Természetjárás során fontos odafigyelni a környezet megóvására. Sokszor akár a túrázók ruházata és felszerelése is árthat a környezetnek. A vízhatlanságuk érdekében perfluorkarbon-vegyülettel (PFC) kezelt esőkabátok és esőnadrágok impregnáló bevonata, valamint az egyéb, PFC-t tartalmazó szövetanyagok természetkárosító hatásúak lehetnek, de akár a túrázók egészségét is veszélyeztethetik.

A túrafelszereléseket sokszor vetik alá különböző vegyi eljárásoknak, hogy időjárásállóvá tegyék őket. Az egyik ilyen eljárás az impregnálás, mely során általában per- és polifluorozott vegyületek (PFC-k) segítségével növelik a túrakabátok és nadrágok vízlepergető képességét. Ezek a vegyületek azonban a környezetbe jutva nagyon lassan bomlanak csak le. Egyes perfluor-karbonok nem csak a környezetet károsítják, de összefüggésbe hozhatóak daganatos megbetegedések kialakulásával, és hormonális elváltozásokkal is. A PFC-k bármikor a környezetbe kerülhetnek, akár a gyártás, akár a ruha viselése, otthoni mosása vagy épp a szeméttelepre kerülése során.

A népszerű outdoor márka és gyártó, a Fjällräven felismerte a perfluor-karbon vegyületek által jelentett problémát, és ruházatait, valamint felszereléseit már teljesen PFC-mentes eljárással impregnálja, valamint termékei előállítása során sem használ per- és polifluorozott vegyületeket.

„Kutatásaink és fejlesztéseink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a környezet megóvásának érdekében kompromisszumokat kell kötnünk – mondta el Christiane Dolva, a Fjällräven fenntarthatóságért felelős vezetője. – Egy vegyszermentesen impregnált ruhadarab talán kevésbé ellenálló, és bár vízhatlan, de nem olajálló. Ám ez igazán nem nagy ár, ha a minket körülvevő világ megóvásáról van szó. Érdemes elgondolkodni, hogy szükségünk van-e egy funkcióra, csak azért, mert jó, ha van.”

A Fjällräven anyagszakértője, Felix Aejmelaeus-Lindström azt is kifejti, miért igazi kihívás az innovatív megoldások fejlesztése: „Minden anyag máshogy reagál bizonyos eljárásokra. Az impregnálási folyamat során meg kell figyelnünk, hogy a vízhatlanító anyagok milyen kölcsönhatásra lépnek a szövetanyagokkal. Kicsit olyan ez, mint egy sakkjátszma – lassan haladunk előre, és néha hátra is. De a fejlesztéseknek sosincs vége, mindig az új, jobb megoldásokon dolgozunk.”