„Tanárnak készültem, és hittem abban, ha én a gyerekek közé kerülök, akkor az az osztály más lesz” – mondta eredeti hivatásáról Szabó Magda. Az Ókút, az Abigél és a Für Elise szerzője 1940-ben latin-magyar szakos tanári diplomát szerzett, és azonnal el is helyezkedett alma materében. Később a közoktatási minisztériumban dolgozott, ám politikai okok miatt elbocsátották, és „büntetésből” egy általános iskolába helyezték tanárnak. „Akik meg akartak büntetni, nem tudták, hogy megjutalmaznak ezzel” – mondta. Összesen 15 évig tanított, ám sok kollégájával ellentétben nem a jeles, hanem a közepes tanulókat kedvelte igazán – úgy gondolta, őket ösztönözni a legnagyobb kihívás pedagógusként.

Kevesen tudják, de az ötvenes években a 20. századi magyar irodalom egy másik nagy alakja, Nemes Nagy Ágnes is pedagógusként dolgozott. Mindössze négy évig tanított a Petőfi Sándor Gimnáziumban, ám ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy egyik tanítványát egy életre elkötelezze az irodalom mellett: ő volt Tandori Dezső. A tizenéves tehetséget hamar bevonta saját írói-baráti körébe, amelynek tagja volt Mészöly Miklós és Ottlik Géza is, így indítva el őt írói pályáján.

Ahogy a magyar irodalom két – alighanem legismertebb – női szerzője tette évtizedekkel ezelőtt, úgy ma is számos pedagógus dolgozik azért, hogy minden diák kibontakoztathassa képességeit – őket köszöntjük június első vasárnapján, pedagógusnapon.

A pedagógusnap alkalmából a Libri nem reprezentatív, online felmérést indít a tanárpéldaképekről – a könyvkereskedő többek közt az életünkben nagy hatást gyakorló pedagógusokról, a hozzájuk fűződő kapcsolatunkról és az általuk közvetített értékekről is kérdezi majd a felmérésben résztvevőket.