„Mit lehet kezdeni az orosz társadalomnak azzal a részével, amelyiknek meggyőződése, hogy ez a háború igazságos és honvédő? Ki fogja őket meggyőzni arról, hogy ez nem így van?” – teszi fel a drámai kérdést új, Putyin háborúja címet viselő könyve végén Sz. Bíró Zoltán. A szerzőt – aki a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének – munkatársa, Rácz András, a Corvinus mesteroktatója, Oroszország-szakértő kérdezte a könyv szerdai bemutatóján az egyetemen.
„Először úgy éreztem, nem én vagyok az az ember, akinek Ukrajnáról könyvet kellene írnia, nem vagyok katonai szakértő sem, de aztán látva, hogy mi minden hangzik el e háborúról, kötelességemnek éreztem, hogy írjak róla. Nem könnyű a háborúról írni, miközben zajlik az” – szögezte le Sz. Bíró Zoltán. A szerző az eseményen elmondta: a Putyin háborúja című könyv felkérésre készült, a Progress sorozat 24. darabjaként (Gondolat Kiadó). A szakértő külön köszönetet mondott Kiss Ilonának, a kötet szerkesztőjének magas színvonalú munkájáért.
Hogyan sikerült az orosz vezetésnek meggyőznie a társadalmat?
A szerző szerint az az egyik legfontosabb kérdés, hogyan alakult az ukrán-orosz kapcsolat, hogyan sikerült az orosz társadalmat a háborúra hangolni, hiszen a felmérések szerint 75 százalék támogatja a „különleges katonai műveletet”. Sz. Bíró Zoltán szerint zárt autokráciában az emberek félnek, és nem merik elmondani őszintén a véleményüket, de sokan lehetnek azok is, akik -akik meggyőződéssel gondolkodnak így. Az orosz vezetésnek sikerült az orosz társadalmat meggyőznie és elhitetnie -az emberekkel, hogy ez egy igazságos háború, valamilyen módon a második világháború folytatása. Rácz András kérdésére – hol volt az a pillanat, amikor biztos volt abban, hogy háború lesz –, Sz. Bíró úgy válaszolt, ő szinte az utolsó pillanatig úgy gondolta, hogy nem lesz. Rá kellett jönnie arra, hogy az oroszok „más dimenzióban élnek”. Sz. Bíró utalt arra, hogy korábban, még 2014 nyarán a G20 ausztráliai találkozóján Merkel és Putyin hosszan tárgyaltak egymással, s ezután Merkel azt mondta, az orosz elnök más világban él, de sajnos a német kancellár ebből nem vonta le a megfelelő következtetést. A könyv szerzője megosztotta a hallgatósággal azt is: egyébként arra is gondolt korábban, ha mégis kitör a háború, akkor viszont hosszú háború lesz.
Rácz kérdésére Sz. Bíró elmondta, tudható, hogy például Putyin nem használ internetet, mappákból tájékozódik, amit elébe raknak, és azt teszik elébe, amit hallani akar. Arra a kérdésre – tényleg Putyin háborúja-e a mostani –, Sz. Bíró igennel felelt és hozzátette: mára Oroszországban kialakult egy konszolidált autokrácia, az orosz elnököt szinte lehetetlen leváltani, és ő akár 2036-ig elnök maradhat. „Putyin erősen munkálkodott, hogy ez a helyzet létrejöjjön” – mondta a könyv szerzője. Hozzáfűzte: már 2003 végén komoly figyelmeztető jel volt, hogy noha a Duma-választást méltányos körülmények között is meg lehetett volna tartani, akkor is a Kreml parlamenti támaszát jelentő párt nyert volna óriási fölénnyel, mégsem tették, helyette már akkor derekasan csaltak. A 2011-es választásnál már eggyel tovább léptek. Nemcsak a kampány feltételeit tették egyenlőtlenné és alakították át a választások normakörnyezetét, de a szavazatok összeszámlálásába is belenyúltak, körülbelül 16-17 százalékkal „eltérítették” a voksokat Sz. Bíró szerint Putyin mindezt nagyon tudatosan és óvatosan csinálta.
Az autokrácia és a diktatúra közötti különbségről
Arról is beszélt a szerző, hogy az autokrácia és a diktatúra közötti legfontosabb különbség, hogy az autokráciában még léteznek bizonyos szabadságok: legálisan el lehet hagyni az országot, illetve meg lehet még írni az igazságot, csak az nagyon kevesekhez jut el. Az autokráciában a nyomásgyakorlás, a manipuláció működik, és ha szükségessé válik, a a nyílt erőszak is egyre kiterjedtebb lesz. Rácz András azt is kérdezte a szerzőtől, mennyire az orosz nép háborúja ez. Sz. Bíró Zoltán rámutatott: az orosz társadalomban már a háború első szakaszában 1,1 millió ember hagyta el az országot. Sokan maradtak azonban Oroszországban, közülük néhányan az utcán fejezik ki a véleményüket, egyet nem értésüket. „Előttük fejet hajtok. Sokan lehetnek azok is, akik valamilyen okból nem tudják otthagyni Oroszországot, bár szívesen megtennék, és otthon maradva – érthető okokból – nem mernek nyilvánosan tiltakozni, de ellenzik a háborút Nem gondolom, hogy egyetemleges felelősség terhelné az oroszságot!” – mondta el véleményét a könyv írója.
Ezután a hallgatóság kérdezhette a szerzőt a zsúfolásig megtelt teremben. Egy végzős hallgató azt szerette volna tudni, lát-e lehetséges utódjelöltet a könyv szerzője, aki Putyinnak garantálhatná a nyugodt éveket. Sz. Bíró Zoltán így válaszolt: „Az autokráciák jellemzője, hogy ha fellép egy komoly kihívó, a hatalom birtokosa mindent megtesz, hogy az érintett marginalizálódjon, vagy akár fizikailag is megsemmisüljön” – mondta. Hozzátette: óriási reputációs katasztrófa mindez Oroszországnak, még azokra is rávetül, akik nem értenek egyet a mostani vezetéssel.
