Változnak az idők a világ egyik legnagyobb luxuspiacán. Ennek gazdasági okai éppúgy akadnak, mint politikaiak, de a helyi tehetősek szokásai is alakulnak – derül ki egy szakmai összegzésből.
Az AdAge szedte tömören pontokba, mit kell ma tudniuk azoknak, akik érvényesülni akarnak Kínában osztályon felüli termékeikkel, szolgáltatásaikkal. Nem túl hosszú, de érdekes a lista, amelynek áttekintése során érdemes emlékeztetni arra, hogy a korrupcióellenes kormányzati kampánynak már korábban áldozatul esett az ágazat. Így nem elég a most kezdődött Ló és a kifutott Kígyó éve közti asztrológiai különbségre apellálni, azt sem feledhetjük, hogy a központi kontroll miatt az állami alkalmazottaknak mindinkább le kell mondaniuk az extravagáns ajándékokról, a puccos partikról, a luxushotelben lakásról – vagy éppen a pompázatos temetésről. Nem csoda hát, ha a luxustermékek piaca (az autókat és az italokat nem számítva) „alig” két százalékkal bővült tavaly, szemben a 2012-re kimutatott hét százalékkal. Más kérdés, hogy a gazdagok költése amúgy is csökkent, mintegy 15 százalékkal, ajándékozási kedvük pedig negyedével zuhant tavaly.
Első számú trendként az újgazdag-ellenességet említi az írás. A magyar tahóra hajazó tuhao kifejezéssel azokat illetik helyben, akiknek vagyon jutott ugyan, de ízlés és stílus már nem került hozzá. Azaz a legdrágább termékek vásárlóinak azzal kell számolniuk, hogy könnyen minden további nélkül ebbe a csoportba sorolhatják őket. Tematikailag ide tartozik a második jelenség: a logó-fáradtság is. A feltűnésmentes ragyogás egyik velejárója, hogy előnybe kezdenek jutni a neves (és drága) márkák jelzései nélkül megjelenő termékek – kivételt talán csak a Louis Vuitton és a Gucci jelent ez alól. A beszerzés is diszkrétebbé válik a korábbinál, pedig már eddig is inkább külföldön vásároltak luxustermékeket a kínaiak. Egyes becslések szerint az ezen termékekre költött pénz kétharmadát a határon túl adták ki – nem utolsósorban azért, mert ott alacsonyabbak az árak. Ezzel is magyarázható, hogy a londoni Harrod’s áruház kínaiul beszélő személyzettel szerelkezett fel, és egyre erősebb a jelenléte a kínai nyelvű közösségi médiában.
A versenytársak mezőnye nem fogyatkozik, de nem is nő olyan tempóban, mint két éve; tavaly ugyanis szakmai becslés szerint harmadával kevesebb új márkabolt nyílt Kínában; a cégek a meglévő egységek helyzetének erősítésére koncentrálnak – ez is a szabályok egyike, ahogy az is, miben kell javítani a minőséget. A kínai vásárlók zöme ugyanis elégedetlen azzal, ahogyan a márkák kiszolgálják őket. Ebben akár annak is szerepe lehet, hogy az évtizedek óta tartó egyke-politika alatt született, már felnőtt nemzedék azt szokta meg, hogy érte dolgoznak, nem pedig azt, hogy neki kell „odatennie” magát.
A luxuscégek azonban mindent megtesznek, hogy alkalmazkodjanak az új helyzethez. Példa erre, hogy az ötcsillagos szállodák tavaly átlagosan 14 százalékos forgalomcsökkenésére félszáznál is több hotel reagált azzal, hogy kezdeményezte: vegyenek el tőle egy csillagot.