Ludwig Múzeumtól kezdve a szentendrei Ferenczy Múzeumon át kitűnő képzőművészeti galériákig.
A sokak által amerikaiként számon tartott, brit-magyar kettős állampolgárságú, magát magyarnak valló, immár 15 éve Milánóban, Budapesten és Szentendrén élő művész az elmúlt egy évben rendhagyó sorozatot hozott létre, amelynek egyes darabjain újrafestette valamely klasszikussá vált modern festő közismert képét. Tizenegy olyan alkotót választott ki, aki saját művészettapasztalatát erősen befolyásolta – az ő emlékük előtt tisztelegve alkotott tizenegy új művet. Ebből az anyagból rendez egy különleges kiállítást Gulyás Gábor kurátor, amely június 22-én nyílik a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ezen nemcsak azt csodálhatjuk meg, ahogy Max Beckmann, Marc Chagall, Max Ernst, Alexej von Jawlensky, Tamara de Lempicka, Moholy-Nagy László, Piet Mondrian, Pablo Picasso, Mark Rothko, Victor Vasarely és Andy Warhol egy-egy művét Havadtoy csipkés technikájával újraalkotta, hanem az eléjük illesztett fedelet is, amelyet a látogatók szabadon el- vagy visszahúzhatnak. Érdekesség, hogy a kiválasztott tizenegy világsztár művész mindegyike kulturális migránsnak tekinthető, s mivel Havadtoy szintén így értelmezi saját életútját, ez lett a művészek közös nevezője. A megidézett alkotóktól is megjelenik a tárlaton egy-egy mű – minden héten egy másiktól.
„A csipke az élet jelképe, egyszerre felfed és elfed. Soha nem fog kitöltődni teljesen, mindig maradnak benne lyukak. A mintázata attól függ, hogy milyen ajtókat nyitunk ki és csukunk be az életünk során” – nyilatkozta Sam Havadtoy, aki a most nyíló kiállítás kapcsán kiemelte: „A szerelem olyan, mint a művészet, nagyon ritkán bírja ki az idő próbáját. A művészettel azonban van remény, hogy idővel felértékelődik. Kis vigasz a rég halott művésznek. Szeretettel igyekszünk időben átértékelni, és szerencsés esetben nem követjük el ugyanazt a hibát.” A művész a kiállításhoz készült, ott látható kisfilmben beszél arról, hogy miként működött a kulturális migráció a modern művészetben.
„Számomra ez egy művészeti világválogatott. Csupa olyan tagból áll, aki kulturális migránsként világszerte sokak által csodált képzőművészetet hozott létre. Valamennyi mű előtt van egy nyitható-zárható fedőrész: bár mindegyik más színű, ez mégis összeköti, csapattá formálja a megidézett alkotókat – a futball perspektívájában értelmezve ezt a mezüknek is nevezhetjük. Így együtt tizenegyen: verhetetlen csapat” – hangsúlyozta Gulyás Gábor kurátor.
A kiállítás a budapesti premier után nemzetközi „turnéra” indul, melynek első állomása a milánói Fondazione Mudima lesz, de a későbbiekben Velencében és Pozsonyban is látható lesz a művész tárlata.
